Fotó: Tóth Gödri Iringó
Találkozót tartott a Napsugár és Szivárvány gyereklapok szerkesztősége Kolozsváron a szökőnapon. A szerkesztőség tagjaival beszélgethettek az érdeklődők – gyerekek és felnőttek egyaránt –, az ismerkedés, a nosztalgiázás, tervezgetés egyaránt helyett kapott. László Noémi főszerkesztő napjaink gyereklapszerkesztői kihívásairól is beszélt a Krónikának.
2024. március 02., 13:452024. március 02., 13:45
2024. március 02., 16:442024. március 02., 16:44
A Napsugár és Szivárvány gyermeklapok szerkesztőségének régi és új tagjai, „nagy öregek” és fiatalok gyűltek össze csütörtökön, hogy családias hangulatban beszélgessenek magukról, a lapokhoz való viszonyukról.
Az 1957-ben alapított Napsugár főszerkesztője, László Noémi József Attila-díjas költő a lap közel hét évtizedes múltja és hagyományai kapcsán, illetve a „nagy elődök” tiszteletének és a megújulás igényének összetett kettősére utalva úgy fogalmazott lapunknak, hogy minden váltáshoz kapcsolódó dilemma:
„Tudjuk, hogy szinte lehetetlen, de azért minden stafétaátvevő csapat igyekszik legjobb képességei szerint a kihívásnak megfelelni. Ezt tesszük mi is, akik néhány esztendeje a Zsigmond Emese – Müller Kati párostól megörököltük a Napsugár és Szivárvány erdélyi magyar gyermekirodalmi lapok szerkesztőségi szobáját. Változtattunk a két lap arculatán, és olyan papírt választottunk, ami drágább ugyan, de firkálni lehet rá, a lapok tartalmát azonban igyekszünk a jól bevált hagyományos értékek és elvárások mentén rendezni” – ismertette. Elmondta, hogy
Ennek jegyében a szerkesztőség ma igyekszik olyan tetszetős mezbe bújtatott tartalmat összeállítani, amit a pedagógus sikerrel kamatoztathat a tanteremben. „Fél lábbal a múltban, féllel a jövőben, ez minden igényes gyereklapot igazgató csapat sorsa, szerintem” – hangsúlyozta a főszerkesztő.
Forró Ágnes – aki szinte negyven éve a lap illusztrátora – azt idézte fel, hogyan ihlették a kerek fejű rajzgyerekeit a saját „nagy, kerekfejű” gyerekei, és azt, hogy ahogy a gyerekei nőttek, változtak, a lapban megjelent rajzai is átalakultak. Továbbá beszélt az alkotási folyamatról is, arról, hogy szereti a játékot a kollázsok darabjaival – amiket újabban előszeretettel készít.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Ozsváth Zsuzsa a lap „legfrissebb” szerzeménye, munkatársa, költő – aki „a szavaival fest”, és nem ódzkodik a formától – arról mesélt, hogy egy félig-meddig nosztalgikus érzése volt, amikor a főszerkesztő felkérte, írjon a lapba, mert gyerekkorában jelentek meg benne rajzai, illetve nagy megtiszteltetésnek érezte.
László Noémi ennek kapcsán azt is elmondta lapunknak, hogy egyrészt „gyomorszorító élmény” nagy múltú intézmény sorsát kezünkbe venni.
A kérdés mindig az, hogyan felelünk meg a kihívásnak, és ha képtelenek vagyunk az előttünk járók fortélyait bevetni, akkor bizony ki kell találnunk saját varázstrükkjeinket! Mindenképp komolyságra, kitartásra, bátorságra és egyfajta erélyességre is szükség van, mert a mai világban már nem minden szülő tudja, hogy amit ajánlunk, az a gyerekek számára nem zsákbamacska, sőt” – fogalmazott.
Darvay Tünde festőművész, akinek munkái a 2024-es évfolyam címlapjait díszítik, azt mesélte el, hogy képei eredetileg fára készülnek, így azok arányai nem mindig borítólap-kompatibilisek. Ennek kapcsán a főszerkesztő elmondta, jellemző a szerkesztőségben zajló munkára, hogy kicsit „csalni” kell, hogy a mese vagy vers és az illusztráció összhangban legyenek, így néha egy-egy jelzőt kicserélnek, elhagynak a szövegekből.
Az illusztrátorok közül Jánosi Andrea is jelen volt, akinek nevét sokan a Kincses Képeskönyv révén ismerik, tulajdonképpen épp az erdélyi városokat bemutató sorozat illusztrációi által „jutott be” a lap szerkesztőségébe is.
A látványos és változatos illusztráció, illetve a folyóirat sajátos képi világa kapcsán László Noémi elmondta, hogy
„Fontos számunkra, hogy illusztrátoraink tehetséges, képzett szakemberek legyenek, mint ahogyan az is, hogy merjenek, akarjanak a helyi, történeti kincsestárakban kutakodni. Tudjuk, hogy fontos az új technikákkal lépést tartani, és a nagyvilágban vonzónak ítélt képi világgal párbeszédet kialakítani, ez azonban számunkra akkor sem jelenti azt, hogy feladnánk a vizuális tradíció, kidolgozottság és harmónia eszményeit. Olyan fiatal képzőművészeket hívunk meg csapatunkba, akiknek alkotásain érezni az új idők új szeleit, de akik a maguk módján valamely többé vagy kevésbé rejtett szálon mégis kapcsolódnak az oly gazdag és értékes magyar, kelet-közép-európai illusztrációs hagyományokhoz” – fejtette ki a főszerkesztő.
A lapok terjesztése a mai napig nagyban függ a tanítónőktől, óvónőktől, így a szerkesztőség nagy hangsúlyt fektet a kapcsolattartásra. Tulajdonképpen ez az egyetlen út, amelyen el tud jutni a gyerekekhez, abban a reményben, hogy a Youtube-videókon nevelkedett közönség ingerküszöbét is képesek elérni.
Kiállítás nyílik Kolozsváron a Napsugár és Szivárvány gyermekirodalmi lapok vonzáskörében kialakult alkotói műhely tagjainak munkáiból.
„Fele-fele arányban szerepelnek most már képek és szövegek az oldalakon, ami régebben nem pont így volt. A mostani generációk vizuális ingerekre buknak, úgyhogy szellősebb elrendezéssel, nagyobb és ritkább betűkkel, feltűnőbb képi tálalással kísérletezünk. Mindeközben azért odafigyelünk arra, hogy ha terjedelmében szenvedett is a szöveg, minőségében szinten maradjon, hogy a most Napsugárt olvasó szülő vagy nagyszülő ne gondolja, volt ez a lap sokkal jobb is! – hangsúlyozta. – Bár, tudjuk, a régi szép időkben minden szebb és jobb volt… Nos, újak vagyunk és ropogósak, tetszetősek és frappánsak, amennyire csak lelkes csapatunktól telik, de folyamatosan ott ül bennünk a régi csapat miniatűr változata, és figyelmeztet, hogy a kezdeteket ne áruljuk el. Mi pedig újból és újból bizonyságot teszünk a hozzájuk való hűségről.”
A rendhagyó esemény – amelyen az új olvasógeneráció tagjai is részt vettek, sőt rácsodálkoztak, hogy milyen régóta létezik a Napsugár, ahova előszeretettel küldik be rajzaikat – kulcsmotívuma volt a nosztalgiázás, a közönség soraiban ülők és a szerkesztők egyaránt felidézték, hogy gyerekkorukban mekkora hatással volt rájuk a lap, világképüket formálta, néha életutakat határozott meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Szóbeli és fizikai agresszió ért egy magyar férfit a Kolozsvár közeli Szászfenesen amiatt, hogy a feleségével anyanyelvén beszélt egy zöldségesben. Az áldozat a Krónikának elmondta, nem tett feljelentést az incidensről, mert „nem hiányzik neki a cirkusz”.
Idén korábban kezdődött a „parlagfűszezon”, és ezzel együtt a légúti panaszokkal küzdő betegek száma is megugrott Aradon.
Harmincnapos előzetes letartóztatásba került egy 45 éves maroscsügedi férfi, aki egy gyulafehérvári szupermarketből egy üveg szeszes italt lopott, majd menekülés közben a bolt egyik alkalmazottját bántalmazta.
Zsarolás vádjával vettek őrizetbe egy Maros megyei fiatalembert, aki pénzt követelt és kapott egy balavásári férfitól azért, hogy ne gyújtsa fel a lakását.
Őrizetbe vette a rendőrség annak a temesvári óvodának az igazgatóját, ahol hétfő délelőtt az udvaron található dísztóban vízbe fulladt egy másfél éves gyermek.
Szeptember 6-án és 7-én 36. alkalommal rendezik meg a Petőfi-emlékünnepet Koltón. Az idei rendezvény fő eseménye Jókai Mór szobrának a leleplezése lesz.
Az aradi önkormányzat több tucat kerékpárlopási kísérlet miatt tett feljelentést a rendőrségen, miután az újonnan bevezetett közösségi kölcsönző rendszerből sorra tűntek el a kétkerekű járművek.
Nem idegengyűlölő indítékkal támadtak a múlt héten Kolozsváron két ázsiai férfira az elkövetők ügyvédje szerint. A súlyosan bántalmazott vendégmunkás kómában fekszik, az agresszorok egyikét előzetes letartóztatásba helyezték.
Elismerő bejegyzésben fejezte ki büszkeségét önkéntes kollégája iránt a Maros megyei hegyimentő szolgálat a vasárnapi gyerővásárhelyi buszbalesetet követően.
Egy férfit 30 napos előzetes letartóztatásba helyeztek Kolozsváron, miután megtámadott egy bangladesi vendégmunkást, akit az illető többször megütött egy fadarabbal. Az áldozat kómában fekszik a kórházban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!