Már alig létezik a koalíció

– Kormányfőhelyettesként és RMDSZ-elnökként felemás érzésekkel térhetett haza az Európai Néppárt római kongresszusáról: az EPP támogatja ugyan Románia 2007-es csatlakozását, viszont nem sikerült ajánlást elfogadtatni a kisebbségi törvényről.
– A mi szempontunkból sikeresnek tartom a néppárti kongresszust. Először is azért, mert számos jelentős európai politikussal tudtunk véleményt cserélni. Másrészt valóban fontos, hogy az alapdokumentumba, a Római Kiáltványba bekerült, hogy 2007-től már 27 országgal számolnak az Európai Unióban, és számítanak Románia és Bulgária felvételére. Nem lepett meg a Demokrata Pártnak a kisebbségi törvényről szóló határozattervezettel szembeni ellenkezése. Ez tulajdonképpen annyit tartalmazott volna, hogy a kulturális autonómia jogi keretét megteremtő jogszabályt támogassák a romániai tagpártok és megfigyelők. Mindez elsősorban a demokratákat érintette volna, ám nem úgy fogták föl, hogy az európai akaratnak ez a kifejezése segítene nekik szembefordulni a nacionalista retorikával, hanem tiltakoztak. A bizottsági ülésen nem utasították vissza a javaslatunkat, hanem átutalták a politikai büróba, amely következő ülésén foglalkozik a kérdéssel. Ebből azért kiderült, hogy a demokraták továbbra sem akarják megfelelő formában elfogadni a kisebbségi törvényt, továbbá hogy kollégáink bármikor hajlandók kivinni európai szintre a belpolitikai cirkuszt. Ezért mondtuk, hogy a felvételükkel talán még várni kellene. A kongresszus inkább számukra volt kudarc, mivel felvételüket akarták kérni az EPP-be – Traian Bãsescu ottléte is ezt szolgálta –, ám, felmérve a helyzetet, elálltak ettől.
– A demokrata ellenkezést tapasztalva milyen esélyt lát arra, hogy a parlament a kormány elfogadta formában szavazza meg a törvényt?
– Ebben a pillanatban már-már nincs koalíció a parlamentben, ez minden kiélezett pillanatban látszik. Ha a koalíció részéről lenne egyöntetű akarat a törvény elfogadtatására, akkor gyorsan meg lehetne tenni. Miután sikerült megegyeznünk a demokratákkal a jogszabály első felének elfogadásáról, a szakbizottság 13 cikkelyt nagyon gyorsan megszavazott. Viszont ebben a pillanatban már nem látok ilyen akaratot. És nemcsak a kisebbségi törvény, hanem semmilyen más éles kérdésben sem. Egyre durvább a konfliktus a liberálisok és demokraták között, a konzervatívok pedig folyamatosan helyezkedni próbálnak. Elkeserít, hogy miközben minden feltétel meglenne a hatékony munkához, mindenki ebbe a teljesen fölösleges cirkuszba öli az energiáját.
– Azt már meg sem merem kérdezni, megszületik-e a törvény a jelenlegi kormányzati ciklusban, hiszen az elmúlt napok fejleményei azt igazolják: nem tudni, meddig tart. Mit szól ahhoz, hogy az országjelentés júniusi közzététele után a demokraták kivonulhatnak a kormányból?
– Nem tudhatom, hogy kivonulnak-e, én is a sajtóban láttam ilyen találgatásokat, de egyetlen demokrata politikustól sem hallottam. Azt viszont látjuk, hogy nagyon feszítik a koalíciót. Ma már én se merném azt mondani, hogy jól vagy rosszul, de mindenképp végigvisszük a kormányzati mandátumot, mivel úgy látom, koalíciós válság van, még ha ezt nem is mondja ki senki. Megtörténhet, hogy nagyon hamar dugába dől a koalíció, és nem lesz más megoldás, mint az előrehozott választások. Vagy ideig-óráig a kisebbségi kormányzás, de az gyakorlatilag ugyanazt jelentené. Az RMDSZ kisebbségi kormány tagjaként is végigvinné a 2007-es évben, hiszen az országjelentés meglesz ugyan, de a belépésig marad még dolgunk bőven.
– A koalíciós adok-kapokra rátett egy lapáttal az átvilágítóbizottsági tisztújítás botránya. Valóban csak Constantin Ticu-Dumitrescu személye lenne a garancia a volt román titkosszolgálat leleplezésére, vagy az ellenőrzés fölötti érdek húzódik meg a konfliktus mögött?
– Ennél súlyosabbnak látom a kérdést. Az átvilágítóbizottság működését nem lenne szabad személyi garanciákra alapozni. Ha ilyen élesen folyik a vita egy-egy személyről, akkor ez azt jelenti, hiába van törvény, mert a személyek erőteljesen képesek befolyásolni, mi történik a bizottságban. Itt a vita az ellenőrzés fölött folyik. Miközben a demokrata és a liberális alakulat demagóg módon az intézmények függetlenségéről, civil társadalmi ellenőrzésről beszél, jól látszik, hogy a kinevezése után elvben független bizottsággal kapcsolatosan ki-ki szeretné megtartani az ellenőrzést. A demokraták mindenképpen ellenőrizni akarták ennek az intézménynek a működését, ezért valakik elfogadták azt az erkölcstelen alkut is, hogy a Nagy-Románia Pártot bevigyék a testület vezetőségébe. Ezzel hiteltelenítették az intézményt. Claudiu Secaºiu elnökké választása esélyt ad arra, hogy a bizottság viszszanyerje hitelét, a koalíció problémái azonban ezzel nem oldódtak meg.
– A székely nagygyűlés kapcsán azt mondta, a rendezvény megerősítette ama hitében, miszerint az RMDSZ-nek csak hamis alternatívája van. Verestóy Attila szenátor ellenben az SZKT-n azt hangoztatta, hogy az RMDSZ-nek az újjászerveződés útjára kell lépnie. Miben változik az RMDSZ politikája a nagygyűlésen megfogalmazott autonómiakövetelés után, lesz-e párbeszéd az erdélyi magyar politikai szervezetek, Markó Béla és Szász Jenő között?
– Pártok még voltak az erdélyi magyarság életében az elmúlt másfél évtizedben, minden választáson elindult egy az RMDSZ-szel szemben, de sohasem volt sikere. Ennek az volt a kulcsa, hogy az RMDSZ minden alkalommal igyekezett a lehető legnyitottabban eljárni. Valamennyi párbeszédképes személyiséggel vagy csoportosulással le kell ülnünk véleményt cserélni. Viszony nem tudom, miről cserélhetnék véleményt például a székelyudvarhelyi polgármesterrel azonkívül, hogy bármikor szívesen segítek a város gondjainak megoldásában, és vele is szívesen leülök egyeztetni. Rendkívül kiábrándított, hogy az államelnök udvarhelyi látogatása érdekében a székely nagygyűlés szervezői pillanatok alatt lemondtak volna minden elképzelésükről, ha egyesek ezt meg nem akadályozzák. Tragikomikus volt, hogy március 14-én a székelyudvarhelyi polgármester órákon át arról győzködte kollégáit, ne legyen semmiféle kiáltvány vagy másféle dokumentum a nagygyűlésen, mert ez az államelnök feltétele. Az elmúlt 16 év alatt az RMDSZ-ben soha nem fogadtuk el, hogy román politikusok beleszóljanak abba, hol, milyen beszédet mondjunk. Az RMDSZ ezután is nyitni fog, amennyit és ahogyan lehet.
– Tehát Szász Jenővel pártelnöki minőségében is tárgyalna?
– Erre a kérdésre már válaszoltam, nem kívánok ezzel többet foglalkozni.
– Nem sokkal azután, hogy ön felvetette a témát, Mihail Hãrdãu oktatási miniszter leszögezte: ellenzi az önálló magyar egyetem, a BBTE karainak létrehozását. Ez azt jelenti, hogy a kormányban erről nem egyeztettek?
– Az önálló magyar egyetemről nem folyt egyeztetés, ennek kérdését ezután kell fölvetnünk. Bár a kettő között nem látok időrendi összefüggést, először is a karok és a tanszékek kérdése kell hogy napirendre kerüljön. Abban bíztam, hogy ezt a BBTE keretében az oktatók párbeszédével előrébb lehet vinni. Ez viszont nem sikerült, sőt tudomásom szerint a szenátusi többség részéről merevebb a visszautasítás, mint korábban. Olyan körülmények között nagyon nehéz lesz bármit is előmozdítani, amikor éppen a demokrata párti oktatási miniszter nyilatkozik elutasítóan egyetemügyben, amelynek alakulata egyre nacionalistább retorikát használ számos kérdésben. A megoldás az lenne, ha a tanügyi törvény nemcsak megengedné az önálló egyetem, a karok és tanszékek létrehozását, hanem kötelezővé is tenné ezeket, ott, ahol teljesültek a feltételek, és van rá határozottan fölmutatható igény. Viszont elég nehéz lesz ilyesmit elérni, amíg meg nem oldódik a koalíciós válság, ki nem alakul egy másfajta szolidaritás a pártok között.
– A magyarországi kampányban terítékre került a kettős állampolgárság kérdése. Ön szerint melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyekkel az új magyar kormánynak foglalkoznia kell a határon túli magyarok esetében?
– Az új budapesti kormánnyal át kell tekinteni Magyarország és a határon túli magyarok közötti kapcsolatrendszert, akár politikai, akár pénzügyi támogatásról van szó. Ez mindig is így történik, vagy így kellett volna történnie választások után. Nem úgy tapasztaltam, hogy igazán témává lett volna a határon túli magyarság ebben a kampányban. Persze hol tompábban, hol élesebben itt-ott fölmerült, de a pártok nagyjából tartották magukat ahhoz, amit maguk is kértek, és amivel mi is egyetértettünk: ne kerüljön a határon túli magyarság helyzete a kampány központjában. Van rá ellenpélda, de alapjában véve ezt minden párt tiszteletben tartotta.