Elejét vennék az orvosi túlkapásoknak Hippokratész házőrzői

Legalábbis ezzel a céllal tartott tanácskozást csütörtök este a Kolozsvár-belvárosi Unitárius Egyházközség gyülekezeti termében a helyi közélet számos aktív résztvevője. A közösségi hálót Hippokratész házőrzőjének nevezte el Rácz Norbert kolozsvár-belvárosi unitárius lelkész, a beszélgetés ötletgazdája.

A megbeszélés szomorú apropóját annak az olaszteleki kislánynak az esete szolgáltatta, akit családjával együtt durván megalázott hiányos román nyelvtudásuk miatt a kolozsvári gyermekkórház egyik sebészorvosa. A megbeszélésen a Kolozsvár-belvárosi Unitárius Egyházközség, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, a Gondviselés Segélyszervezet, az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei és kolozsvári szervezete, a Jogaink Egyesület, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat és az Igen, tessék! mozgalom képviselői is részt vettek.

Nem várt fejlemények

Rácz Norbert kezdésként arról számolt be: további nem kívánt fejlemények történtek az olaszteleki lány ügyében. Mint részletezte: a tanácskozást alig egy órával megelőzően felhívták a szülők, hogy Katika lábát Székelyudvarhelyen újra kellett gipszelni, ugyanis kiderült: Ioan Dobrescu kolozsvári sebészorvos a munkáját sem végezte el kifogástalanul, ugyanis nem megfelelő módon látta el a kislány lábujjait. A lány folyamatosan fájdalomra panaszkodott, ezért vitték el a szülők a székelyudvarhelyi kórházba. Gyakorlatilag a teljes kezelést újra kellett kezdeni.

Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere megdöbbenésének adott hangot a számára is friss információ hallatán, illetve részletesen elmesélte, hogy milyen bonyadalmakkal járt, amíg a gyerekkórházból egynapos megfigyelésre a városi önkormányzathoz tartozó kórházba tudták vitetni az olaszteleki kislányt. Akkor még abban bíztak, hogy legalább orvosi műhiba nem történt.

Tervek, ötletek

Rácz Norbert ugyanakkor közölte: azért kezdeményezte a tanácskozást, hogy beszéljék meg: mit lehet tenni azért, hogy ilyesmi többé ne forduljon elő. Mint részletezte: az eset óta „csőstől jönnek a rémtörténetek” az orvosról, olyan beszámolók érkeznek, amelyekben csúszópénz elfogadásáról esik szó. Ezekből az derül ki, hogy nem elszigetelt esetek fordulnak elő, hanem rendszer szintű gondok vannak.

Hangsúlyozta: a jelenség a társadalom egészét érinti, ezért nem szeretné, ha politikai színezete lenne a dolognak. Rácz Norbert ugyanakkor egy előzetes tervvel is előállt. Mint kifejtette, az egészségügyi ellátás miatt Kolozsvárra érkezők többsége nem sürgősségi eset, így reális gond a megfelelő szállás biztosítása. Akár ezt is lehetne orvosolni, hiszen a kincses városban számtalan intézménynek van kollégiuma, vendégszobája, amit felajánlhatnának erre a célra. A nyelvi korlátok áthidalásában pedig önkéntes tolmácsok segíthetnének.

Ami az orvosi visszaéléseket illeti: ezeket jelenteni lehetne egy erre kiválasztott telefonszámon. Jó lenne ehhez szintén önkéntességen alapuló jogi szaktanácsadást is működtetni. Mint részletezte: létre lehetne hozni egy nyilvános fórumot, ahová ezek az esetek megjelennének, ugyanakkor lenne egy „fehér lista” is, ahol a jól, szakszerűen dolgozó orvosokat tüntetnék fel.

Ezt követően indult el az ötletbörze. Dr. Swartz Róbert háziorvos például arra hívta fel a figyelmet, hogy jogi következményei lehetnek, ha egy orvosról azt állítják, hogy korrupt, miközben nincs bírósági ítélet ellene. Hozzáfűzte: Kolozsváron magyar orvosok is dolgoznak, szükség esetén hozzájuk lehet fordulni. A beszélgetés vége felé pedig megjegyezte: tény, hogy az embertelenség felé halad a túlhajszolt egészségügy.

Szabó László unitárius lelkész, a Gondviselés Segélyszervezet ügyvezetője pedig azt javasolta a jelenlevőknek, hogy hozzanak létre egy bizottságot, amely előkészítené a majdani szociális hálózat cselekvési tervét.

Székely István, az RMDSZ társadalomszervezési ügyvezető alelnöke kifejtette: olyan automatizmusokat kell kialakítani, amelyek megoldják a problémát. Hozzáfűzte: egy év leforgása alatt mintegy ezer olyan, máshonnan érkező magyar fordulhat meg Kolozsváron, aki egészségügyi ellátás miatt érkezik a kincses városba. Az ő étkeztetésükbe be lehetne vonni vendéglőket, étkezdéket, akik kedvezményes áron szolgálnák ki ezeket az embereket. Ami pedig a nyelvi nehézségeket illeti: össze kellene állítani egy névjegyzéket a különböző intézményekben dolgozó magyarul beszélő szakemberekről.

Kis Júlia, a Jogaink Egyesület ügyvédje ugyanakkor felajánlotta az egyesület segítségét. Elmondta: konkrét beadványok megszövegezését is vállalják. Javasolta, hogy hozzanak létre egy segélyvonalat, amelyet telefonon vagy elektronikus formában érhet el az, akinek jogi tanácsadásra van szüksége.

Márkó László, az unitárius egyház médiareferense közbevetette: a közlekedésben is segíteni kellene a Kolozsvárt nem ismerő betegeknek, hiszen számukra az is gondot okoz, hogy a vasutállomástól eljussanak a kórházig. Hozzáfűzte: a jó és rossz orvosok listázását viszont nem tartja jó ötletnek.

Csoma Botond önkormányzati képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke úgy vélekedett: elsősorban a magyar orvosok jegyzékének az összeállítása lenne a fontos.

Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke személyes kellemetlen tapasztalatait osztotta meg a jelenlevőkkel. Elmondta: a románul nem beszélő széki nagynénjéhez a műtét után nem engedték be a fiát, aki segített volna a tolmácsolásban. Hozzátette: nem csak a magyar, hanem a magyarul beszélő román orvosokat is fel kellene venni majd a névjegyzékbe.

Jogi gondok, buktatók

Kis Réka az RMDSZ Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálata képviseletében arról értekezett, hogy az olaszteleki kislányéhoz hasonló esetben polgári pert lehet indítani és az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz lehet fordulni.

Bethlendi András, az Igen, tessék! mozgalom vezetője ugyanakkor arra hívta fel figyelmet, hogy a román törvények – az által, hogy Románia az európa nyelvi charta elfogadásával nemzetközi kötelezettséget vállalt – előírják a magyar közösség anyanyelvű kiszolgálását. Kis Júlia ezzel kapcsolatban megjegyezte: ezzel az a gond, hogy nincsenek szankciók, amelyekkel be lehetne tartatni ezeket a törvényeket.

Elmúlt már este kilenc óra is, mire véget ért a tanácskozás – a résztvevők abban maradtak, hogy folytatják a munkát és közös közleményt adnak ki a beszélgetésről.

Ebben úgy fogalmaznak: céljuk „az orvos és a rászorulók közötti anyanyelvi kommunikáció elősegítése önkéntes tolmácsokkal és magyarul beszélő egészségügyi alkalmazottak jegyzékével, a diszkriminatív viszonyulások és visszaélések nyilvánosságra hozatala, valamint azok jogorvoslása, a pozitív orvosi viszonyulások népszerűsítése, alkalmi szállás- és étkezési lehetőségek feltérképezése, tájékozódást nyújtó kíséret biztosítása, továbbá a betegek jogainak közismertté tétele.

A Hippokratész házőrzője nevű kezdeményezés nyitott minden segítő szándékú szervezet, intézmény és magánszemély számára, akik az említett területek bármelyikén szeretnének együttműködni közös céljainkért. A csatlakozni kívánók a 0740-974-060-as telefonszámon (Rácz Norbert Zsolt), vagy a racznorbert@gmail.com elektronikus postacímen jelezhetik szándékukat.