Határátkelő a Tisza-hídon

Összekötő kapocs

A tulajdonképpeni avatás a határ ukrán oldalán kezdődött. Először a két város polgármestere köszöntötte a jelenlevőket, és mindketten kifejtették: a hídnak összetartó kapoccsá kell válnia a két nemzet között. Majd az Európai Bizottság romániai küldöttségének vezetője, Donato Chiarini emelkedett szólásra, kiemelve, hogy a híd felújítását az EU CREDO-PHARE programja révén támogatta. A 262 méter hosszú átkelőt 2000–2001 között építették újra, összesen 20,5 milliárd régi lejes költségvetéssel. A határátkelő megnyitásáról egyébként a román kormány már 2002-ben határozatot hozott.
Juscsenko elnök gratulált román kollegájának azért, hogy országa immár az Európai Unió tagjává vált, majd a híd szerepét méltatta a román–ukrán kapcsolatokban. „Ez nem mindennapi esemény, hanem történelmi, hiszen ez a híd 60 év után két nemzetet köt össze” – hangsúlyozta az ukrán elnök. Traian Bãsescu így kezdte üdvözlő beszédét: „Ukrajna, Isten hozott Romániában!” – majd arról beszélt, az átkelő megnyitása annak a jele, hogy a határok többé nem akarnak minket egymástól elszigetelni. A beszédek után a híd közepén megtörtént a hagyományos szalagvágás, majd az elnökök megtekintették a határátkelő pontok felszereltségét. Ezután a máramarosszigeti városházán folytattak megbeszélést, többek között az ukrajnai román és a romániai ukrán kisebbségek helyzetéről.

Templom itt, hívek ott

Az 1892-ben épült hídnak néhány évig mindkét oldala Magyarországhoz tartozott. A trianoni békeszerződést követően aztán a történelmi Máramaros mintegy kétharmada került az anyaországon kívülre, ekkor jelölték ki a Tiszát román–ukrán határfolyónak. „Volt olyan gyülekezet, Nagybocskón, amelynek csak a temploma maradt ezen a félen, a gyülekezeti tagok pedig mind a túloldalon maradtak – idézte fel a különös helyzetet Sipos István református lelkész. – Az egyházmegyénknek is egyharmada odaveszett.” A lelkész emlékeztetett arra is, hogy a Tisza bal és jobb partján élők között rendkívül szoros kötelékek voltak. „1931-ben leégett a református templom, s a tűzoltók Aknaszlatináról siettek a segítségünkre” – magyarázta a lelkész. Sipos István sajnálattal tette hozzá, hogy az átjárási korlátozás miatt a családi kötelékek is meglazultak, a rokonok megfeledkeztek egymásról.

Korlátozások a „szovjet barátság” jegyében

Zolopcsuk Pál Róbert helytörténész szerint a híd jelképes üzenetén túl, nem hordoz különösebb építészeti értéket. Mint fogalmazott, a XIX. század végén rengeteg ehhez hasonló, előre gyártott elemből készített átkelőt építettek. A híd 1906-ban megsüllyedt, a károsodást favázzal pótolták. 1940-ben, amikor Máramarosszigetet visszacsatolták Magyarországhoz, fel akarták újítani, de a kezdeményezés nem járt sikerrel; 1944 októberében aztán a visszavonuló német seregek felrobbantották a hidat, végképp használhatatlanná téve. „A két világháború között nagyon forgalmas volt ez az átkelő, hiszen a helybeliek cserekereskedelmet folytattak a szomszédokkal: innen vitték az élelmet, onnan pedig lábbelit, ruházati cikkeket hoztak” – mesélte Zolopcsuk Pál. Azt is hozzátette, hogy az átkelés korlátozását tragédiaként élték meg a helybeliek, mert kettészakította a családokat. „Bár a kommunista időszakban fennen hangoztatták a román–szovjet barátságot, a gyakorlatban szó sem lehetett arról, hogy meglátogassuk odaát élő hozzátartozóinkat” – mesélte a helytörténész, megemlítve, hogy egy szomszédja a korlátozás miatt nem mehetett el az édesanyja temetésére. „Kénytelen volt a román oldalról végignézni a szertartást” – mondta. Zolopcsuk Pál éppen ezért nemcsak gazdasági, hanem érzelmi szempontból is fontos lépésnek érzi a híd és az átkelő megnyitását.

Gödri Alpár, Lukács János


Keret
Vízum nélkül Ukrajnába
A román állampolgárok várhatóan áprilistól vízummentesen utazhatnak Ukrajnába, a román állam pedig díjmentesen bocsát ki vízumokat az ukrán állampolgárok számára – jelentette be Máramarosszigeten Viktor Juscsenko ukrán államfő, aki megállapodott ebben a kérdésben Traian Bãsescuval. Az európai uniós tagállamok állampolgárai vízumkényszer nélkül utazhatnak Ukrajnába, ezt a kedvezményt Kijev Romániára is kiterjeszti. Juscsenkó hangsúlyozta, az ukrán fél kétoldalú tárgyalások során hajlandó tisztázni a Kígyók Szigete területéről szóló vitákat, Bãsescu azonban leszögezte, ebben az ügyben a hágai nemzetközi bíróság hivatott dönteni. Románia 2004-ben fordult a nemzetközi bírósághoz azt kérelmezve, hogy az ukrán félhez tartozó Kígyók Szigete délkeleti térségében kizárólagos gazdasági jogot élvezzen. Ukrajna viszont azt állítja, hogy a kontinentális talapzat lakható, ennek értelmében Kijevet illeti a kizárólagos gazdasági jog a térségben.

B. Z. Z.