Méltó emlék a szatmárnémeti városépítőnek

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyét a 19. század első felében 30 éven át vezető főpap teljes alakos, ülő szobra egy 1999-ben avatott büsztöt váltott fel, mivel a püspökség úgy vélte: Hám János öröksége megérdemli, hogy a korábbinál impozánsabb alkotás őrizze emlékét.

A leleplezésre a délelőtti, vízkereszt alkalmából Schönberger Jenő jelenlegi megyéspüspök által celebrált szentmisét követően került sor. Mint elhangzott, Hám János munkássága máig hatóan meghatározta Szatmárnémeti városképét.

Neki köszönhető a klasszicista stílusú székesegyház, ő építette a neobarokk püspöki palotát, valamint a püspöki konviktust, továbbá számos középület létrehozása fűződik nevéhez. A hitélet erősítése mellett a szociális problémák orvoslására is igen nagy hangsúlyt fektető püspök iskolákat, kórházakat alapított és kitartó támogatója volt a szegényeknek, valamint a helyi kisiparosoknak, kereskedőknek is.

A rendszerváltás után Szatmárnémetiben utcát neveztek el róla, és az ő nevét viseli a katolikus iskola is. Az egyházmegye több mint 100 évvel ezelőtt megkezdte a boldoggá avatását célzó eljárást, a procedúra azonban a világháborúk és a kommunista hatalom egyházellenes politikája miatt elakadt, az utóbbi években viszont ismét terítékre került az ügy.

Zagyva László szatmárnémeti születésű, Nyíregyházán élő szobrászművész alkotásának elkészültét, valamint a térrendezési munkálatokat – amint azt Tilki Attila országgyűlési képviselő kifejtette – a magyar kormány 7,5 millió forinttal támogatta.

Hám János közéleti tevékenységét Dorel Coica szatmárnémeti polgármester méltatta, nagy hangsúlyt helyezve a püspök városépítői munkásságára. Hegedűs Csilla, az RMDSZ főtitkár-helyettese, valamint Pataki Csaba szenátor arról beszélt, hogy az alkotásnak különleges értéket kölcsönöz az, hogy széles körű – egyházi, politikai és nemzeti – összefogással valósult meg.

Kereskényi Gábor parlamenti képviselő kifejtette, Hám János püspöksége idejét (1827–1857) nevezhetjük Szatmárnémeti virágkorának is, mivel a település ebben az időszakban „kezdett polgári formát ölteni”. Méltatta a városépítő igényességét is, aki olyan európai hírű építészeket foglalkoztatott, mint Ybl Miklós és Hild József.

Rámutatott, a püspököt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Honvédelmi Bizottmány túl konzervatívnak, a bécsi udvar pedig túl forradalmárnak tekintette. Hám János nem volt forradalmár, de az is tény, hogy a megtorlás idején nem szolgáltatta ki egyházmegyéje forradalommal rokonszenvező papjait, tette hozzá.