Idegen tollakkal ékeskednek

Sokan gondolják ugyanis úgy, hogy kevesebb gonddal jár, ha ősszel megveszik valamely nagy szőlőtermő vidékről a nyersanyagot, s nem kínlódnak egész évben a szőlőtermesztéssel, illetve nem kell folyton aggódniuk, hogy milyen lesz az eredmény. Mint állítják, így jobb minőségű bort lehet készíteni, kevesebb munkát és időt fektetve be.
Csak az foglalkozzék szőlőtermesztéssel, aki szeretetből, kedvtelésből teszi, megélni nem lehet belőle – vallják a borkészítők, akik drága hobbiként emlegetik a borászatot. A jelentős fizikai munka mellett ugyanis jócskán kell anyagiakat is belefektetni. Drágák a növényvédő és borkezelő szerek, nagyobb területek megmunkálásáért pedig a napszámosoknak kell komoly összeget fizetni.

Kinek Tokaj, kinek a Regát
Nagykárolyból többen járnak a történelmi tokaji borvidékre szőlőt vásárolni, és olyanok is akadnak, akik a román borvidékeket részesítik előnyben. Tokajhegyaljáról főként furmintot, királyleánykát és muskotályt vásárolnak. Minőségi szempontokat tartanak szem előtt, hiszen a nagykárolyi homokdűnéken kevesebb nap éri a szőlőt, ezért ízvilágában és cukortartalmában sem mérhető össze a déli fekvésű dombvidékek termésével. A talaj és éghajlati tényezők mellett a minőségi bor esetében igen fontos a fizikai munka. „Nemcsak szeretni kell, tudni is kell a borral bánni” – véli az egyik gazda.
„A bátyám furgonnal szokott Vrancea megyébe menni. Hetente hoz árut. Általában a merlot, leányka, királyleányka, vörös és fehér rizling, valamint a saszla a kedvelt fajták, ezeket keresik a vevők. Kérésre bármilyen szőlőt szállítunk, ami megterem a Regátban. Előre megrendeljük a kívánt mennyiséget az őstermelőktől, és készen leszedett, ládákban tárolt áruhoz érkezik a szállító. Vannak, akik tíz-tizenöt mázsát is vásárolnak borkészítés céljából. Kisebb tételeket inkább hölgyek vásárolnak, mert a finom, édes szőlőfajtákat desszertként szolgálják fel családi étkezések alkalmával” – részletezi egy piaci árus.

Sportszerűtlen?
A Nagykároly vidéki termelők azonban zúgolódnak a „szőlőimport” miatt, hiszen áron alul tudják csak eladni a szőlőjüket, borukat. A nagy áruházak is olcsón kínálnak minőségi, palackozott borokat. A behozott szőlők pedig leverik a piaci árakat, és nekik még a befektetett anyagiak sem térülnek meg, nemhogy hasznuk származna a termelésből. Amíg a vidék gazdái 1,8–2 lej kilogrammonkénti árban tudják eladni az idei szőlőtermést, addig Szatmárnémeti piacait elárasztja a Regátból hozott áru. A piaci árusok 1,8 és 3 lej között kínálják a minőségi szőlőt. Az ár fajtánként változik, de nagyobb tétel esetén lehet alkudni is.
Sok gazda, borász azt vitatja a piaci helyzet kapcsán, hogy sportszerű dolog-e idegen tollakkal ékeskedni, azaz más szőlőjéből készíteni a minőségi bort. Benze Zoltán, a nagykárolyi Szent Orbán-borlovagrend alapító tagja azonban egyértelműen leszögezi, nem a szőlő, hanem a bor versenyzik. „Sőt sokkal inkább a borosgazdák mérik össze tudásukat, hiszen a nedűt tudni kell kezelni, tartósítani, nem elég csak kifacsarni a szőlőből” – hangsúlyozza.

Borlovagrendbe tömörülnek
Nagykárolyban hagyománya van a szőlő és a bor szeretetének. Az országban először itt alapítottak borlovagrendet 2005-ben. Példaértékű szervezet, jelentős erkölcsi és szakmai követelményeket állít a tagok elé. Olyan civil tömörülés ez, amely szakmai fórumot biztosít a vidék borosgazdáinak, akik ennek keretében rendszeresen találkoznak, és megvitatják szakmai gondjaikat. Tapasztalatcserére ad lehetőséget, arra biztatja a helyi gazdákat, hogy a magántermők helyett a nemes szőlőfajtákat részesítsék előnyben. Annak ellenére, hogy ezekkel több a munka, érzékenyebbek az időjárási tényezőkre, minőségi, az Európai Unió szabványainak is megfelelő borokat adnak. A borlovagrend szakmai kirándulásokat is szervez az érdeklődők számára. Legutóbb a pannonhalmi apátsági pincészetet látogatták meg, a közeljövőben pedig a Moldovai Köztársaság borvidékeit célozzák meg.
A szervezet a bor szeretetét, kulturált fogyasztását népszerűsíti, de képviseli tagjait a különböző borversenyeken is. Az erdélyi és a romániai magyar gazdák versenyein kiváló eredményeket értek el, és idén márciusban tizenharmadik alkalommal rendezték meg a nagykárolyi borversenyt. Elismert versennyé nőtte ki magát ez a rendezvény, már a szakma jelentős fórumain is jegyzik. Szakmai siker tehát Nagykárolyban érmet nyerni.

Végh Balázs