Katalán robbanás mobiltelefonon

Sergi Belbel katalán szerző négyszereplős „digitális komédiájának”, a Mobilnak ötödik figurájává a mobiltelefont avatta – ez a kis eszköz tagadhatatlanul hétköznapjaink egyik „sztárja”, legtöbben az utcára sem megyünk ki nélküle. Kellemes meglepetés, hogy Belbel – és Alexandru Colpacci rendező – a megszokott szólamokkal ellentétben nem arra próbál rávilágítani, milyen szörnyű a digitális világban tapasztalható elidegenedés, és ezért persze a mobil, az internet és hasonló ördögi találmányok okolhatók, hanem inkább azt mutatja meg, hogyan segíthet a maroktelefon épp a személyes találkozás kiváltásával abban, hogy az emberek merjenek őszinték lenni egymással és saját magukkal szemben is.

A latinosan fordulatos darabban egy reptéri bombatámadás körül tekerednek-csavarodnak a szereplők kapcsolatai, hogy a végére rendesen össze is kuszálódjanak és át is értelmeződjenek. A darabot még sehol nem játszották Romániában, s a váradi társulat művészei nem is egykönnyen találták meg az egyensúlyt a katalán temperamentum, a szereplők zaklatottsága és a dobhártya-rezegtető harsányság között, de lassan-fokozatosan ráleltek a saját hangjukra.

Megvallom, az előadás előtt komolyan szorongtam amiatt, hogy vajon a nagy piros 16-os karikával ellátott darab nem káromkodással és közönségeskedéssel akar-e majd levenni a lábamról, de szerencsére nem ez történt. Nagyon finomlelkűnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ne érezze át: ezeknek bizony muszáj egymást elküldeniük egy olyan helyre, amit nyomtatásban nem nevezhetek néven. Hisztérikusak,  csapkodnak, káromkodnak, és lehet, hogy mindez hirtelen zavaró, de megéri nyitott elmével figyelni a cselekmény alakulását és a színészi játék változásait. Öröm, hogy sikerült olyan darabot választani a váradiaknak, amely anélkül modern, hogy elvont és művészieskedő lenne, és úgy operál a kortárs színház elemeivel, hogy közben nem szégyell megnevettetni.
---------------------