Eredeti pompájában ragyog Kalotaszeg egyik legszebb temploma

Kalotaszeg egyik legrégebbi és legértékesebb műemléktemplomát kívül-belül, várfalával együtt újították fel, a nem mindennapi munkáért vasárnap, július 25-én ünnepi istentiszteleten adott hálát a gyülekezet – számolt be a Református.ro.

Az Erdélyi Református Egyházkerület honlapja szerint az istenháza felújítására az Európai Uniótól 403 ezer eurós, míg a magyar kormánytól 90 ezer eurós támogatást kaptak, de adományaival a gyülekezet is hozzájárult a helyreállításhoz.

A vasárnapi ünnepi alkalmon Kató Béla püspök rámutatott: az Isten után vágyakozó ember nemcsak megáll, távolról nézegeti a templom szépségét, hanem be is megy, társaival együtt oltja szomját igével, mint a friss vízhez érkező, epekedő szarvas.

„Ha Istenre szomjazunk, többé nem maradhatunk felszínesek, nem azt kérjük, hogy az Úr azonnal adjon meg nekünk mindent. Isten szeretete nem apad el, mindig elérhető, csak ki kell nyújtanunk a kezünket felé” – hangzott el.

Pap Ákos magyarvalkói lelkipásztor kijelentette: a hajlék a hit, szokások, népviselet évszázados bástyája volt a helyi közösség életében. „A templom legszebb éke, hogy minden vasárnap használják. Az épület megjavítása csak félút, folytatni kell az élő kövek építésével, az élet beszédének hirdetésével és megélésével. Amennyire uralja a dombon a templom a falut” – tette hozzá a lelkipásztor.

Vincze Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese úgy vélte, amíg megmaradnak vigyázó templomaink, reménye, jövője is lesz a közösségnek, és a következő generációk is magyarul dicsérhetik Istent.

Vasile Tripon polgármester köszöntője után a tervező és kivitelező csapat nevében Maksay Ádám mérnök köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy a kalotaszegi református templomépítészet az erdélyi és a magyar kulturális örökség része,

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes levelét Demeter Katalin konzul olvasta fel. „A megújított falak hívják a református közösség tagjait, hogy ők is újuljanak meg lélekben, erősödjenek hitben és magyarságukban” – hangzott az üzenet.

A Magyarvalkó feletti dombon Ferenc-rendi barátok alapítottak templomot 1261-ben, írja a Wikipédia. A román építészeti stílus jegyeit viselő kis kápolnát 1452-ben bővítették ki a gótikus stílusú, támpilléres, sokszögű szentéllyel. A Valkai család nevéhez fűződő átalakítás időpontját megörökítő évszámot – részben arab számjegyekkel (1.4.V.II) – a szentély délkeleti támpillérébe vésték be.

A szentélyhez 1550-ben építették a zömök, masszív tornyot, melynek fazsindelyes fióktornyos sisakja az 1773-as földrengés után 1774-ben készült el, megadva jellegzetes „kalotaszegi” alakját a templomnak.

Miután 1582-re az egész falu áttért a kálvinista hitre a templom a református eklézsia tulajdonába került. Az újjáépített és kibővített templomban jól láthatók a reformáció előtti szentély nyomai és a gótikus boltozat. Északi falában arabeszkkel díszített szentségtartófülke van.

Értékes a gótikus stílusban készített sekrestyebejáró, a befalazott kövei közül pedig a Valkai család címerét. A templom szentélyének ablakai, keresztelőmedencéje valamint faragott kövei a középkor hangulatát idézik.

A kék színben pompázó szentélybelső mennyezetének kazettáit, valamint a szószéket és a keleti karzatot élénk színezésű illusztrációk díszítik, melyek Umling Lőrinc és fia munkái 1745-ből illetve 1778-ból.

A magyarvalkói templom legénykarzatának alsó padozatát részben az Umlingok működését megelőző időkből származó festett kazetták és díszített pallók borítják. Az átfestés nélküli táblák a 17. század végén, XVIII. század elején keletkezhettek.

Különös díszei a templomnak az orgona, a festett ajtók és a szószék, valamint a padokat, karzatot díszítő varrottas terítők. Az egyiket Valkai Miklósnak a felesége, Ördög Judit hímezte 1729-ben, a másikat 1776-ban báró Wesselényi Kata.

1805-ben készített orgonáját 1966-ban újította fel és alakította át domokos cs. Domokos. A festett ajtók virágmotívumai Kelemen Márton munkái 1807-ből. A harangok egyikét a református hívek adakozásából öntötte Klein Oszkár Cugiron 1884-ben.

A templomot körülvevő kőkerítés falában elhelyezkedő tatárfej valószínűleg egy keleti szakállas férfifejet ábrázol, akaratlanul is megidézve az egykori tatárdúlás idejét. Rákóczi György fejedelem ugyanis a templomot védelmi célból kettős fallal vetette körül.

Az 1974–1975-ös általános felújításakor találták meg azt a csontkamrát, mely a Rákóczi György fejedelemsége idején bekövetkezett második tatárdúlás alkalmával a templomba menekült és itt pusztult több száz ember maradványait őrizte.