Emlékhelyek létesítésével segítik elő a hittérítő szerzetes boldoggá avatását

A szentmise végén Gyulai Éva miskolci történész, a Kelemen Didák-életút kutatója, Várhelyi Krisztina, az Éltető Lélek Alapítvány vezetője és Máger Ágens miskolci képzőművész, a dombormű készítője fejezte ki háláját, amiért ez az esemény létrejöhetett.

„Erdélyben és Észak-Magyarországon fejtette ki áldásos tevékenységét. Templomok, iskolák, rendházak alapítója, a pestisjárvány idején a betegek gyógyítója, a halottak eltemetője, imádságos lelkületű volt, a mai fiatalság számára is példamutató személyiség” – ismertette a hittérítő, író, 1717-ben a magyar minoritarend főnöki és generális komisszáriusi tisztségét betöltő szerzetes munkásságát. Akinek a boldoggá avatása régóta folyamatban van, de különböző okokból elakadt.

Kelemen Didák Miskolcon hunyt el 1744-ben, és a miskolci alapítvány szoros kapcsolatot épített ki a kézdivásárhelyiekkel, kölcsönös zarándoklatokat szerveztek, utcát neveztek el a minorita szerzetesről, könyveket adtak ki róla, pályázatokat hirdettek diákoknak, nemzetközi tudományos konferenciákat szerveztek, hogy kultusza 300 év múltán is élő legyen.

„Kelemen Didák az Erdélyi Fejedelemség vége felé született, akkoriban, amikor bizony olyan évek is voltak, hogy négy hadsereg dúlta, fosztogatta Erdély falvait, városait. Akkor járt iskolába. Csodálom ebben a fiatalemberben, tulajdonképpen gyerekben, hogy hosszú kilométereket tett meg – 14 kilométerre van Kézdialmástól a kézdivásárhelyi KANTA, ahová ő járt –, és nemcsak az elemit végezte el, hanem tovább tanult, pap lett, szerzetes” – mondta a dévai ferences szerzetes.

Kelemen Didák Aradon is járt háromszáz évvel ezelőtt, a ferencesek akkori templomában prédikált (a jelenlegi templom építését 1902-ben kezdték, azelőtt 150 évig másik templom állt a helyén, de Kelemen Didák még annak az elődjében járhatott).

A dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője emlékeztetett arra, hogy az Erdélyi Fejedelemségben nagyjából mindenki protestáns lett, „a hitújítás nagy pusztítást végzett, a több mint 500 plébániából 16-17 maradt meg”, a csíki, a gyergyói és a felső-háromszéki vidéken. „Ebből a kis peremből, lám, képes volt megújulni nemcsak az egyházunk, hanem népünk és nemzetünk, úgyhogy büszke vagyok, hogy Kelemen Didák nyomdokaiban járhatok mint ferences szerzetes, és adná az Isten, hogy az ő életét, példáját minél többen kövessék” – fogalmazott Böjte Csaba.