Füleket húzna a miniszter

„A magyar pedagógusok ne siránkozzanak annyit, hanem szépen fordítsák le a tételeket! Ez nem a mi hibánk, ne próbálják a mi nyakunkba varrni. Nem baj, mert meghúzom én a fülüket – jelentette ki ingerülten Hãrdãu. – Augusztus óta lett volna idő jelezni a hiányosságot, miért csak most jönnek elő ilyesmivel?!” A tárcavezető szerint Pásztor Gabriella államtitkárt és Matekovits Mihályt, a szaktárca kisebbségügyi igazgatóját terheli a felelősség a magyar fordítások késése miatt.

Matekovits az egységes
fordítás mellett foglal állást
Matekovits korábban már elmondta a Krónikának, hogy a tételeket előkészítő bizottság az utolsó percig dolgozott, ezért a fordítók csak január 16-án láthattak hozzá a feladathoz. „Valóban, én vagyok a hülye gyerek, mert annak idején szembeszálltam a miniszterrel – replikázott a lapunk által megkeresett igazgató. – Én voltam az, aki azért kardoskodott, hogy a tételeket központilag, egységesen fordíttassuk le. Bizonyára kellett volna hagynom, hogy minden tanár maga fordítsa le, úgy, ahogy tudja: nagyvonalúan, pongyolamódra. És akkor nem lennék kitéve ilyen támadásoknak.” Matekovits Mihály szerint elképzelhetetlen, hogy a kisebbségi gyermekekhez ne egységesen lefordított tételek kerüljenek. A fordítási folyamatot az is nehezíti, hogy a munkát nem a minisztérium alkalmazottai, hanem aktív tanárok végzik, akik szabadidejüket áldozzák a fordításra. Az egy héttel korábban románul közzétett tételek a magyar pedagógustársadalomban, de főként a szülők körében keltettek felháborodást. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki vezetője bejelentette, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz kíván fordulni az ügyben.

Jobb az eredeti könyv,
mint a lefordított
Mihail Hãrdãu hozzátette, többé nem tolerálja az időcsúszást a tankönyvek esetében sem. Ha ismét késéssel jelennek meg a magyar nyelvű könyvek, azért is a már korábban megnevezett két személy lesz a felelős,  nyomatékosította a tárcavezető. „Ami rajtunk múlik, az biztos elkészül. De honnan tudnám én előre, hogy egyáltalán akad-e, aki megírja vagy lefordítsa azt a bizonyos tankönyvet?” – méltatlankodott Matekovits a miniszter álláspontját hallva. Az igazgató elmondta, hogy amíg olyan szaktantárgy is létezik, melyet országszerte mindössze két magyar ajkú pedagógus tanít, nem lehet elvárni, hogy a magyar tankönyvek is egyszerre készüljenek el a román változattal. Az igazgató más negatív tapasztalatot is bemutatott: „Tavaly a negyedik osztály számára három magyar nyelvű matematikakönyv kézirata is beérkezett a minisztérium címére. De a három közül egyiket sem küldhettük nyomdába, mert egyik sem felelt meg az elvárásoknak. A három gyenge változat közül az egyiket átírattuk. Ez esetben is mi felelünk a késés miatt?”
Pásztor Gabriella szerint a hiányosságok kiküszöböléséért tankönyvíró tanfolyamot hirdetnének, mivel a román nyelven megjelenő könyvek fordítási folyamata hosszas és bonyolult. „Előbb ki kell kerülniük a nyomdából, majd a magyar tanárok egy kiállítás keretében ismerhetik meg, aztán ki kell választaniuk a megfelelő változatot, és csak azután hirdethetjük meg a fordítást” – sorolta Pásztor, aki hozzáfűzte, hogy számos tantárgy esetében még a román nyelvű változat sem készült el. Szerinte az egyetlen megoldás a magyar pedagógusok tankönyvírásra való ösztönzése volna. „A minisztérium biztosítja az anyagi hátteret, ezért jó lenne, ha minél több vállalkozó szellemű, jól felkészült, tankönyvírásra hajlamot érző tanár jelentkezne. Az érdekelteknek egy tankönyvíró tanfolyamon való részvételt is biztosítanánk” – mutatta be a késések és a bikkfanyelven megfogalmazott tükörfordítások kiiktatását célzó tervet Pásztor.