Dél- és közép-amerikai fiatalembereket szentelnek pappá Szatmárnémetiben, elhívásukról vallanak a diakónusok

Claudino José Cleiton vasárnap délelőtt 9 órakor a szatmári Székesegyházban, Rojas Suero Rodorick szintén vasárnap 12 órától a szatmári Hildegárda templomban ünnepli primíciáját. A Dominikai Köztársaságban született, 35 éves Rojas Suero Rodorickkal interjú olvasható az egyházmegye Facebook-oldalán. Mint kifejti, szülővárosa Santo Domingo, egy népszerű, de veszélyes negyedben, Villa Duarte-ban született. Apja tizedik gyermeke, mivel neki már korábban is voltak kapcsolatai. „A mi térségünkben nagyon megszokott dolog, hogy egy férfinek több kapcsolatból születik gyermeke. Bár ismerem a féltestvéreimet, közeli kapcsolatban csak apám első fiával állok.

Nem nőttem fel vallásos környezetben, számomra a tanulás és a munka voltak a legfontosabbak. Soha nem gondoltam arra, hogy pap legyek vagy az egyház szolgálatába álljak” – fejti ki a diakónus. Mint mondta, tizennégy évesen keresztelték meg, tizennyolc évesen részesült az elsőáldozásban és a bérmálásban. „Mégis, az Úr már születésem előtt is szemmel tartott engem, és életem során elvezetett magához. Az én terveim a tanulásra, szakmai sikerre és a családom anyagi helyzetének javítására irányultak, valamint arra, hogy megházasodjak és sok gyermeket vállaljak.

Arról is beszélt, hogy életében történt néhány esemény, amit az Úr előkészített számára, hogy végül találkozzon Istennel: az apja nagyon szigorú volt vele, állandóan megdorgálta, és semmit sem hagyott figyelmen kívül. „Ezt úgy éltem meg, hogy nem szeret engem, és belülről gyűlöletet kezdtem táplálni iránta. A helyzet súlyosbodott, amikor szüleim rövid időre különváltak, ami bennem is mély törést okozott. Azt gondoltam, hogy az életem nem jó, és apám a hibás a szenvedéseimért.

Elmondta, tanulásnak szentelte az életét, mert úgy gondolta, ha sikerül mérnökké válnia és sok pénzt keresnie, bebizonyítja magának és másoknak, hogy méltó arra, hogy szeressék, elfogadják.

„Az Úr mindent előre kiszámított. Elértem minden célomat, anyagi szempontból mindenem megvolt: egészség, pénz és szerelem, mégsem voltam boldog. Egyedül éreztem magam és elégedetlen voltam az életemmel. Hálás vagyok Istennek ezért a válságért, mert ennek köszönhetően találkoztam vele. Az egzisztenciális válságban valaki meghívott a Neokatekumenális Út katekéziseire, itt hallottam először, hogy Isten szeret engem, még akkor is, ha bűnös vagyok és apám iránt gyűlöletet érzek. A mennyei Atya így is szeret engem” – fejti ki a fiatalember. Mint vallja, a Neokatekumenális közösségben rájött, hogy szenvedései valódi oka nem az, amit gondolt: nem az apjával való története, a családja szegénysége, az elutasítottság érzése vagy a kisebbségi komplexusai.

Később találkoztam ezzel az igével a közösségemben: »Mert az Úr megdorgálja azt, akit szeret, mint apa a szeretett fiát«. Ez megváltoztatta az apámmal való viszonyomat. Rájöttem, hogy valójában szeretett, mert aki megdorgál, az szeret” – fejtette ki.

Ebben a közösségben és a katekétái folyamatos szentírás-magyarázatainak köszönhetően megszületett benne a vágy, hogy tisztaságban éljen, és Isten akaratát kezdje el követni. „Egyik alkalommal a Neokatekumenális Közösségek találkozót tartottak a Santo Domingo-i plébániámon, melynek a végén „hivatásos hívásokat” fogalmaztak meg. Először egy igét hirdettek, mely így hangzott: »Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja! A nekem tetsző időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek téged«. (2Kor 6,2)”. – mondja a diakónus. Mint részletezi, a katekétája ezt az igét kommentálva,

Ülve, kényelmesen várakozhatunk, anélkül hogy bármit is várnánk, de ha eljön a vonat és felszállunk rá, megváltozik az életünk«.

„Ez az ige megérintette a szívemet, és már nem tudtam tovább ellenállni. Akkor azt mondták: »ha van egy fiatalember, aki érzi, hogy Isten hívja, álljon fel«. És így változott meg az életem. Kevesebb mint két hónap alatt otthagytam az egyetemi tanulmányaimat a mérnöki szakon,

Mint mondta, a képzési idő a Szatmarnémeti Redemptoris Mater Szemináriumban Isten végtelen kegyelme volt számára, ennek a szemináriumnak az egyik jellemzője, hogy nemzetközi. „Más nemzetiségű szemináriumi társakkal együtt lenni és megtanulni leküzdeni a nyelvi, szokásbeli és kulturális akadályokat, alapvető volt számomra. Rájöttem, milyen kicsiny volt az elmém és az életem látásmódja. Ezenkívül ezt a szemináriumot Isten gondviselése tartja fenn. Látni, hogy Isten nem hagyott minket semmilyen hiányban: étkezés, tanulás, évente hazautazás a vakációra, összességében látni Isten gondviselését nagyon boldoggá tett, mert ez Isten szeretetének bizonyítéka volt számomra” – vallotta a fiatalember. Mint rámutatott,

„Új kapcsolatot adott apámmal (apám 2021. augusztus 25-én halt meg). A családom, amely nem volt vallását gyakorló, most a Neokatekumenális Úton jár. Nagyon hálás vagyok az Úrnak hűségéért, szeretetéért, hogy meghívott egy közösségbe, hogy hitet adjon nekem, és hogy meghívott a papságra” – mondta Rojas Suero Rodorick.

Úgy fogalmazott, a papi hivatás lényege, hogy Krisztus szeretetét és irgalmát közvetítse, az evangéliumot megélve. „Papként arra vagyok hivatott, hogy a híveket Krisztushoz vezessem, és nem önmagamhoz. A papi hivatás ajándék, amelyet Isten azoknak ad, akiket kiválasztott, hogy feltétel nélkül szolgálják Őt és népét. Ez egy hívás, hogy jelenvalóvá tegyük Jézus Krisztust ebben a világban. Kérem, imádkozzanak értem és paptársaimért, hogy hűségesek maradhassunk hivatásunkhoz!” – mondta a brazíliai fiatalember.

korábban írtuk

„Legyetek Krisztus képmása” – öt áldozópapot szenteltek Gyulafehérváron Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén

Öt római katolikus papot szenteltek a gyulafehérvári székesegyházban bemutatott szentmisén június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén.