Elkotyogott titkok, elhallgatott kórok – sok esetben nem kezelik megfelelően a betegek bizalmas adatait az egészségügyben

– szögezi le Ploeşteanu.

Azzal még nem dől össze a világ, ha egy titkárnő észleli, hogy a laborhoz forduló személynek magas a koleszterinszintje. Csakhogy az orvosi világban olyan információk is „keringenek”, amelyek kiszivárogtatása akár az érintett magánéletét is tönkreteheti. Az egészséggel kapcsolatos információk a magánélet egyik legintimebb szféráját jelentik.

Nem csupán a családja, a környezete is hátat fordíthat neki, ugyanakkor az állását is elveszítheti. „Ha egy ilyen személy betegszabadságot kap, akkor a kezelőorvosának a beteglapra be kell írnia a 14-es kódszámot. Erről a vállalati titkárnőtől a könyvelőig mindenki tudja, hogy HIV-fertőzést vagy AIDS-et jelent. Gondoljunk csak bele, hány kézen megy keresztül egy cégnél vagy intézménynél a beteglap” – figyelmeztet Marius Dumitrescu, a romániai adatvédelmi szakértők egyesületének elnöke.

Ha a páciens tudja meg utolsónak

Péter (létező személy, kitalált névvel) egy, a haverokkal játszott focimeccs után fordult az urológushoz. Egy erősen megrúgott labda rossz helyen találta el, és miután a herefájdalma hetek után sem enyhült, egy ismerős orvosnőhöz fordult. Ott tévedett, hogy otthon nem beszélt sem a balesetről, sem annak következményeiről. Nem sokkal az urológiai vizit után a feleségéhez úgy jutott el a hír, hogy a férje valamiféle nemi betegséget szedett össze, és azért volt kénytelen férfiasságát megvizsgáltatni. Péter még csak orvosi papírral sem tudta otthon igazolni magát, ismerőse ugyanis mindössze szóban mondta el, milyen kenőcsöt vásároljon. Az eset akár mulatságosnak is tűnhet, alanyunk számára viszont rendkívül kínos volt. Meggyőződése, hogy az orvosnő nem kotyogta el magát, viszont, mint mondja, a rendelőben egyszerre két másik – éppen öltöző vagy vetkőző – pácienssel volt.

Míg a nyugati országokban a páciens az egyetlen, akinek orvosa elárulja a diagnózist, nálunk súlyos betegség esetén

Régi olvasónk – nevezzük Andrásnak – egyike azoknak, akik szinte a halál torkából tértek vissza. A rákos megbetegedésben szenvedő idős férfi kerek egy évvel a diagnózis után szerzett tudomást a betegségéről. Mivel korára való tekintettel a gyermekei nem szerették volna, ha a hátralévő idejét sugár- vagy kemoterápiás kezeléssel töltse, a férfinak sok dolga nem akadt az onkológián. „Azt mondták, hogy a daganat, amit kiműtöttek belőlem, jóindulatú, így meg sem fordult a fejemben, hogy rákos lennék. Az sem tűnt fel, hogy mennyi céklát etetnek és itatnak velem otthon, mert, mint mondták, az erősíti az immunrendszeremet. Egy idő után erőre kaptam, megjött a színem és az életkedvem. Akkor esett le a tantusz, amikor a harmadik ismerős is azzal üdvözölt az utcán, hogy jaj, kedves barátom, már-már azt hittem, hogy elpatkolsz, de milyen jó, hogy kigyógyultál!” – meséli a hat évvel ezelőtti történetet András. Gyermekei utólag nehezen vallották be, hogy az orvos fél évet, legfeljebb nyolc-tíz hónapot adott neki. Azt szerették volna, hogy ezt az időt a család körében és ne az onkológiai klinika folyosóján várakozva, lehangoló élettörténeteket hallgatva töltse el. Környezetében mindenki tudta, hogy rákos, csak ő nem. Mint mondja, amióta tisztában van a helyzetével, még jobban odafigyel a táplálkozásra, és sűrűbben fohászkodik a Fennvalóhoz.

Ez a szerencsésebb eset, amikor az orvos csak a hozzátartozóknak árulja el a diagnózist. Így a családtagokon, a baráti körön és a szomszédokon túl nemigen jut el az információ. A titoktartás megszegése faluhelyen még így is olyan helyzetbe sodorja az érintettet, mint a viccbeli megcsalt férjet. Elszigeteltebb, ám sokkal kártékonyabb az a minősíthetetlen gesztus, amikor közéleti személyiségekről szivárogtat a sajtónak a kórház vagy személyzete. Hosszú évekkel ezelőtt az egyik Maros megyei román nyelvű lap címoldalán néhai Fodor Imre, Marosvásárhely volt polgármesterének kórlapja „köszöntött” az olvasókra. Az orvosi dokumentum kiszolgáltatójának, valamint az azt közlő lap főszerkesztőjének haja szála sem görbült, Fodor politikai karrierje viszont zsákutcába torkollt.

A beteget, de magukat
is kímélik az orvosok

Az orvosokat törvény kötelezi a titoktartásra, azonban nem tartják be – látja be Vass Levente parlamenti képviselő. Az alsóház egészségügyi és családügyi bizottságának titkára úgy véli, kollégái közül

és nem magyarázzák el a kezelési lehetőségeket. Ugyanakkor az orvosok jelentős hányada nincs felkészülve arra, miként kell tudatni egy daganatos beteggel a valós helyzetet. A kényelmesebbik utat választják: inkább a hozzátartozóval közlik röviden a kórmegállapítást; a családtagok a maguk során gyakran fel is kérik az orvost, hogy a betegnek ne szóljon semmit. „Normális és törvényes körülmények közt ennek nem így kellene történnie. Az orvosnak kötelessége meggyőződnie afelől, hogy a páciens megértette a kórlapban leírtakat és a követendő kezelési lehetőségeket” – véli Vass Levente. Az orvos politikus ugyanakkor elmondta, hogy a parlamenti szakbizottságban egy olyan törvény kezd körvonalazódni, amely lehetővé teszi, hogy a beteg felhatalmazásával az orvos egy harmadik személlyel is kommunikálhasson.