Interjú Zsigmond Barna Pállal, Magyarország új csíkszeredai főkonzuljával

– Ama kevés erdélyi magyarok közé tartozik, akik az elmúlt évtizedek során diplomataként tértek vissza szülőföldjükre Magyarország képviseletében. Mit jelent ez az ön számára: új kihívást, megtiszteltetést?

– Ez érdekes érzelmi kötődést, viszonyulást jelent számomra, hiszen kétségtelenül kötődöm ehhez a régióhoz. Emellett a főkonzuli feladatkör keretében egy külképviseletet vezetek, tehát ez érdekes kettősség, amelynek igyekszem megfelelni. Tevékenységem fő területeit a szervezési feladatok elvégzése, illetve a kulturális, gazdasági kapcsolatok élénkítése képezi. Főkonzulként célom, hogy zavartalanul működtessük a honosítási kérelmezések ügymenetét, továbbá megfelelően bonyolítsuk le az állampolgársági eskütételeket. A csíkszeredai főkonzulátus egyébként január 3-ától mintegy 6000 állampolgársági kérelmet fogadott, és ezek elbírálási ideje háromtól öt hónapig terjedhet.

– Jogászként behatóan foglalkozott a kisebbségi jogi kérdésekkel is. Milyen lényeges változások történtek ön szerint az erdélyi magyar közösséggel azóta, hogy 1990-ben elhagyta szülővárosát, Marosvásárhelyt?

– Lényeges változások történtek gazdasági téren, valamint a demokratikus átalakulás vonatkozásában, hiszen 1990-ben egy diktatúra ért véget, és új demokratikus rendszer következett. Ez ma kiteljesedett – és ez mindenképpen lényeges változás. Azok az alapvető szabadságjogok, amelyekre 1990 előtt csak gondolni mertünk, ma már valóságok. A gazdasági helyzet ma mindent meghatároz, és ez talán érzékeny változásnak nevezhető. A kisebbségi jogok terén nagyon sok pozitív változás történt, ezekkel én is ismerkedem, és próbálom föltárni a helyzetet.

– Huszonegy évvel ezelőtt a román–magyar kapcsolatok terén még a kommunizmus örökségén igyekezett túllépni a két ország, ma már stratégiai partnerségről beszélnek a felek. Hogyan látja a kétoldalú kapcsolatok alakulását, kilátásait egy karrierje kezdetén lévő magyar diplomata?

– Ez alapvetően politikai kérdés, amellyel a bukaresti magyar nagykövetség foglalkozik. Mi a regionális gazdasági, kulturális kapcsolatok élénkítésében vagyunk érdekeltek. Idézni tudom Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának a Krónikában megjelent nyilatkozatát, miszerint kiválóan alakulnak a román–magyar kapcsolatok, és a kérdések nagy százalékában azonos válaszokat ad mind a magyar, mind a román fél.

– Hogyan éli át a magyar nemzetpolitikában végbemenő hangsúlyos változásokat? Gondolunk itt arra, hogy Erdélyből elszármazott magyarként kellett átélnie az anyaországban a kettős állampolgárságról 2004. december 5-én rendezett népszavazás kudarcát, most pedig csíkszeredai főkonzulként „menedzselheti” a könnyített honosítási eljárást.

– Előre kell tekinteni. Az akkori népszavazás szerencsétlen történet volt, el kell felejteni, és a jövővel kell foglalkozni. A nemzetpolitikai kérdések többségével kapcsolatban Magyarországon kialakult egy konszenzusos álláspont.

– A Magyar Jégkorongszövetség alelnökeként nem is kerülhetett volna megfelelőbb helyre a romániai hokisport fővárosánál, Csíkszeredánál. Hogyan vélekedik a sportág székelyföldi helyzetéről, a román–magyar MOL Liga színvonaláról, jövőjéről? Elképzelhető, hogy gyermekeiből profi jégkorongozó válik Csíkszeredában?

– Hogy hol válik belőlük profi jégkorongozó, az nagy kérdés, mert elvileg egy ilyen mandátum négy évre szól, és amire profik lennének, mi valószínűleg visszamegyünk Budapestre. Négy gyermekem közül hárman máris játszanak a helyi jégkorongcsapatban, jómagam pedig egy amatőr csapatban korongozom. A MOL Liga sikeres történet, amit erősíteni, fejleszteni kell, hiszen a magyar és a román jégkorong fejlődését szolgálja. Jó lenne, ha minél több magyar és román csapat, de minél több külföldi csapat is bekapcsolódna. A jégkorongban ez egyébként nagyon népszerű, nagyon sok regionális liga létezik, amelyek keretében több ország csapata szerepel egy bajnokságban. Remélem, lesz folytatása.