Megdöbbentő adatok: 17 százalékra apadt a magyarság aránya Kolozsváron

Ezt László Attila alpolgármester is megerősítette az MTI-nek, hozzátéve, hogy technikai akadályok miatt két körzetben még nem sikerült lezárni az adatfeldolgozást, de úgy vélte, ez nem befolyásolja számottevően az eredményt. Hasonlóan vélekedik Székely István is, az RMDSZ népszámlálási munkacsoportjának vezetője a Krónikának elmondta, a nagyarányú lakosságcsökkenés a természetes fogyás, a jelentős mértékű kivándorlás és tartós külföldi munkavállalás mellett az asszimilációnak is betudható. Annak kiderítése azonban, hogy ezek milyen mértékben befolyásolták a demográfiai folyamatokat, további kutatásokat igényel.

Elmondta, a kolozsvári magyar közösségnek kedvezőtlen a korfája, vagyis elöregedett, másrészt a térségben továbbra is jelentős a kivándorlás és a tartós külföldi munkavállalás. Számottevően befolyásolhatta a lakosság számának alakulását az elmúlt években oly nagy méreteket öltött szuburbanizáció is, hiszen a nagyvárosból számos fiatal család költözött ki a környező településekre, például Kisbácsba és Szászfenesre. Ennek hatására például utóbbi lakossága 22 ezerre nőtt, megelőzve Aranyosgyérest és Szamosújvárt is, mutatott rá a szakember.

A politológus szerint a nem hivatalos eredmények mindenkit megleptek, a polgármesteri hivatal ugyanis mintegy 400 ezerre becsülte a lakosság számát. Ehhez képest a nem hivatalos adatok szerint – melyek az egyetemistákat és az ideiglenesen külföldön tartózkodókat is tartalmazzák – a kincses város lakosságának száma 314 ezerre tehető, még a 2002-es népszámlálási eredményeknél is kisebb, akkor ugyanis 317 ezren lakták Erdély fővárosát, a magyar közösség aránya pedig 18,9 százalék volt.

Székely István szerint számítottak arra, hogy interetnikus környezetben és szórványban rosszabbak lesznek az eredmények, mint a tömbmagyar vidékeken, ráadásul asszimiláció tekintetében a nagyvárosi lakótelepeken vannak a legnagyobb problémák. Kérdésünkre, hogy ez nem a kampánynak tulajdonítható-e, amely egyesek szerint a nagyvárosi szórvány tekintetében elhibázott volt, kifejtette: a kampány lényege, hogy pontosak legyenek az adatok, attól nem lesz több vagy kevesebb magyar, a probléma egy húszéves folyamat eredménye.

Az RMDSZ főtitkárhelyettese hozzátette, a szövetség korrigálni próbálja eddigi szórványstratégiáját, éppen emiatt fogadta el a szórvány napján erre vonatkozó határozatot, melyet a hétvégén a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elé terjesztenek, és cselekvési tervé alakul. Az asszimiláció okai között a szakember a kolozsvári magyar oktatás helyzetét említette, rámutatva: az öt magyar gimnázium mind a belvárosban van, míg a lakótelepeken fokozatosan szűnnek meg a magyar iskolák, tagozatok. Ráadásul az eddigi tapasztalatok szerint ilyen esetekben tíz gyerekből csupán négy jön be a belvárosba magyar nyelven folytatni tanulmányait, hat a hosszas utazás helyett a lakótelepi román iskolát választja.

„Ha azt mondjuk, hogy minden egyes faluban legyen magyar iskola, akkor legyen a lakótelepeken is” – jelentette ki Székely István, rámutatva, hogy 90 után az RMDSZ a nagy presztízsű belvárosi iskolákra koncentrált, most azonban a lakótelepek problémáival kell foglalkoznia. Mint hangsúlyozta, ezekre klasszikus értelemben nincs megoldás, csupán csökkenteni lehet a negatív hatást.