Döntések, utak, következmények: mit él át, aki külföldön gondoz? Közösségi beszélgetés is a Csíki Játékszín új előadása

Már a felkérés pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a társulat olyan színházi formával találkozik, amely korábban nem volt jelen a székelyföldi városban.

„A Csíki Játékszínben ez az első alkalom, hogy ilyen típusú színházi előadás születik” – magyarázta lapunknak Kész Orsolya. Hozzátette, hogy a téma megtalálása közös gondolkodás eredménye volt, Székelyföldet érintő számos társadalmi problémát soroltak fel egy „problématérképen”, végül azonban egyértelműen kirajzolódott, hogy a külföldön dolgozó gondozók az egyik legtöbbek életét érintő jelenség. A témák között egyébként felmerült általánosabban a külföldi munka is, illetve a Csíkszeredában, az elmúlt évek történései miatt különösen fókuszban levő romakérdés is.

A beszélgetésekből világosan kiderült, hogy a gondozói munka – főként Ausztriában és Németországban – mára meghatározó megélhetési formává vált több székelyföldi lakos számára. A munkavállalók egy része informális kapcsolati hálón keresztül jutott el egy-egy külföldi családhoz, mások közvetítő intézmények, cégek segítségével találtak állást.

A célországok között az interjúk alapján

• Ausztria,
• Németország,
• Magyarország
• és Izrael szerepelnek leggyakrabban, ellentétben a nagy romániai átlaggal, ahol Olaszország vezeti a listát.

Gazdasági önállóság kontra érzelmi kiszolgáltatottság

Kész Orsolya számára meglepő tapasztalat volt, hogy az emberek mennyire nyitottan beszéltek erről a munkáról. Nem a szégyen, sokkal inkább a kimondás, a megértetés igénye rajzolódott ki. „Számomra meglepő módon nyitottak voltak az alanyok” – meséli a Krónikának Kész Orsolya. Többen úgy élték meg, hogy ez a munka anyagi önállóságot, nagyobb beleszólást nyújtott nekik a családi döntésekbe, sőt egyfajta gazdasági emancipációt is jelentett, főleg a nők számára, hisz olyan gondozói feladatokért kapnak fizetséget külföldön, amelyek itthon természetesnek, fizetetlen családi kötelességnek számítanak. Ugyanakkor mindezzel együtt súlyos terhek, érzelmi hiányok és kiszolgáltatott helyzetek is megjelennek a történetekben.

A családoktól, gyerekektől való távollét pedig különösen fájdalmas tapasztalat.

Érdekes jelenségként említette Kész Orsolya azt is, hogy azok közül, akik végül visszamondták az interjút, többeknek éppen kisgyereke volt itthon – ami jól mutatja, mennyire érzékeny, érzelmileg terhelt kérdés ez a családok számára.

Másfajta etikai felelősség

A hetek óta tartó próbafolyamat legalább annyira érzékenyítő folyamat, mint színházi alkotás. A társulat tagjai nem „csak” egy szövegkönyvet kaptak kézhez: meghallgatták az interjúkat, közösen beszélgettek az elhangzottakról, az összefüggésekről, a mögöttük húzódó társadalmi folyamatokról.

A munka során egyre világosabbá vált, hogy a gondozói migráció nem egyértelműen „jó” vagy „rossz”, hanem egyszerre hoz kiemelkedő lehetőségeket és mély sebeket. „Ez egy nagyon ambivalens jelenség” – állapította meg Kész Orsolya. Egyszerre jelent kiszolgáltatottságot, hiányt, családi nehézségeket, és egyszerre kínál anyagi stabilitást, mentális, kulturális és társadalmi értelemben is táguló horizontot. Átalakulnak a családi szerepek, a helyi normák, új közösségi hálók születnek azok körében, akik külföldre mennek dolgozni, miközben itthon újrarendeződnek a családok mindennapjai. Azokban a családokban, ahol a nők külföldre mennek dolgozni, a férfiak többnyire át kell vállaljanak olyan feladatokat, amiket addig nem végeztek.

egymásnak segítenek munkát találni, megosztják tapasztalataikat a jogaikról, a bérekről, a munkafeltételekről, és közösséget teremtenek egy idegen környezetben. Ezek a kapcsolatok nemcsak gyakorlati segítséget jelentenek, hanem erősítik az önbizalmat, az önállóság élményét és egyfajta közös tudatosságot is formálnak – miközben mindvégig ott húzódik a háttérben az a kettősség, hogy a felszabadító tapasztalatok mellé hiány és érzelmi teher is társul.

A Mások élete című előadás házi bemutatója már megtörtént, a nagyközönség január 22-én, a Magyar Kultúra Napján láthatja először a produkciót. Az eddigi visszajelzések alapján nagyfokú nyitottság és érdeklődés jellemzi a befogadókat – talán azért is, mert ez nem egy „tőlünk független történet”. Székelyföldön ma kevés olyan család van, amelyet közvetetten vagy közvetlenül ne érintene ez a jelenség. A Csíki Játékszín előadása így nem csupán művészi vállalás, hanem közösségi beszélgetés kezdete is: színpadra emeli mindazt, amiről sokszor csak félhangosan beszélünk.