Elszalasztott második esély?

„Menjen el innen! Itt ne fényképezzen, elegünk volt az újságírókból!” – utasította el közeledésünket az asszony. Tatyi azonban lényegesen közlékenyebb hangulatában volt, noha leginkább arról beszélt nyomdafestéket nem tűrő szavakkal, hogy asszonya „tetteti a beteget”, és nem akar mosni rá, ami ugyebár „cigány emberre” nézve „nagy szégyen”. „Most mondja meg, naccsága, mit csináljak vele? Üssem meg? Bezárnak, ha megütöm” – fakadt ki a férfi, mondván, hogy még annak árán sem akarna börtönbe kerülni, ha ezáltal megszabadulna „furfangos asszonyától”. Amikor a januárban Budapesten mp3-as lejátszóért késelő fia felől érdeklődtünk, egyből visszakozott és zárkózottá vált. „Nem mondok semmit, csak ha fizet” – közölte, aztán kifejtette, hogy neki a „micisapkás magyarországi filmező” – vélhetőleg Vujity Tvrutkóra apropózott – megmondta, csak akkor beszéljen a fiáról újságíróknak, ha fizetnek az információért. Miután kialkudtuk az árfolyamot, hogy egy csomag cigaretta áráért elmondja, hol van a fia, és még egy fotót is készíthetünk róla, készségesen közölte: „a gyermek Besztercén van a nővérénél”. „Jobb ott neki, mint idehaza. Annyit mutogatták a tévében, hogy félünk, nehogy valaki utána jöjjön Magyarországról” – aggódott az apa, ám újabb dührohamot kapott, amikor az iskolába járatás felől érdeklődtünk. „Hova küldjem iskolába? Most mondja meg, hova küldjem? A tanácstól az urak és naccságák is csak akkor jönnek, ha baj van. Ha iskolába menő cipőt, ruhát kell venni a gyermeknek, bezzeg nem jönnek egy kicsi pénzzel, hogy segítsenek” – háborgott Tatyi, arra is kitérve, hogy utóbb még a „szocsiáliát” – azaz a szociális segélyt – sem kapta ki, ami szerinte alanyi jogon járna neki és a gyermekeinek. Így hát, jobb híján, a Gábor családnak egyetlen megélhetési lehetősége a gyűjtögetés, „kukázás” és a szombati vásáros napokon a kéregetés, koldulás. Megtudtuk, István testvéreinek egy része ottjártunkkor is épp a piacon volt kéregetni, a többiek pedig a frissen ásott krumpliföldeken „pityókatollászni”. Az így összegyűjtött krumplit egyelőre zsákokban tárolják a nyomorúságos kis viskójuk előtt, aztán ha majd hidegebbek lesznek, beviszik a „házba”, hogy ne fagyjon meg.
„Gáborék február óta először az elmúlt napokban hoztak kérvényt és igazoló okiratot a munkaerő-elhelyező ügynökségtől a szociális segély meghosszabbítására” – fejtette ki a Krónika kérdésére Albert Éva szociális referens, hozzáfűzve, hogy tudomása szerint a család egész nyáron Besztercén tartózkodott az ott családot alapított lánynál. Ugyanakkor nem végeztek közhasznú munkát, csak szeptember végén megjelentek az irodán a pénzt követelve. „Senkivel nem tehetünk kivételt, megvannak a formaságok, amit mindenkinek be kell tartani. Ha Gáborék egész nyáron nem hoztak kérvényt és igazolóaktákat, nem folyósíthattunk pénzt” – szögezte le a referens, arra is kitérve, hogy háromhavonta szükséges felújítani a kérelmet, és mivel ez a napokban megtörtént, jövő hónaptól a Gábor család ismét jogosult a segélyre.
„Hivatalos átiratot küldtünk a besztercei gyámhatóságnak, hogy kövessék figyelemmel Gábor István sorsának alakulását, mivel tudjuk, hogy a nővérénél szokott hosszasan időzni” – jelentette ki a Krónika kérdésére Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Felügyelőség igazgatója, aki nem tudott információval szolgálni arra vonatkozóan, hogy az elhíresült gyereket beiskolázták-e a Második esély program keretében. Kari Attila, a romaügyekkel foglalkozó tanfelügyelő viszont biztosított arról, hogy októberben indul a Második esély program keretében egy osztály, ahol természetesen esélye, lehetősége van a tanulásra Gábor Istvánnak is, amennyiben hazatér szüleihez. A Második esély programot egyébként éppen azért indították el, hogy az iskolakezdésről lemaradt gyerekek is járhassanak iskolába.