Mentik kastélyukat a Bethlenek

Bár nagyon várta ezt a napot, a grófnő azt mondja: „hatalmas lelki teher, felelősség az, hogy ismét rendelkezhet az épület fölött”.

Papíron 2005-ben kapták vissza a Bethlen-örökösök a kastélyt, miután tizenhat évig pereskedtek jogos tulajdonukért, viszont két éven át az Országos Műemlékvédelmi Hatóságnak „nem volt ideje” arra, hogy megejtse a tényleges átadást. „Nem tudták, hogy kinek a birtokában van. A művelődési minisztérium tulajdonában levő épületek listáján nem szerepelt, s tulajdonképpen a visszaadás után 3 nappal jöttem rá, hogy hivatalosan nem volt elvéve a családtól. Csak kirabolták” – idézi fel Bethlen Anikó.

Végül 2007 nyarán a műemlékvédelmi hatóság állított ki egy olyan okiratot, amelyben elismeri, hogy a kastély a Bethlen-örökösöké, és a családot írásban arra kötelezi, hogy az ingatlant megőrizzék, restaurálják, védjék tűztől és bármilyen más rongálástól, és átadták a bejárat kulcsát. Amikor – 16 évvel ezelőtt – először került szóba a restitúció, a marosvásárhelyi grófnő Bécsben élő nagybátyja azt akarta, hogy az erdélyi örökösök fogadják el a kárpótlást a kastély fejében. „Ha pár száz éven keresztül a család birtokában volt, a család építgette – mert nem egyszerre épült fel –, hogy lehetne odaadni kardcsapás nélkül?”, tette fel a költői kérdést Anikó, amikor a családi perpatvarról kérdeztük.

Szétszórt értékek

1949 márciusában a Bethlen-családból senki nem volt jelen, amikor a háromezer kötetes könyvtár darabjait, köztük kódexeket is, a vár udvarán elégették. Az addig lakott, fényűzően berendezett szobákból, a kápolnából az igen értékes bútorokat, festményeket elhordták. Olimpiu Gavrilă, a kastély őre több mint tíz éve őrzi Keresden azt, amit még nem hordtak el a várkastélyból. Tavaly nyárig állami fizetése volt, azóta a Bethlen-örökösöktől kap bért. Ő még emlékszik rá, hogy a kastély körüli angolkertben, ahol a páfrányfenyő, a japánakác és más ritkaságok is éltek, szökőkutak, lugasok, álomszép virágok voltak. Most a parkban az enyészet az úr.

Abbamaradt állagmegőrzés

Az 1990-es évek elején a román állam állagmegőrző munkálatba kezdett Keresden. Vendéglátó-ipari központtá akarták alakítani a kastélyt, ennek érdekében a tetőteret beépítették, vendégszobákat alakítottak ki. Szakemberek szerint azonban a közművesítés részben az épület kárára történt. Arra ugyanis nem fektettek hangsúlyt, hogy például a falfestményeket, az eredeti díszítést visszaállítsák. Amikor a Bethlen-örökösök visszaigényelték a kastélyt, az állagmegőrzés, átépítés abbamaradt. A felújításkor rendkívül értékes, 6 ezer darabból álló ezüstpénzgyűjtemény került elő a kastély pincéjéből, ami állami tulajdonba került, akárcsak az 1949-es fosztogatáskor a festmények, bútorok és más berendezési tárgyak. Ezek egy része a segesvári és a szebeni múzeumok tulajdonában van.

Pénz kellene, de ahhoz önrész is kell

A gyermekkora óta tolószékbe kényszerült Bethlen Anikónak eddig is igen zsúfoltak voltak a napjai. Idegennyelv-órákból tartja fenn magát. Most már a fő gondja az, hogy mi lesz a keresdi kastéllyal. „Nagyon szeretnék a kerek őrtoronyban néprajzi kiállítást rendezni az igazán szép gyűjteményem darabjaiból” – mondja. A grófnő mintha egész életében arra készült volna, hogy egyszer ismét berendezze a kastélyt. Marosvásárhelyi lakásában több ezer autentikus népművészeti tárgy néhány négyzetméteren egyesíti Erdély szinte valamennyi tájegységét. Ám ezek távoli tervek csupán. Egyelőre két testvérével együtt azon fáradozik, hogy kerítést húzzanak fel a kastély köré. Erre már minden megtakarított pénzük ráment, és az még távolról sem volt elég arra, hogy a 750 méternyi korlát elkészüljön. És még igen sok munkálat van hátra a tervek megvalósításáig. Korábban villanyvilágítás, csatornarendszer volt a kastélyban, de minden tönkrement. Csupán a kastély udvarán levő kút vizét tették ihatóvá, és ismét működő biztosítéktáblát szerelt be a villamossági vállalat.

A közelmúltban Borbély László fejlesztési miniszter azt nyilatkozta, hogy a regionális fejlesztésre szánt uniós pénzekből feltétlenül szeretnék támogatni az erdélyi műemlékek, elsősorban a nagy értékű kastélyok restaurálását. Kérdésünkre, hogy a Bethlen-család pályázik-e nagyobb tételre ebből az összegből, szomorkás választ kaptunk Bethlen Anikótól. „Mindenhez önrész kell, s nekünk azt nincs honnan előteremtenünk, de próbálkozunk” – fejtette ki.

M. É.

A keresdi Bethlen-kastély

Keresd Bethlen-birtokként ismeretes, első írásbeli említése 1305-ben szerepel a gyulafehérvári káptalan által kiállított osztálylevélben, amikor a családi birtokállomány felosztásra került. Azt mondják, a falu neve azért Keresd, mert a Segesvártól néhány kilométerre eső, a dombok között megbúvó települést valóban keresni kell. Valamikor ott kétezernél is többen éltek. 1343-ban német, román, cigány és magyar lakosa volt.  1992-ben 684 lakosából 388 román, 157 szász, 110 cigány, 32 magyar. Szerencsés fekvésének tulajdonítható, hogy a kastély, melynek alapítása Bethlen Márk nevéhez fűződik (1468 körül) 5 évszázadon át épségben megmaradt a 20. századig. A kastély épületei és a várfalak közel szabályos négyszögletű udvart zárnak körül. Legrégibb a középkori eredetű többszintes öregtorony, domborművek díszítik. A torony ötödik szintje kilátó szerepét töltötte be nyolc íves ablaknyílásával. Az öregtoronyhoz 1559-ben Bethlen György tanácsos és felesége, Nagykárolyi Klára építtette az árkádíves tornácos épületet. Fiuk, Bethlen Mihály folytatta a kastély reneszánsz stílusú kiépítését. A hengeres saroktoronyhoz kapcsolódó szárny számos faragott ajtó- és ablakkeretet őriz. Bethlen Mihály korában készült a 15 zömök kőoszlopra és árkádívekre támaszkodó boltozatos udvari loggia és balluszteres feljárója, amely a várkastély zord képét hangulatossá teszi. Az oszlopos tornác földszintjén a széles, nyitott íves boltozott helyiségek gazdasági célokat szolgáltak. Fölötte a tornác mögött húzódó ugyancsak boltozatos szobasor szolgált lakhelyül. Az öregtoronnyal és a hozzá csatlakozó tornácos épületszárnnyal szemben épített kétszintes keleti szárny helységei mindkét szinten téglaboltozatosak, déli végében szabad  feljáró lépcsővel. Az öregtorony hátsó homlokzatával szemben kis udvar, illetve magas nyugati várfal található. A keleti oldal emeletes épülete a déli és a nyugati várfallal négyzet alakú udvart képez. A negyedik oldal a bejáraté: a kaputól nyugatra magas várfal, keletre pedig a kétszintes szárny egy rövidebb „szára” alkotja. Ennek a földszintjén áll a vár kápolnája – az épületegyüttes egyik legszebb tere. Boltozati rendszere gótikus, de a szőlőindás, fürtös stukkódíszek reneszánsz stílusúak. A faragott kő szószéket virágmotívumokkal díszítették (jelenleg már nem létezik). A gótika és a reneszánsz díszítőelemei harmonikusan megférnek egymás mellett. A főbejárati kaput magába foglaló épület az északi szárnyon valószínűleg szintén 16. századi. A 17. században Bethlen Elek főispán a sarkokon sokszögű, magasított bástyákkal erősítette meg a várkastélyt. Az építkezések 1675 és 1691 között folytak, emléküket a kőtáblák őrizték, amelyek közül több eltűnt az utóbbi évtizedekben.