Csönd előtti visszaemlékezések

Legalábbis ezzel a szándékkal kezdte szerda délután a körutat Nagyváradon Kollár Lajos és Mécs László, az expedíció két társalapítója, akik az Erdélyi Kárpát Egyesület felkérésére vállalták el, hogy a Kancsendzöngán májusban elhunyt Erőss Zsolt emlékének adózva folytatják megkezdett munkáját. „2003-ban Kollár Lajos megkeresésére összeálltunk, a közös vállalkozás pedig irányt szabott az életünknek és a magyar expedíciós hegymászást is új szintre emelte\" – magyarázta Mécs, aki szerint esetleges folytatásról szerinte még korai beszélni. Kollár továbbra is állítja, Magyarországon még mindig nem tud olyan hegymászót, akivel a K2-es vagy az Annapurna meghódítása oxigénpalack és magashegyi teherhordók segítsége nélkül megvalósítható lenne, azt viszont már nem tartja kizártnak, hogy valamikor befejezik a projektet.

Nézői kérdésre válaszolva jelezte, talán majd határon túli magyarok társaságában teljesítik a maradék 8000 fölötti hegycsúcs meghódítását. Erőss Zsolték ugyanis – mint ahogy az előadás során is elhangzott – a világ legmagasabb ormait célozták meg, serpákat pedig csak az alaptáborig alkalmaztak. Kollárék most vetítéssel egybekötött elbeszéléseikkel elevenítették fel mind a tíz expedíciót. „Olyan utakon jártunk, ahol részegen nem ajánlatos végigmenni\" – mondta humorosan, amikor a kivetítőn épp egy sziklás terepen gyalogoltak, de születésnapi ünnepléstől lavináig, fagyási sérülésen át tragikus balesetekig számtalan jelentős helyzetbe és személyes monentumokba is betekintést nyújtottak. „Időutazásuk\" során az észak-pakisztáni Gasherbrum II csúcstámadástól indulva eljutottak a tragikus emlékű Kancsendzöngáig, de utána, ahogyan azt Kollár kimondta: „néma csönd\".

A két hegymászó halálának körülményeit ugyanis nem részletezték. Ismert, hogy Kiss Péter és a lábprotézissel mászó Erőss is feljutott a csúcsra, ám utóbbi feltételezések szerint túlvállalta magát és kimerültségben már nem tudott lemenni a táborig, Kiss hiába fordult vissza segíteni.
Az előadás közönsége viszont erre is kíváncsi volt, mint ahogyan a 2012-es Annapurna-expedíció alkalmával kitört személyes konfliktusra is, amelynek eredményeként Mécs kiszállt a csapatból. A hegymászót azonban ezek a kérdések annyira nem lepték meg, lapunknak jelezte, legalább lehetőség van tisztázni a helyzetet. Ami az előadássorozatot illeti, jelezte: ez nekik is jót tesz, mert így kibeszélik az átélt sokkot, a felgyülemlett feszültséget és megoszthatják közös élményeiket az emberekkel. „Lehetőség a gyász feldolgozására\" – magyarázta. Bevallása szerint csúcstámadásokkor sokszor féltette Erősst. „Ha valaki ennyire céltudatosan megy mindig a csúcs felé, akkor nagyobb a kockázat is, nagyobb az esélye a balesetnek\" – mondta. Még nem tudja pontosan, hogy milyen fogadtatása lesz az előadásnak az elkövetkező helyszíneken, kíváncsi ő is rá, de a váradi vetítést pozitív előjelnek tartja.