Jól végződő rémálom

 A város két színmagyar tanintézményének érettségizői ugyanis könnyen megszabadultak attól, amitől a leginkább a féltek.

Felszabadult diákok
„Vége a rémálmok éjszakájának!” – örvendezett Domó Bernadett, aki úgy érezte, mind a három írásbeli tételre aránylag jól válaszolt. A Református Kollégium végzős diákja derűlátó az átmenőjegyet illetően. „A román szóbelin 6,50-re feleltem, ami egy nyárádmenti faluból származó diák számára, ahol még a rendőr is magyar, elfogadható jegy” – állítja a csíkfalvi lány. „A hátralévő négy vizsga ehhez képest remélhetőleg már gyermekjáték lesz” – teszi hozzá Bernadett.
„A lehető legkönnyebb tételt kaptuk” – vélekedik a bolyais Sikó Zalán Attila, aki arra kér, csak azt ne kérdezzük tőle: hányasra számít. A két tannyelvű osztályt végzett fiú úgy érzi: ha a próza helyett is verset kaptak volna, meggyűlt volna a bajuk. „Szerencsés tétel volt” – hangoztatja a természettudományok osztályban végzett diáktársa is. Kovács Béla szerint a Nichita Stănescu, Eugen Lovinescu műveiből, valamint meséből összeállt három tétel teljesen érthetőnek és hálásnak bizonyult: mindenikről sokat lehetett írni. „Én például két és fél óra alatt három oldalt írtam” – mondja. Kérdésünkre, neki mennyi időt vett igénybe a kérdések megválaszolása, az olasz intenzív osztályban érettségiző Székely Kata nem tud pontos választ adni. „Mindig is az időtlenség világában éltem, karórám sincs. De nem ez a fontos, a lényeg, hogy könnyű tételeket kaptunk” – mondja, majd társaival ellentétben kijelenti: ő egyáltalán nem tartott a román írásbeli vizsgától, pedig nem erőltette meg magát a tanulással. A diákok abban viszont egyetértenek, hogy a szóbeli tételektől is fölösleges volt annyira tartani. Azok sem voltak túl nehezek, és a román tanerőkből álló vizsgáztatóbizottság pártatlanul osztályozott, vélik. Ennek tudható be, hogy az érettségin megjelent 250 bolyais és 53 kollégista közül egy sem bukott meg. Ezzel a két tanintézmény folytatja az ötéves hagyományt, amely szerint a román szóbelin valamennyi vizsgára álló sikeresen veszi az akadályt. Különben ez a vizsga más iskolákban sem okozott különösebb fejfájást a tanulóknak. Megyeszerte, a mintegy 5400 érettségiző közül mindössze hárman buktak meg a román szóbelin.

Szakszerűtlen nyelvoktatás
Ilyen körülmények között indokolt-e a vegyes lakosságú városban élő, és románul aránylag jól beszélő magyar gyerekek félelme a tantárgytól? – kérdeztük Székely Emesétől, a Református Kollégium igazgatójától. Kifejtette, megítélése szerint a magyar diákok nemhiába félnek a román vizsgáktól, főként az írásbelitől, amelyen a tavalyi érettségizők közül is tizenegy bukott meg. „Bizonytalanoknak érzik magukat, mert tisztában vannak azzal, hogy nyelvtudásuk nem tökéletes” – véli Székely Emese. Ennek legfőbb oka a román oktatás más anyanyelvű gyerekekre nézve teljesen meghaladott módszere. Az írásbeli vizsgán sikeresen túlesett diákok szinte egyhangúlag állítják: ha a tanterv lehetővé tenné, hogy a román nyelvet is úgy tanítsák, mint például az angolt, sokkal könnyebben megbirkóznának vele.

Gondmentes érettségi Maros megyében
Ilyés Ildikó, Maros megye helyettes főtanfelügyelője, elégedettnek mutatkozott az eddigi érettségi eredményekkel. Példaként a magyar nyelv és irodalom szóbeli vizsgát hozta fel, amelyen a mintegy ezerkétszáz diákból egyetlenegy sem bukott. A megyében mindössze két tanuló okozott kisebb gondot a szervezőknek és vizsgáztatóknak, de erre is sikerült megoldást találni. „Az egyik dicsőszentmártoni gyerek himlős lett, ezért őt külön osztályterembe helyeztük el. Egy marosvásárhelyi lány pedig egy otthoni probléma miatt idegileg összeroppant, de annyira, hogy a szóbeli vizsgán meg sem tudott szólalni. Ezért a bizottság megengedte, hogy írásban közölje mondanivalóját. A további vizsgáit otthon vagy a kórházban teszi le” – közölte a Krónikával Ilyés Ildikó.