Birttich Erzsébet koszorút helyez el a deportáltak emlékművén, mögötte Páll Irén
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
1945 januárjában közel 75 ezer német származású személyt deportáltak a Szovjetunióba Erdély, a Partium és a Bánság különböző településeiről. A kényszermunkára – ahogy ironikusan nevezték, „egy kis munkára”, „málenkij robotra” – vitt civileket a kollektív bűnössége elve alapján vagonírozták be, és az Uráltól Szibériáig különböző munkatáborokban dolgoztatták őket. Az Arad megyei Simonyifalváról 59 lakost deportáltak, közül 13-an sosem tértek vissza a lágerekből. Az elhurcoltakra és az áldozatokra emlékeztek vasárnap a Körös-közben fekvő faluban.
2026. február 01., 18:592026. február 01., 18:59
2026. február 01., 19:042026. február 01., 19:04
A deportáltak „vétke” a német származásuk vagy németesen csengő nevük volt, emiatt a második világháborút elveszítő hitleri Németországhoz hasonlóan őket is felelősségre vonták, és a kollektív bűnösség elve alapján a sztálini Szovjetunió egészét behálózó kényszermunkatáborok rendszerében (Gulag) kellett nehéz fizikai munkát végezniük. Bányákban vagy építkezéseken dolgoztatták őket, embertelen körülmények között – aki nem halt bele a kizsigerelésbe és éheztetésbe, maradandó lelki és fizikai sérülésekkel tért haza.
Az Arad megyei Simonyifalváról 59 embert deportáltak a Szovjetunióba, közülük 13-an ott vesztették életüket. Értük mutatták be a Mária mennybevétele tiszteletére felszentelt római katolikus templomban tartott ökumenikus istentiszteletet vasárnap délelőtt, amelyen Kapor János kisjenői plébános, beszolgáló lelkész mellett Deák Bálint helybéli evangélikus lelkipásztor szolgált.
A mise után a megemlékezők átvonultak a közelben lévő Simonyiak Háza udvarára, ahol 2008-ban 13 fa emlékoszlopot és gránit emlékművet állítottak az áldozatok tiszteletére.
Megemlékezők a Simonyiak Háza udvarán
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Itt helyezték el a tisztelet virágait és gyújtották meg a kegyelet mécseseit vasárnap.
„Már az Ószövetség is arra int, arra buzdít, hogy szent és üdvös dolog imádkozni azokért, akik elestek, akik már az örökkévalóságban vannak” – szólított imára Kapor János plébános, ami után a jelenlévők magyarul és németül mondták el a Miatyánkot. Ezután Brittich Erzsébet rövid beszédében felelevenítette: a simonyifalvi deportáltak öt különböző lágerben teljesítettek munkaszolgálatot Ukrajnától Szibériáig, a nők Krivoj Rogban (Krivij Rih) voltak együtt. Elcsukló hangon idézte fel, hogy az emlékmű közel húsz évvel ezelőtti felavatásakor hallotta az egyik túlélőt, Cseh Annát, amint a Duna TV-nek nyilatkozott, s azt mondta:
Brittich Erzsébet – akinek három nagybátyja járta meg a Gulagot – az elmúlt években prózában és versben is megörökítette a történteket, túlélők és azok leszármazottainak elbeszélései nyomán. „Rendkívül megalázó volt, amit a nap minden percében el kellett viselniük három és fél éven keresztül” – mondta, majd felolvasta a Nők a kényszermunkán című versét.
A megemlékezés végén a hozzátartozók, Pallagi Máté RMDSZ-es polgármester és az önkormányzat képviselői, a Simonyi Imre Általános Iskola és a helyi RMDSZ képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit.
– fejtette ki a rendezvény végén Deák Bálint evangélikus lelkész.
„Gondolkozzunk el azon, hogy csak azért, mert németek voltak, kényszermunkára vitték őket. Ilyesmi ne történjen meg többé, tehát senkit ne diszkrimináljanak azért, mert valamelyik nemzetiséghez tartozik. A másik tanulság az, amit Isten ma is tanított nekünk: mennyire fontos, hogy úgy tekintsünk a másikra, hogy ő is ember, ő is Isten teremtménye, ő is olyan személy, akire bármikor lehet számítani, így testvérként tekintsek rá, mert Isten így teremtett mindannyiunkat” – nyilatkozta a Krónikának Deák Bálint.
A ministráns gyerekek mellett Deák Bálint evangélikus lelkész, Kapor János római katolikus plébános és Brittich Erzsébet a fa emlékoszlopok előtt
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
A simonyifalvi emlékmű egyben a remény szimbóluma is lelkész szerint, hogy a szenvedések, megpróbáltatások ellenére Isten segítségével lehet esély a folytatásra. „Sajnos tizenhárman nem térhettek haza, de a többiek visszajöhettek, megélhették a családjukban a találkozás örömét, és azt hiszem, erre is kell emlékeztessen bennünket” – tette hozzá.
Páll Irén simonyifalvi lakosnak az édesanyját vitték „málenykij robotra”. Ő azután született, hogy anyja hazajött Szovjetunióból, de két nagyobb testvérét három-, illetve egyévesen kellett otthon hagynia.
Brittich Erzsébet szerint az emlékmű megalkotásával az volt az egyik céljuk, hogy a leszármazottaknak, hozzátartozóknak legyen, hol emlékezniük mindenszentekkor vagy halottak napján, születés- vagy névnapkor, hiszen a lágerekben meghaltak végső nyughelye nem ismert.
„Ide hozhatnak egy csokor virágot az emlékoszlopok tövébe, gyújthatnak egy mécsest is. Másrészt az is fontos volt, hogy tudjon a falu is erről, mivel nekik nem volt szabad beszélni az ott történtekről.
Én is gyerekkoromban csak úgy néha hallottam, hogy ez kint volt Oroszországban, az kint volt Ukrajnában, az kint volt Szibériában. De hogy miért és hogyan vitték el őket, azt nem, ezt csak úgy suttogva mondták el. És azt is hallottuk, hogy sokan meghaltak. Például Bablina Sanyi másfél éves volt, amikor az édesanyját elvitték, és aztán soha többé nem látta, mert meghalt ott kint. Vagy fiatal lány: Fassel Marika gyűrűs mennyasszony volt, és az esküvő előtt elvitték. Volt közöttük nyolcgyermekes apuka is, aki meghalt a legnagyobb fiával együtt. Ilyen tragédiák voltak. Öt nő és nyolc férfi soha nem tért haza” – sorolta a Krónikának.
A 13 emlékoszlopra – a művész hangsúlyozta, hogy nem kopjafák – életfamotívumokat faragott Brittich Erzsébet, emellett a felekezeti hovatartozás jelképe is megtalálható rajtuk; zömmel római katolikusok voltak, illetve egy-egy evangélikus és református volt az elhunytak között. Kérdésünkre, hogy a túlélők, valamint a faluközösség utóbb fel tudta-e dolgozni a traumát, Brittich Erzésben úgy felelt:
Az áldozatok gránit emlékműve
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Az emlékmű központi fekete gránit oszlopa a fa emlékoszlopokat idézi, de valamivel magasabb, és derékba van törve. Az avatás éve, a 2008-as dátum alatt szögesdrót fogja át az oszlopot, és kétoldalt, mint két gránitszárnyon olvashatók az elhurcoltak nevei. Az emlékművet faragó és a neveket bevéső készítő Szívós László családja is érintett volt.
„A nagymamám azok között a szerencsések között volt – ha egyáltalán szerencsének lehet nevezni, hogy valakit harminc éves korában elvisznek Ukrajnába kényszermunkára –, aki hazajött. 54 éves koráig élt, és még örülhetett az unokáknak, vagy legalábbis nekem, mert a húgom már nem ismerhette.
A nagymama nem sokat mesélt, mert én még kisgyerek voltam, viszont az anyámmal, aki kilencven éves, még most is sűrűn megbeszéljük azt az időszakokat, sok mindenre emlékszik. Tőle próbálok meg megtudni egyet s mást, és gyakran beszélünk róla, főleg most, hogy ilyen aktuális ez helyzet az ukrajnai háború miatt. A Jóisten őrízzen meg attól mindenkit, hogy visszatérjenek azok az idők” – mondta.
Simonyifalva Arad megye északi részén, a Fekete- és a Fehér-Körös között, a Tőztől keletre fekvő telepesfalu, báró Simonyi Lajos, „a legvitézebb huszárnak” tartott Simonyi óbester, Simonyi József császári-királyi ezredes fia alapította a 19. század második felében. Régészeti és okleveles források szerint a térség több ezer éve lakott, de a tatárjárás idején elnéptelenedett.
1906–1919 között keskeny nyomtávú vasút kötötte össze a 42 kilométerre fekvő Gyulával, ami fellendítette a térség gazdaságát, de az első világháborút követő határmódosítás a kisvonat felszámolását is jelentette.
Vágányrészlet és felirat emlékeztet arra a római katolikus templom előtt, hogy hol állt a kisvasút egykori simonyifalvi végállomása
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
A falu Tőzmiske község része, Tőzmiskével, Vadásszal és Bélzerénddel alkotnak egy közigazgatási egységet, amelynek a 2021-es népszámlálás szerint:
A község négy települése közül Simonyifalva számít majdnem „színmagyarnak”, a helybéliek szerint a gyakorlatban valamivel több mint 600-an lakják, és kilencven százalékuk magyar nemzetidésű.
Híres szülöttei közé tartozik Simonyi Imre (1920–1994) költő, aki hatévesen a családjával telepedett át Gyulára, és utóbb a szülőfaluja iránti tisztelet jeleként változtatta a Szmola vezetéknevet Simonyira, továbbá Zsóri Dániel Puskás-díjas labdarúgó, az aradi UTA jelenlegi csatára, akit a FIFA díjának elnyerése után még abban az évben, 2019-ben a település díszpolgárává avattak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Heves indulatokat váltott ki a közösségi oldalakon Korodi Attilának, Csíkszereda polgármesterének az állásfoglalása, amelyben elfogadhatatlannak nevezte, hogy a szélsőséges Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) tüntetést szervezzen a városban.
Április elsejétől péntekenként ingyenessé válik a tömegközlekedés Brassóban – erről döntött az egykori szász város közgyűlése pénteki ülésén.
Sajátos ellentétre derült fény a 166 fős lakosságú Krassó-Szörény megyei Temesfőn: miközben az alapvető szolgáltatások is hiányoznak, a polgármester luxus közlekedési eszközt használ.
Bírálta az adóemeléseket és a „valódi életperspektívák” hiányát Novák Károly Eduárd korábbi RMDSZ-es sportminiszter.
Az Erdélyi Református Egyházkerület megfontolja, vagy elgondolkodik azon, hogy kilép a Református Egyházak Világközösségéből, vagy felfüggeszti tagságát – jelentette ki Kolumbán Vilmos, az egyházkerület püspöke szombaton az M1 aktuális csatornán.
Büntetőeljárást indított a kolozsvári bírósági ügyészség egy 68 éves volt tiszt ellen, miután tavaly év végén szexuálisan bántalmazott egy 17 éves lányt.
A fejlesztési minisztérium létrehozta az országos helyreállítási terv (PNRR) keretében tervezett 4500 új bölcsődei hely közel háromnegyedét – jelentette be Cseke Attila miniszter, aki szombaton Lugoson avatott fel egy új bölcsődét.
A 13 éves gyanúsított szerint egy sor konfliktus és kölcsönös zaklatás áll a csenei gyilkosság hátterében, amely során brutálisan megöltek, majd felgyújtottak és elástak egy 15 éves fiút.
Bár az erdélyi magyar autonómiaküzdelem nem érte el célját, több járulékos sikere is van, ezek egyike a Székelyföld fogalom legitimmé válása – jelentette ki Bakk Miklós politológus.
Nem szabad feladni az autonómiatervezetek román parlament előtti képviseletének a lehetőségét, hanem komoly következetességgel ki kell állni az ezen az úton való érvényesítés mellett – jelentette ki az EMNT elnöke a szervezet pénteki nagyváradi fórumán.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!