Egyidősek a rendszerváltással: Apjok Norbert szerint élni kell a szülők által kiharcolt lehetőséggel

– elevenítette fel a Krónikának a nagybányai születésű politikus. Elmondása szerint ugyancsak családi elbeszélésekből értesült először arról a gazdasági és szellemi rombolásról is, amely végigkísérte a diktatúrát, főleg annak utolsó éveit. „Akkor nem értettem, hogy a társadalom miért hagyta ekkora mértékben fölényeskedni annyi ideig a rendszert maga fölött. Később, amikor több könyvet is elolvastam a témáról, értettem meg: a rendszer eleve arra épült, hogy csírájában elfojtsa a legkisebb ellenállást is.

– szögezte le a bukaresti parlament alsóházában 2016 óta tevékenykedő Apjok Norbert.

korábban írtuk

Egyidősek a rendszerváltással: nagy veszélyben jött világra az 1989. december 25-én született Kovács Emőke

A romániai forradalom 30. évfordulója alkalmából az éppen 1989. december 25-én született muzeológust, színháztörténészt, Kovács Emőkét faggattuk arról, milyen úton-módon szerzett tudomást a születése előtti sötét világról, és milyennek látja a vele együtt „újjászületett”, mai Rom&

Az RMDSZ legfiatalabb képviselője lehetőségként tekint arra, hogy egyidős a rendszerváltással. „A demokráciában felnőtt generációnak megadatott az a lehetőség, hogy szabadon tanuljon, alkosson, utazzon, éljen. Lehet, hogy ez a generáció nem feltétlenül érzi a szabadság jelentőségét, de ugyanakkor bátrabban merünk lépni, mert egy pillanatig sem éreztük, hogy nem gondolhatjuk, mondhatjuk azt, amit szeretnénk – értékelt a politikus, aki szerint kortársai felelősséggel tartoznak a forradalomnak. –

Amikor azt kérdeztük Apjok Norberttől, hogy szerinte jó irányba haladt-e az ország élete során, és milyennek látja a mai Romániát, úgy fogalmazott, harminc év „emberi években” jelentős, de az ország szempontjából elenyésző. Úgy véli,

„A forradalom utáni években hamar világossá vált, hogy a Nyugatnak kell iránymutatónak lennie az ország számára, és mindenki tudta, hogy a NATO- és az EU-csatlakozás a cél. Azonban most, hogy ezeket elértük, nincs már országprojekt, amely mindenki számára világossá teszi, hogy kik vagyunk, és milyen irányba akarjuk terelni a sorsunk.

– szögezte le.

Apjok Norbert szerint a magyar közösség jogainak szempontjából látványosabb az elmúlt harminc évben történt előrelépés. Felidézte, hogy a Nagybánya melletti, magyar többségű Koltóra 1990. március 15-én tankokkal vonult ki a katonaság, hogy felügyelje az eseményeket. „1999-ben, amikor harmadik osztályos voltam, több osztálytársunkkal úgy döntöttünk, hogy kitesszük a kokárdát március 15. alkalmából, amit aztán – mivel vegyes tannyelvű iskolába jártunk – első szünetben le is vetettek velünk.

– jelentette ki a képviselő. – Úgy vélem, hogy a magyar közösség világosan látta az elmúlt harminc évben, mit akar elérni, és sikerült érvényesítenie az érdekeit közösségi jogok szempontjából. Persze van még feladat, de messziről indultunk, és az út hosszú, néha barikádos.” Szerinte akkor lehet a szülőföldön jövőt tervezni, ha nem a mindennapi megélhetés jelenti a legnagyobb problémát. A kis vállalkozások és gazdaságok megerősítése, a fiatal családok támogatása a járható út ebben a kérdésben.

„Véleményem szerint a fiataloknak ki kell használniuk a lehetőségeket: merjék felfedezni a világot, tanuljanak, dolgozzanak, szerezzenek tapasztalatot, de merjenek hazajönni szülőföldjükre. Meg kell oldanunk, hogy olyan környezetet teremtsünk, amelyben az itthon maradt fiatalok és a hazaköltözők mernek családot alapítani, és meg tudják találni boldogulásukat” – vázolta Apjok Norbert.