Mit gondolnak rólunk a finnek?

Negyed évezred telt el azóta, hogy Sajnovics János jezsuita szerzetes megvetette a finnugor nyelvi rokonság tudományos alapjait. Az azóta letelt időszak alatt nem csitultak e kérdés körül dúló viták. A politika is gyakran beleszólt a polémiába, a millennium büszke magyarsága például restellte „halszagú” rokonait, máskor a török rokonság hívei folytattak kilátástalan vitát a „finnugrászokkal”. Az északi országban másképpen látják: a finn állam csupán 100 éves múltra tekint vissza, így ők büszkén tekintettek az ezeréves múltú testvérre. Ma a finn iskolákban tanítják a magyar nyelvrokonságot, nem vitatják, tényként kezelik, elfogadták az atyafiságot. Igaz, a 16. században náluk is léteztek a latin, illetve a görög rokonságot alátámasztó elméletek, de ezeknek nem volt tudományos alapjuk. Az Átjáró hétfői vendége, Pomozi Péter nyelvész a szakmai érvek mellett egy érzelmi szálat is felvázol: amikor Észtországban kutatott, mindenütt nagy barátsággal fogadták, és egy idős úr – a rokonság bizonyítékaként – hibátlanul szavalta el neki a magyar Himnuszt.

Az adásában Petteri Laihonen, a Debreceni Egyetem finn lektora is megszólal. A finn szakember kiválóan beszél angolul, németül, svédül – és természetesen magyarul is. Noll Katalin mikrofonja előtt részletesen taglalja a két nyelv kapcsolatát. „A nyelvrokonság felismerésében csak részben segítenek a közös szavak, hiszen ezekből keveset tudok idézni. Viszont elgondolkoztató, hogy a két nyelv logikája hasonló, ugyanúgy használjuk a ragokat és a jeleket, ezeket hasonló módon ragasztjuk a szavakhoz” – fejtette ki a nyelvtudós. A finnek számára mind a mai napig megmaradt a magyarok iránti szimpátia. Európa egyik leggazdagabb államában számos magyar ösztöndíjas diák tanul, és több vegyes házasság bizonyítja, hogy sok fiatal a rokonságot szó szerint értelmezi.