Kiszorítják az őstermelőket?

Bár a marosvásárhelyi November 7. utca neve a rendszerváltás után December 22. utcára változott, a lakótelepen levő piacot mindenki November 7. piacnak nevezi. Itt kérdeztük az árusokat arról, mennyibe kerül, hogy asztalhoz jussanak, és itt árusítsák termékeiket. „Minden napra 10 lejt fizetünk, azon kívül, ha azt akarjuk, hogy biztos helyünk legyen, meg kell váltani egy évre vagy fél évre az asztalt. A bérleti díj egy hónapra 27 lej. Alig üti a széle a hosszát” – mondta a pókai Gábor Ella. A sáromberki Molnár Irén néni hetente csak egyszer jön be a városba. „Ahol helyet kapok, oda telepedek. Nem termelek piacra, csak azt hozom, ami nálunk megmarad – mesélte lapunknak. – A déliek paradicsomot, paprikát hoznak, de nem ők árulnak, hanem a viszonteladók. Lemennek a nagypiacra, oda érkeznek meg az oltyánok a nagy autókkal, ott megveszik az árut, és itt kicsit drágábban eladják. Úgy mondjuk nekik, hogy viszonteladók.” A jelenlétük évről évre vitát robbant ki Vásárhelyen, különösen nyáron, amikor sok a zöldség és a gyümölcs. Az őstermelők úgy vélik: a kereskedők lassan kiszorítják őket a piacokról.
A vásárhelyi piacigazgatóság vezetője, Vasile Filimon szerint ez nem vásárhelyi sajátosság. „Ez minden városban nagy gond, de nincs mit tenni ellene. A kereskedők egyéni vagy családi vállalkozói engedéllyel rendelkeznek, attól vesznek árut, akitől akarnak, és annyiért adják tovább, amennyiért el tudják adni” – magyarázta Vasile Filimon, aki 2005 óta tölti be az igazgatói tisztséget. „Amikor mindezt átvettem, siralmas állapotokat találtam. Akkor a délről jövő árusok nem tették be a lábukat ide, a Cuza Voda piacra. A bejáratnál ugyanis a helyi piacmaffia arra kötelezte őket, hogy olcsón adják el nekik az árut. Én nagyon sok bölkényi viszonteladót kitiltottam a piacról. Képesek voltak kétszeres, háromszoros áron kínálni a portékát, amit az olténiaiaktól elvettek. Most már a valódi termelők árulnak” – hangoztatta az igazgató.

Mégis bölkényiek...
Miután az igazgatóval szóba álltunk, a dinnyehegyek környékén nézelődve kizárólag alsóbölkényi illetőségű, cseppet sem bizalomgerjesztő alakokkal találkoztunk. Az árusok rendkívül ellenségesen viselkedtek, amint arról érdeklődtünk, hogyan szerezték az árut, és honnan származik. A központi piacon lehet, hogy „papíron” minden megoldódott, a valóság azonban más.
A Dacia piacon többek között egy „görög” árusítja a görögdinnyét. Ő nem értené a szójátékot, hisz Pavel Greac „lubenicának” mondja a portékát. A Caracaltól 40 kilométerre levő Dăbuleni kisvárosból hozza a dinynyét, és azt állítja, hogy a Dacia piacon kizárólag dăbuleni-i termelők árusítanak ízletes görög- és sárgadinnyét. Mint mondta, a 20 tonnányi szállítmányt a mintegy 500 kilométer távolságból 1800 lejért hozzák el a teherautóval rendelkező sofőrök. A Kövesdombon levő piacon is a termelők árusítanak, úgy látszik, a bölkényi romák csak a nagypiacon „basáskodnak”.

A piacok most sem biztonságosak
Évekkel ezelőtt a délről érkező dinynyetermesztők sokat panaszkodtak, amiért éjszaka megtámadják őket a tolvajok, elveszik tőlük az áru egy részét. „Bekerítettük a piacokat, most már éjjel zárva vannak, nem jöhet be senki. Két piacot, a Cuza Vodát és a Kövesdombi piacot térfigyelő kamerákkal láttuk el, és ez hamarosan a November 7. piacon is így lesz. A kamerák segítségével zsebtolvajokat, biciklitolvajokat fogtunk el, és olyan marosszentkirályi illetőségű férfiakat is, akik tujafenyőket loptak – fejtette ki Filimon igazgató.
A dinnyeárusok szerint azonban szó sincs arról, hogy éjszakára magára lehet hagyni az áruhegyeket. „Itt alszunk, a földön, mert ha nem, éjszaka a tolvajok elhordják a dinnyét” – mesélte Pavel Greac.