Marius Paşcan bővítené Marosvásárhely vagyonát

Az ellenzéki politikus kedden megígérte, hogy rögtön a parlamenti vakáció lejárta után törvénytervezetet nyújt be a felsőházhoz, amelynek elfogadása esetén az állami tulajdonban lévő gázvállalat, illetve a sportminisztérium kénytelen lenne átadni a városnak az említett sportlétesítményeket. „A kérdést már rég meg lehetett volna oldani kormányhatározattal is, de mindenki fél a vagyoni tárgyak kezelésétől, mert könnyen az Országos Korrupcióellenes Ügyészség hálójában találhatja magát. Viszont ha a parlament törvényként rendelkezik minderről, kimozdíthatjuk a holtpontról a marosvásárhelyi sportközpontok sorsát” – érvelt Paşcan.

Szerinte egyben nevetséges és elszomorító, hogy a műjégpálya átadásáról egyezség született egy évvel ezelőtt, ám az azóta eltelt idő alatt mégsem történt semmi. Ami a gázvállalat által több mint két évtizeddel ezelőtt elkezdett sportlétesítményt illeti, már 2004-ben megegyeztek a felek, hogy azt ingyen és bérmentve átadják a helyi önkormányzatnak. Aztán ahogy cserélődtek a kormányok meg a vállalatvezetők, úgy váltakozott a döntés is. Egy időben a Romgaz medgyesi vezetősége csak pénzért volt hajlandó átengedni a mintegy 60 százalékban befejezett épületegyüttest. Tény, hogy a Maros holtága mellett kialakult, közel hathektáros területen fekvő sportbázis építésén másfél évtizede nem dolgozik senki.

„Sem a Romgaznak, sem a sportminisztériumnak nem áll szándékában befejezni az építkezést. Nem is várhatjuk el, hisz meghaladja a képességüket, főként a jégcsarnok esetében, amely egy fölösleges megalomán terv alapján készült. A jelenlegi tulajdonosoknak nem kell egyik félkész épület sem, és mivel sem uszodát, sem műjégpályát nem lehet nyereségesen működtetni, nem hinném, hogy egyáltalán akadna befektető, aki felvállalná az építkezés befejezését. Egyetlen megoldás marad: a helyi polgármesteri hivatal” – vélekedett a PNL szenátora.

Szerinte a ligeti jégcsarnok építésének neki sem kellett volna fogni, hisz „Marosvásárhelynek sem jégkorongcsapata, sem hagyománya, sem pénze nem volt erre”. Kérdésünkre, hogy a harmadik évezredben egy százharmincezres városban miért számít megalomán tervnek egy kétezer férőhelyes, sportcsarnokként is működtethető műjégpálya megépítése, a szenátor azt válaszolta, a befektetés értéke meghaladta a szaktárca anyagi lehetőségeit.