Mogyorófából kifaragott ló és királynő: leáldozóban az egykor virágzó kisipar Körösfőn

Faeszterga helyett szobafestés

A 74 esztendős Antal Albert kereken hatvan éve foglalkozik famegmunkálással. Amikor elvégezte a nyolcadik osztályt, a szülei mellé szegődött, majd a termelőszövetkezet famegmunkáló műhelyébe alkalmazták. A szerződés értelmében háztáji kis műhelyében dolgozhatott, a hónap végén pedig bevitte a tsz-be az elkészített faárut. Mindig sakkfigurákat esztergált kis elektromos meghajtású gépén, a ló, a király és a királynő fejét vagy a bástya végső alakját kifaragta.

Hátra ballagunk a családi műhelybe, hogy megmutassa, miként működik az esztergálás, a felesége közben a munkaasztalra pakolja a nemrég pácolt, festett, lakkozott figurákat.

„A kilencvenes években jól ment a kisipar, volt vevő a körösfői famegmunkálók termékeire, de érezni lehetett, hogy évről évre kevesebb a megrendelés. A nemzedékem és a nálamnál fiatalabbak már nem láttak benne fantáziát, megélhetést, így mindenki más irányba tájékozódott. Sokan kimentek külföldre, mások az építkezésben dolgoznak, kevesen maradtak helyben” – magyarázza a harmincas éveiben járó Antal Szabolcs. Nyugdíjas szülei ma is kitartanak kézműves mesterségük mellett. A nem túl magas nyugdíj mellé jól jön a kis mellékkereset, főleg olyan faluban, ahol földműveléssel – pár állattartó gazdát leszámítva – ma már senki nem foglalkozik. A gyenge terméseredményeket kínáló, dombra, hegyre kapaszkodó körösfői földnek régen is gyenge volt az ázsiója, ezért ragadt meg a faluban a kézművesség.

Rendszerváltás után megbicsaklott a kisipar

Átmegyünk a szomszédba a helyi önkormányzat egyik tanácsosához, aki szintén famegmunkálással foglalkozik, sakktáblákat készít. Korpos Attila 1988-ban érettségizett Bánffyhunyadon, utána visszahelyezték szülőfalujába a termelőszövetkezet műhelyének irodájába. Ő is ebbe nőtt bele, családja szintén faipari termékeket készített.

„Akkoriban kétféle módon lehetett megélni.

Az alkalmazotti státus védelmet is jelentett a famegmunkálók számára, akik termékeik egy részét mindig eladták jópénzért kereskedőknek, így a két jövedelemből jól meg lehetett élni. Körösfő mai arculata azoknak az éveknek a hozadéka, hiszen ebből épültek a módos házak, a tágas porták, sok családnak már a kommunista rendszer idején személygépkocsija volt.

Razziázó pénzügyőrök

A mintegy háromszáz, famegmunkálással foglalkozó család közül ma talán húsz maradt, többségük idős ember. Korpos Attila szerint ezen nincs mit csodálkozni, mert az egyéni vállalkozói engedéllyel rendelkező kisiparosok minimálbérnyi összeget tudnak havonta összehozni a viszonteladóknak értékesített termékekből, az pedig egy fiatal család számára nem üzlet.

Amíg jól ment a falut átszelő országút menti porták kiskereskedelme, megérte a bedolgozó kisiparosoknak is, akiktől nem csak faárut, hanem kézimunkát vásároltak. Mindez azonban már a múlté. A főút mellett sokan abbahagyták a piacolást, főleg az idei megszorítások miatt, amikor a pénzügy a kisvállalkozóktól e-számlázást, bankkártyás vásárlási lehetőséget és magasabb adót követel.

Egy másik, a Körösfő Bánffyhunyad felőli részén élő család sok jót nem tud mondani a forgalomról: van, amikor napokig szinte senki nem érdeklődik. Kérdésemre, hogy miért forgalmaznak annyiféle kínai cuccot, a háziasszony azt válaszolja, a helyi termékekből olyan kicsi a forgalom, hogy azonnal be kéne zárják a boltot. Így még visszik valamire, abban reménykedve, hátha holnap megáll a környékükön egy autóbusz, és nézelődés közben vesznek valamit az utasok. Kérdéses azonban, hogy meddig lehet kitartani, mert a környéken egyre többen húzzák le a rolót.

A neve elhallgatását kérő családnak – akárcsak a környező kiskereskedőknek – nem csak a visszaesett forgalom miatt gyűlik meg a baja, hanem a rajtaütésszerű pénzügyi ellenőrzések is elkeserítik őket. Igaz, pár éve történt, de a körösfői asszonynak ma is remeg a hangja, amikor a nagyváradi pénzügyőrök egyik kiszállásáról mesél, amikor a híradókban látható kommandósok módjára lepték el a falut, és ahova beléptek, könyörtelenül büntettek. Ha más hiba nem volt, akkor abba kötöttek bele, hogy a termékről lefoszlott az ár, vagy poros volt. Máskor a kolozsvári pénzügyesek razziáznak a csendőrséggel közösen, és elég egy apró hiba, máris a kereskedő ezer leje bánja.