Nem mindenütt a hagyományosra esküsznek, a szalonnakészítést is utolérte az innováció

Az Erdélyi Kézmíves Céh vezetője elmondta, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Szilágysámsonban első alkalommal tartották meg a rendezvényt, tehát nem csoda, ha nem vitték el túl sokan a termékeiket, de Brassóban, ahol sokadszorra tartottak fesztivált, megcsappant a bemutatkozó termelők száma. „Vagyis annyira nem volt népszerű, hogy valaki egy darab, maga készítette szalonnával eljöjjön, a kisgazdákat nem sikerült annyira megszólítani” – állapította meg Molnár Attila. Rámutatott, Kolozsvár esetében – ahol múlt csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap tartották a rendezvényt – egybeesett a fesztivál időpontja az iskolások kisvakációjával, így valószínűleg sokan elutaztak a városból.

A kolozsvári látogatók számán viszont ez nem érződött szombaton és vasárnap, sokan voltak kíváncsiak a szalonnákra. „Ami a versenyzést illeti, kicsit újra kell gondolnunk a dolgokat a zsűrikkel és a szervezőkkel közösen. Együtt döntjük majd el, hogy miként legyen.

„Korábban trófeákkal, medalionokkal, érmekkel, oklevelekkel jutalmaztuk a szalonnákat, az idén eltekintettünk ettől az olimpiai, intézményes hangvételtől, igyekeztünk egyedik kézműves termékeket adni díjként. Például a Kun Árpád György késkészítő és szobrászművész által készített szép kovácsoltvas konyhai bárd volt az egyik díj, ami hentesbárd. Ez például életre szóló eszköz annak, aki használja, aki rendszeresen disznót vág, de úgynevezett úribicskát, azaz szalonnázó kést is kapott az egyik díjazott, a másik meg vadcseresznyefából készített lapítót, vagyis vágódeszkát” – sorolta a főszervező.

Több száz éves receptek, káposztalépác Szilágysámsonban

Kérdésünkre, hogy jelenleg milyen tendenciák mutatkoznak a szalonnakészítés terén, miként jelennek meg a hagyományosabb és innovatívabb módszerek, Molnár Attila elmondta, ő maga csak amatőrként tud hozzászólni, hiszen most vállalt zsűrizést az idén, mégpedig Szilágysámsonban. Az elmúlt 11 évben ugyanis úgy gondolta, a szervezőnek nem ildomos zsűriznie. Szilágysámsonban 47 terméket állítottak ki és abból 35 szalonna volt – ezt mind végigkóstolni nagy „tereh” volt – ecsetelte Molnár Attila. Azt is elmondta, hogy

„Csak körítésnek hozta el ezt a tokaszalonnát a tehénsajtba bugyolált orda, egyfajta sajtbatyu mellé, amit ő készített. Mindkét étek csodálatos volt” – mondta el a főszervező. Mint fogalmazott, egyébként Kolozsvárra korábban is jellemző volt, hogy a versenyzők innovatív módon állnak hozzá a szalonna-, kolbász- és sonkakészítéshez, sőt igyekeznek kissé túllicitálni másokat, itt a helyi termelők körében is jellemzőbb a kísérletező szellem. „Szilágysámsonban azt kedveltem, hogy konzervatív módon, többszáz éves receptek alapján készített szalonnákat mutattak be, a falun belül is rengeteg szalonnakészítési variáció létezik. Érződött a hagyományőrzőbb, klasszikusabb megközelítés: inkább a húsos szalonnák érvényesültek, nem annyira a vajszerű mangalicaszalonnák.

Arról is beszélt, hogy kísérőprogramként sikeres borkóstolót is szerveztek Kolozsváron, ahol erdélyi borokat lehetett kóstolni, de flamenco zenét is hallgathattak a résztvevők, és a közeli Széken készített csöröge is várta a közönséget.