Digitalizációval az aszály ellen? Egyre több lehetőséget kínál a modern technológia
Fotó: Bíró Blanka
Az egyre gyakoribb aszályos időszakokban nemcsak az számít, mennyi víz áll a gazdák rendelkezésére, hanem az is, mennyire pontosan tudnak gazdálkodni vele. Talajnedvesség-szenzorok, drónok, műholdfelvételek és mesterséges intelligencián alapuló rendszerek segítségével ma már részletesen felmérhető, hol kezd kiszáradni a növényzet, mikor van szükség öntözésre, és akár az is szabályozható, hogy egy táblán belül melyik terület mennyi vizet kapjon. Nagy Szeréna agrárkutató szerint azonban a digitalizáció önmagában nem jelent megoldást az aszályra: a modern eszközöket a hagyományos vízmegtartási és gazdálkodási tudással együtt érdemes használni.
2026. augusztus 25., 08:012026. augusztus 25., 08:01
Az idei nyárra különösen jellemző aszály ismét látványosan megmutatta, mennyire sérülékeny a mezőgazdaság a tartós hőséggel és csapadékhiánnyal szemben. Augusztus elején a Duna romániai szakaszán az 1985-ös mélypontokhoz hasonlóan alacsony vízállásokat mértek, a szárazság és az elhúzódó hőhullámok miatt pedig az öntözésre felhasználható víz is egyre értékesebb erőforrássá válik.
Ilyen körülmények között egyre fontosabb kérdés, hogy mit tud hozzátenni a mezőgazdasághoz az elmúlt években sokat emlegetett digitalizáció: a drónok, műholdak, talajba helyezett szenzorok és a mesterséges intelligencia valóban segíthetnek az aszály elleni védekezésben, vagy csak drága technológiai ígéretekről van szó?
Nagy Szeréna, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának oktatója szerint az aszály elleni küzdelemben
„A cél nem az időjárás megváltoztatása, hanem a talaj meglévő nedvességtartalmának megőrzése és a szűkös vízkészletek maximális hatékonyságú felhasználása” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ennek legegyszerűbb példája az öntözés.
Ezzel nemcsak vizet lehet megtakarítani: a fölösleges szivattyúzás, túlöntözés és szükségtelen műtrágya-kijuttatás elkerülése az energia- és üzemanyagköltséget is csökkentheti.
A gyakorlatban már számos digitális eszközt használtak a vízhiány pontosabb felmérésére és az öntözés megtervezésére. Nagy Szeréna ezek közül elsőként a talajnedvesség-szondákat, vagyis IoT-szenzorokat említette:
Ez azért fontos, mert a felszín állapotából nem feltétlenül lehet megmondani, hogy mi történik mélyebben.
A következő információforrás a helyi agrometeorológiai állomás lehet. A szántóföldre telepített, akár napelemmel működő állomások a mikroklímát mérik: többek között a páratartalmat, levélnedvességet, szelet, csapadékot és párolgást.
A Román Nemzeti Bank (BNR) 5,5 százalékról 6,1 százalékra emelte az idei év végére vonatkozó inflációs előrejelzését, 2027 végére pedig a korábbi 2,9 százalék helyett 3,4 százalékos inflációval számol – közölte csütörtökön Mugur Isărescu jegybankelnök.
Még nagyobb területet lehet egyszerre megfigyelni műholdról. A Sentinelhez vagy Planethez hasonló rendszerek képeiből származó vegetációs és vízindexek – például az NDVI és az NDWI – segítségével követhető a növényzet zöldtömege és vízellátottsága, így akár több ezer hektáron gyorsan kirajzolódhat, hogy egy tábla melyik része kezd kiszáradni, vagyis hol van szükség beavatkozásra.
Nagy Szeréna szerint ugyanakkor nem önmagában egyik vagy másik eszköz adja a legjobb eredményt, hanem az úgynevezett szenzorfúzió: a különböző technológiák által gyűjtött információkat együtt kell értelmezni.
A szakember szerint az aszály elleni védekezés azonban nem kizárólag öntözést jelent. Nagy Szeréna az automata kormányzást és a műholdas helymeghatározást néhány centiméteres pontosságúvá tevő RTK-korrekciót is azok közé a technológiák közé sorolta, amelyek közvetve segíthetnek a talajnedvesség megőrzésében.
Vagyis a digitalizáció egyik haszna éppen az lehet, hogy nemcsak azt teszi pontosabbá, mennyi vizet adunk a növénynek, hanem olyan művelési módokat is támogat, amelyekkel eleve kevesebb nedvességet veszít a talaj.
A precíziós, adatalapú öntözéssel Nagy Szeréna szerint a hagyományos eljárásokhoz képest 20–50 százalék öntözővíz takarítható meg.
A valóságban ugyanis ritkán az: a homokosabb részek hamarabb kiszáradnak, az agyagosabb vagy mélyebben fekvő területek hosszabb ideig őrzik a nedvességet, így ha mindegyik ugyanannyi vizet kap, valahol túl sokat, máshol túl keveset öntözünk.
Erre ad választ a VRI, azaz Variable Rate Irrigation, magyarul változó dózisú öntözés, melyhez első lépésként úgynevezett recepttérképet készítenek. A műholdképekkel vizsgálható a növényzet állapota és a biomassza változása, drónokkal nagy felbontású kép készíthető a területről, a talajszkennelés pedig például az elektromos vezetőképesség mérésével segít feltérképezni a talaj szerkezetét és víztartó képességét. Az eredmények alapján a táblát eltérő vízigényű zónákra lehet felosztani.
A fedélzeti számítógép a GPS-pozíció alapján folyamatosan tudja, hol jár a gép, és ennek megfelelően szabályozhatja az egyes fúvókák nyitási idejét és nyomását.
Minden fúvóka külön ki- és bekapcsolható, a szakaszos nyitással változtatható a vízmennyiség, az öntözőgép pedig menet közben követi az eltérő vízigényű zónákat,
Talajnedvesség-szenzorok, drónok, műholdfelvételek és mesterséges intelligencián alapuló rendszerek segítségével ma már részletesen felmérhető, hol kezd kiszáradni a növényzet
Fotó: Orbán Orsolya
Nagy Szeréna arról is beszélt, hogy a mesterséges intelligenciát nem érdemes különálló mezőgazdasági eszközként elképzelni, sokkal inkább az a szerepe, hogy feldolgozza a szenzorokból, műholdakról, drónokról és meteorológiai állomásokról beérkező hatalmas adatmennyiséget, és a nyers mérésekből a gazda számára használható döntési javaslatot készítsen.
A gépi tanulási algoritmusok ezek alapján kiszámíthatják a várható evapotranszpirációt – leegyszerűsítve azt a vízmennyiséget, amely a talajból történő párolgással és a növényzet párologtatásával távozik –, majd konkrét öntözési ütemezést javasolhatnak. Nagy Szeréna példájával élve: a rendszer akár olyan szintű ajánlást is adhat, hogy kedden éjszaka egy meghatározott zónára 12 milliméter vizet érdemes kijuttatni, mert csütörtökre hősokk várható, péntekre viszont eső valószínűsíthető.
Ebben az esetben tehát a szakemberek már nem egyszerűen azt tudják megállapítani, hogy száraz a talaj, hanem azt is előre jelezhetik, mikor válhat kritikussá a helyzet.
A technológia lehetőségeiről beszélve Nagy Szeréna ugyanakkor óvatosságra is intett, úgy fogalmazott, az MI gyors térhódítása idején nehéz megmondani, hol lesznek a digitalizáció végső határai – a drónokra utalva úgy fogalmazott, valóban „the sky is the limit” –, ugyanakkor a digitális technológiáktól sem szabad csodát várni.
Székelyföld ebből a szempontból különösen érdekes példát kínál. A hegy- és dombvidéki domborzat, valamint a változékony éghajlat miatt a gazdálkodóknak régen is alkalmazkodniuk kellett a szárazabb időszakokhoz. A helyi vízkészletek beosztása, a víz megtartása és irányítása, valamint a közösségi együttműködés alapvető jelentőségű volt.
Arad megyében hivatalosan közel 1300 gazda jelentett aszálykárt, és több mint 79 ezer hektárnyi őszi vetés sínylette meg a hosszan tartó szárazságot. Nagy Zsolt falugazdász a Krónikának kifejtette: sokan nem tudtak a kárigénylés lehetőségéről.
Az öntözést gyakran éjszaka vagy kora reggel végezték, amikor kisebb volt a párolgási veszteség. A hegyoldalak forrásait befogták, kővel vagy fával kibélelték, majd vályúrendszereken keresztül vezették el a vizet a legelő állatokhoz vagy a faluszéli veteményesekhez.
Fontos volt a talaj állapota is: a rendszeresen kijuttatott istállótrágya nemcsak tápanyagot adott, hanem javította a humuszréteget és ezzel a talaj vízmegtartó képességét. Betakarítás után pedig nem feltétlenül bolygatták meg rögtön a tarló, ami árnyékolta a földet és mérsékelte a kiszáradást. Nagy Szeréna ugyanakkor hozzátette, a mai klímaváltozás természetesen más körülményeket jelent, mint amelyekhez a korábbi nemzedékeknek kellett alkalmazkodniuk.
Szélsőséges aszályban lombtakarmányozáshoz is folyamodtak: gyertyán-, bükk- vagy nyírfaágakat vágtak és szárítottak, majd ezzel egészítették ki a szénát. Az állatfajták megválasztása sem volt véletlen.:a kárpáti borzderes, a cigája juh vagy a báznai sertés a gyengébb minőségű, szárazabb legelőket is jobban tűrte.
Nagy Szeréna szerint éppen ezeknek a régi megoldásoknak és az új technológiának az összekapcsolásában rejlik az egyik érdekes lehetőség.
Így a gazdának nem kellene éjszaka kimennie a gáthoz: a rendszer a mért adatok alapján akkor nyithatná meg a vízkormányzó zsilipet, amikor arra valóban szükség van, illetve amikor a legalacsonyabb a párolgási veszteség.
Egy nagy felhőszakadás során például a rendszer érzékelné, amikor a tartály eléri a beállított – mondjuk 85 százalékos – telítettséget, majd még a túlfolyás előtt automatikusan megnyitna egy szelepet. A fölösleges vizet ekkor szikkasztó árokba lehetne vezetni, ahol nem egyszerre folyik el vagy áll meg a felszínen, hanem a kavicsrétegen keresztül fokozatosan beszivárog a földbe, vagyis visszatölti a talaj vízkészletét.
A rendszer a földterületek nagysága és a növények vízigénye alapján átlátható öntözési menetrendet számolhatna ki. Az oktató a blockchainalapú vízkvótákat is lehetséges megoldásként említi: ezek automatikusan rögzíthetnék a vízfelhasználást, csökkentve a jogosulatlan vízkivétel és az elosztásból fakadó közösségi viták lehetőségét.
A szakemberek már nem egyszerűen azt tudják megállapítani, hogy száraz a talaj, hanem azt is előre jelezhetik, mikor válhat kritikussá a helyzet.
Fotó: Tuchiluș Alex
A modern eszközök a hagyományos legeltetési stratégiákat is kiegészíthetik. Az állatokra helyezett GPS-es okosnyakörvekkel például virtuális kerítés alakítható ki: a gazda a telefonján jelöli ki azt a területet, ahol az állatok mozoghatnak, a nyakörv pedig hangjelzéssel vagy enyhe rezgéssel jelzi, ha valamelyik állat közelít a határhoz.
Műholdfelvételekkel közben azt is követni lehet, hogy a hegyi legelő mely része maradt zöldebb és dúsabb. Az NDVI vegetációs index alapján a gazda célzottan olyan területre terelheti a csordát, ahol még megfelelő mennyiségű takarmány található.
A helyi időjárási adatoknak Székelyföldön a domborzat miatt különösen nagy jelentőségük lehet. Egy hegyvidéki térségben néhány kilométeres távolságon belül is teljesen eltérhet a mikroklíma, ezért egy távolabbi meteorológiai állomás adata nem feltétlenül írja le pontosan, mi történik egy adott parcellán.
A helyben telepített mikroklíma-állomások ezért a várható csapadék és a párolgás pontosabb becslésében is segíthetnek. Az ezekből és a talajnedvesség-mérésekből származó információkat döntéstámogató szoftverek dolgozhatják fel, és javaslatot adhatnak például arra, mikor érdemes kaszálni, mikor célszerű megbolygatni a tarlót, vagy mikor van szükség árnyékolásra.
Nagy Szeréna itt az agrovoltaikus, vagyis Agri-PV rendszereket is megemlítette: ezeknél
A digitalizáció korlátját azonban Nagy Szeréna egy nagyon egyszerű mondattal foglalta össze:
– szögezte le.
Ha egy térségben egyáltalán nincs hozzáférhető víz, a legdrágább szoftver és a legpontosabb érzékelő sem menti meg a termést. Ahogy fogalmazott: ilyenkor a technológia legfeljebb „pontosan dokumentálja, hogyan szárad ki a növényzet”.
Ha azonban a víz és az infrastruktúra rendelkezésre áll, akkor már az is döntő lehet, mennyire hatékonyan használják fel – Nagy Szeréna szerint ilyen helyzetben a digitalizáció akár ahhoz is hozzájárulhat, hogy egy gazdaság túléli-e az aszályos időszakot vagy ellehetetlenül.
A szakember arról is beszélt, hogy a világ több olyan térség is létezik, ahol éppen a tartós vízhiány kényszerítette ki a korszerű technológiák intenzív alkalmazását.
Nagy Szeréna elsőként Izraelt és a Negev-sivatagot említette, ahol a nagyrészt száraz területekkel rendelkező ország jelentős mezőgazdasági termelést tart fenn, a csepegtető öntözést pedig nagymértékben digitalizálták. A talajnedvességet szenzorok követhetik, a vizet pedig számítógépes rendszerek adagolják közvetlenül a növény gyökeréhez, akár tápanyagokkal együtt. A rendszerben tisztított és sótalanított, újrahasznosított víz is felhasználható.
Kalifornia Central Valley térségében más megoldások kerülnek előtérbe. A jelentős mandula-, gyümölcs- és zöldségtermelő régió rendszeresen küzd súlyos aszályokkal, ezért a műholdas megfigyelést mesterséges intelligenciával és földi IoT-szenzorokkal kapcsolják össze.
Ausztrália Murray–Darling-medencéjében pedig már maga a vízhez való hozzáférés is digitalizálódott.
Aszály idején a szűkösebbé váló víz ára emelkedhet, ami arra ösztönzi a gazdákat, hogy szenzoraik segítségével minél hatékonyabban használják azt, illetve adott esetben a vízjogukat magasabb hozzáadott értékű növényeket termesztő gazdaságoknak adják át.
Az Európai Unióban az aszály által érintett terület 2024-ben 156 703 négyzetkilométerre nőtt a 2023-ban regisztrált 155 432 négyzetkilométerhez képest, és Romániában, Olaszországban, valamint Bulgáriában volt a legnagyobb mértékű a növekedés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Filmbe illő üldözés zajlott Kolozsvár utcáin: egy 25 éves fiatalember ellopott egy autót, amivel elmenekült. A rendőrök rövid időn belül rábukkantak a járműre, a sofőr azonban nem állt meg, hanem tovább menekült. Hosszú üldözés után ártalmatlanították.
Nagybánya egyik lakónegyedéből jelentették a medve felbukkanását hétfőn.
Változékony időjárás várható a következő két hétben: lesznek napok, amikor 34 Celsius-fokig emelkedik a hőmérséklet, máskor viszont mindössze 26 fok körül alakulnak a nappali csúcsértékek.
Megvert egy taxisofőrt két fiatal férfi Maroshévízen, majd egyikük elhajtott a taxis autójával. A gépkocsit később a városon kívül, egy erdős területen hagyták hátra. A rendőrség rövid időn belül azonosította a két gyanúsítottat, előzetesbe kerültek.
Nagyszeben önkormányzata felszólította a Hermannstadt Futballklub Egyesületet (AFCH), hogy teljes egészében fizesse vissza a 2024-es és 2025-ös években nyújtott vissza nem térítendő támogatásokat.
Ott találkozunk mottóval rajtolt el hétfőn a marosvásárhelyi magyarság legnagyobb kulturális seregszemléje, péntekre pedig teljes fordulatszámon pörög majd a 13. Vásárhelyi Forgatag a szervezők szavai szerint.
Kiértékelték a szervezők a vasárnap este befejeződött 17. Kolozsvári Magyar Napokat: az augusztus 16-23. között megszervezett, Tárt kapukkal jelmondatú rendezvénysorozat látogatottsága újabb rekordot döntött.
Kimerültség, cinizmus, romló hatékonyság – a teljesítménykényszer okozta kiégés ma már minden szerepünkben utolérhet: munkahelyen, gyermekként, szülőként, párkapcsolatban is.
Tűz ütött ki szombatról vasárnapra virradó éjszaka egy aradi egészségügyi központ egyik kórtermében.
Ötven éve New Yorkból indult a HHRF harca az erdélyi magyarok jogaiért. A világ azóta megváltozott, de a nyelvhasználat, a restitúció és a közösségi jogok ügye ma sem rendezett.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!