Megmentenék a váradi huszárlaktanyát

A hivatal vezetője, Lucian Silaghi elmondása szerint eddig már kétszer róttak ki 4000 lejes pénzbüntetést az ingatlant birtokló vállalatra, amely felszólításaikra rendre úgy tett, mintha orvosolni akarná a helyzetet, de egy hónap elteltével már világosan látszott, hogy nem áll szándékában renoválni a 18. század közepén, több szakaszban épített barokk kispalotát.

„A birtokos szándékosan arra vár, hogy az épület magától leomoljon, hogy utána kiaknázza a területet” – fogalmazta meg véleményét lapunknak Lucian Silaghi.

A Kornis Ferenc váradi prépost által saját pénzen, magáncélból építtetett palotát halála után, 1794-ben vásárolta meg a vármegye, amely előbb katonakórházat, majd laktanyát alakított ki benne. A főépület melletti lovardák megépítését a szakemberek a 19. század közepére datálják.

Az épületkomplexum az 1900-as évek derekán az ortodox egyházhoz került, ám az nem tudta kihasználni, így 1968-ban eladta a Centrocoop szövetkezetnek. A rendszerváltás után a palota magánkézbe került, az 1999-ben leégett egykori lovarda azonban a városi önkormányzat tulajdonában van, amelynek újrahasznosítására – Lucian Silaghi szerint – pályázati lehetőséget keresnek.

A rendszerváltás után a palota többször is tulajdonost váltott. Jelenleg a Szatmár megyei Csanálos településen bejegyzett, orosz tulajdonban lévő Avinka nevű ingatlanfejlesztő vállalaté, amely 2011-ben jött létre, közvetlenül akkor, amikor az előző tulajdonos, a kolozsvári Master Car vállalat fizetésképtelenné vált.

Az Avinka ügyintézője, Dunai Gergely magyar állampolgár, míg a Master Car adminisztrátoraként Kinál Csaba András volt megnevezve. Bár a törvény szerint műemlék épület esetében a művelődési minisztériumnak, a helyi, illetve megyei önkormányzatnak elővásárlási joga van, Lucian Silaghi tájékoztatása alapján a tulajdonjogi papírok rendben vannak.

Emődi Tamás nagyváradi építész lapunknak elmondta, hogy az elmúlt időszakban egy kolozsvári személy képviselte a céget. Az építész még a műemlékvédő bizottság tagjaként foglalkozott a huszárlaktanya ügyével, amikor a tulajdonos láttamozásra küldött hozzájuk építkezési terveket, legutóbb például termálcentrum kivitelezéséhez.

A szakember azonban rámutatott, hogy a vázlatok szakmailag megalapozatlanok voltak. „Ahhoz képest, amit csinálni akart, a terv egy vicc volt, pár nap alatt összetákolt terv. A bizottságból mindenkinek úgy tűnt, nem gondolják komolyan” – magyarázta Emődi.

Miközben az ingatlan piaci értékét nehéz felbecsülni, műemlékvédelmi értéke kiemelkedő jelentőségű, vallja Emődi. Az immár több mint harminc éve kihasználatlanul álló főépület azonban a 90-es évek végén hanyatlásnak indult, hajléktalanok, csavargók tanyájává vált. Az építész szerint a struktúra nagyon megromlott, az épület több fala kidőlt, az eső a boltozatra esik, de még megmenthető. Igaz, minél tovább hanyagolják, annál több pénzbe kerül majd a helyreállítása, tette hozzá.

Erre mutatott rá Lucian Silaghi is, aki több mint másfél éve eldöntötte, javasolni fogja az ingatlan kisajátítását. A precedensértékű eljárás elindításához viszont előbb a Bihar megyei vagy helyi önkormányzatnak kellene pénzforrást találnia a helyreállításához. Egyelőre azonban marad a pereskedés a jelenlegi tulajdonossal, miközben az egykori patinás épület állaga tovább romlik.