Építészeti szempontból a Kárpát-medence minden történelmi városrésze otthonos a magyar ember számára

Említést tett arról, hogy egy Európa-szerte készített közvélemény-kutatásban a megkérdezettek 70 százaléka az építészetben a régit, a hagyományost tartja előbbre valónak az új stílussal – például a panelekkel – szemben. Egyre több kezdeményezés mögé sorakoznak fel építőközösségek vagy akár kormányzati és önkormányzati erők, felismerve azt, hogy az emberek az igénye a szépre a hagyományos formavilág visszaköszönését jelenti.

„Ezzel párhuzamosan készültek úgynevezett neuro-architekturális, tehát környezetpszichológiai vizsgálatok, amelyek szintén kimutatják azt, hogy az emberek többsége, az agy azt a homlokzati struktúrát szereti, amit mondjuk ezeken a hivatkozott Kárpát-medencei főtereken látunk: ezeket az eklektikus, díszített, de mégis rendezett, szimmetrikus, de mégis összetett homlokzatokat. Az emberi agy ebben leli örömét, hogyha ilyen épületek veszik körül, és nem a sematizált, nagyon leegyszerűsített, vagy nagyon erős színnel giccsesen megformált épületek” – fogalmazott Erhardt Gábor.

Azt, hogy a tömegépítkezés mégsem ezt az irányt követi, azzal magyarázta, hogy egyrészt megváltozott az építkezés anyagi vonzata, másrészt „a technológiai fejlődés nagyon előre szaladt, az ember pedig még valahol az őskorban rekedt, és azt szereti azt, ami arányos, ami történeti, ami díszített”.

Makovecz Imre öröksége: az építész ne tegyen különbséget az emberek és a megrendelések között

Erhardt Gábor büszkén vallott arról, hogy Makovecz Imre tanítványa, és a néhai építész – aki november 20-án lenne 90 éves – sosem Budapest-központú volt, hanem mindig a perifériában gondolkodott, hogy „belakják” a Kárpát-medencét. A hátrahagyott makoveczi örökségről is kérdeztük az előadót, aki így vallott erről:

A Bognár Levente által tartott vetítettképes előadás révén a magyarországi Erhardt Gábor betekintést nyerhetett Arad épített örökségébe, ezért kíváncsiak voltunk, hogy milyennek ítéli meg azt. „Ahogy Makovecz mondta: nehéz örökség. Merthogy ez a fajta építészeti igényesség, ez a fajta építészeti gazdagság, ma már nem adekvát. Nem tudjuk lekövetni nemcsak anyagilag, hanem szakmailag sem. Tehát nagyon nehéz a kivitelezőt megtalálni, vagy az időt rászánni, hogy azokat a részleteket kidolgozzuk, megtaláljuk a megfelelő szint, és így tovább. Jellemző, hogy ami a legegyszerűbbnél több munkát, odafigyelést igényel, az a mi korunkban elsikkadni látszik. Szerencsére itt nagyon sok ellenpéldát láttam, és ez örvendetes, hogy a Kárpát-medencének lassan már nincs olyan pontja, amelyik ne kezdene el legalább a belső magjában, a centrumában megújulni, új erőre kapni” – fejtette ki az építész.

Arad védett övezete több mint 2400 épületből áll

Bognár Levente 2000-től kezdődően húsz évig volt Arad alpolgármestere, és ez idő alatt készült el a történelmi városrészeket védett övezetté nyilvánító városrehabilitációs terv.

A rendszerváltás után sokan potom pénzért megvásárolhatták a lakrészeket, így előfordult, hogy hirtelen 40 különböző habitusú és anyagi hátterű tulajdonos lett egy épületben, akik nem tudták összehangolni a felújítási törekvéseket. Ha pedig a restitúciós törvények alapján egyik-másik épületet visszaigényelték az egykori tulajdonosok örökösei, végeláthatatlan pereskedés zajlott a felek között, ami alatt az ingatlanok állaga tovább romlott.

Bár a műemléképületek lakói mentesültek az ingatlanadó alól, ennek fejében sem áldoztak a helyreállításra, vagy olykor, ha végeztek is állagmegőrzési munkálatokat, azt avatatlan kezekre bízták, és visszafordíthatatlanul megváltoztatták az épület stílusát. Bognár Levente szerint, miután megjelent az a törvény, amely alapján az önkormányzatok akár ötszörös adót is kivethetnek azokra a tulajdonosokra, akik a védett övezetben lévő házaik homlokzatát nem újítják fel, eszközt kapott a polgármesteri hivatal arra, hogy változtasson a helyzet.