Herbert Dorfmann: pénz kérdése is az autonómia

Az Európai beszélgetőestek rendezvénysorozat harmadik állomásaként A dél-tiroli autonómia gazdasági szempontból címmel megrendezett beszélgetést moderáló Sógor Csaba RMDSZ-es EP képviselő ugyanakkor elmondta, a pozitív példák bemutatását tartja a feladatának, hiszen az erdélyi magyar közösség és a dél-tiroli németek gondja javarészt ugyanazok.

A dél-tiroli minta

Herbert Dorfmann előadásában többek közt arról beszélt, hogy csak jelentős gazdasági beavatkozással tudták megakadályozni Dél-Tirol németajkú közösségének elvándorlását, ugyanis a ’60-as és ’70-es években, mielőtt elkezdtek volna megjelenni a turisták, a dél-tiroliak gyakorlatilag kizárólag mezőgazdaságból éltek, emiatt a lakosság nagyon szegény volt. A tartomány termelésre alkalmas részének 40 százaléka 2000 méter tengerszint fölötti magasságban található, az országrész alig 12 százaléka van a lakhatósági szempontból is elviselhető magasságban, ezért szőlőtermesztésen és állattenyésztésen kívül mással nem nagyon lehet foglalkozni Dél-Tirolban. Miután a tartomány 1969-ben elnyerte az autonómiát, megoldották, hogy minden tanyának legyen saját kocsibejárója és senki ne lakjon fél óránál távolabb a munkahelyétől, majd fokozatosan előtérbe került a turizmus. Ma már a tartomány 70 százaléka turizmusból, különféle szolgáltatások nyújtásából él. Jelenleg évente 5 millió turista érkezik Dél-Tirolba, a vendégéjszakák száma pedig éves szinten eléri a 270 ezret. A befizetett adó 90 százaléka a tartományban marad, csak 10 százalékot fizetnek az olasz központi költségvetés kaszszájába. Míg Olaszországban a munkanélküliség aránya 8,1 százalék, addig Dél-Tirolban ugyanez a mutató mindössze 1,8. A tartományban ráadásul az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék 3200 euró, amely messze túlszárnyalja az olaszországi átlagot. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint mintegy 300 ezer német, 115 ezer olasz és 18 ezer ladin él Dél-Tirolban. Herbert Dorfmann elmondta, az autonómiát ők sem egyik pillanatról a másikra nyerték el, a régió különleges státusáról a második világháborút követően megállapodott Ausztria és Olaszország, az önrendelkezést azonban a második, 1969-es olasz–osztrák egyezmény megkötése után nyerték el a dél-tiroli németek.

Nehéz a kisebbségek dolga Európában

A Krónika kérdésére, hogy az Európai Parlamentben milyen mértékben működnek együtt a különböző nemzeti kisebbségek képviselői, és mekkora érdekérvényesítő erejük van, Herbert Dorfmann úgy nyilatkozott: ha összeszámoljuk az EU valamennyi kisebbségét, az EP-ben meglehetősen kevesen vagyunk, de természetesen együttműködünk. Hozzáfűzte: a kisebbségi jogok az Európai Unióban a lisszaboni szerződés előtt gyakorlatilag nem léteztek, leszámítva persze a koppenhágai kisebbségvédelmi kritériumokat, amelyeknek az újonnan csatlakozó országok kellett megfeleljenek, mint például Románia is. A lisszaboni szerződésig azonban a régi tagállamokat semmi sem kötelezte.
„A kisebbségek jogai – nemcsak az etnikai, hanem vallási és egyéb kisebbségek jogai is – fontosak az Uniónak, ugyanakkor még nincs egységes kisebbségvédelmi törvényünk, ezen még dolgoznunk kell, hiszen megoldást kell találnunk az európai kisebbségek gondjaira” – nyilatkozta lapunknak az EP-képviselő. Rámutatott: Európában mindenhol nehéz a kisebbségek helyzete, ráadásul népcsoportokként teljesen eltérő. „Vannak olyan kisebbségek, amelyek hosszú terrorista múltra tekinthetnek viszsza, mint például a baszkok, vagy az észak-írek. Máshol a nemzeti közösségek az általuk lakott régióban is kisebbségben élnek, de itt van a mi kisebbségünk is, amely többségben van a saját régiójában. A mi autonómiánkat nemzetközi egyezmények védik, ugyanakkor mások ki vannak szolgáltatva azoknak az országoknak, amelyekben élnek” – mutatott rá a különbségekre Dorfmann.

„Ez nem a nagy európai integráció ideje”

A dél-tiroli képviselő hozzáfűzte: a kisebbségvédelmet tekintve az európai viselkedésminták teljesen eltérőek. Észak-Európában, így például Finnországban teljesen természetes, hogy ott él egy svéd kisebbség, és hagyománya van a kisebbségvédelemnek. Németországban is konfliktusmenetesen élnek együtt a németek a dán ajkú kisebbséggel. Ugyanakkor hiába élnek például baszkok Franciaországban, számos francia EP-képviselő nyíltan hangoztatja, hogy nem léteznek náluk nemzeti kisebbségek, mert ők egy nemzet. Megint más Magyarország helyzete, hiszen több millió magyar él az ország határain kívül. Egy magyar képviselőnek nyilván teljesen más a véleménye a kisebbségi jogokról, mint egy franciának – részletezte a kérdés bonyolultságát a dél-tiroli EP képviselő. „Úgy vélem, az Európai Unió hosszú távon meg tudja oldani a problémákat, mert az államhatárok egyre kevésbé válnak fontossá és remélhetőleg a nemzetállam is egyre kevésbé lesz fontos. Rövid távon azonban nem vagyok erről meggyőződve. Jelenleg nem az európai identitás, szellemiség, hanem a nemzeti identitások korszakát éljük, ez nem a nagy európai integráció ideje. Ennek ellenére szerintem a kisebbségek számára épp az európai integráció jelenti az esélyt” – foglalta össze véleményét lapunknak Herbert Dorfmann.