Csak hirdetik a kétnyelvűséget Vásárhelyen

A lapunk által megszólaltatott illetékesek zöme elismerte: eddig nem is gondolkodott el azon, hogy az egyházi tulajdonban lévő üzlethelyiségek bérlőit felkérje a magyar vásárlóközönség ily módon való tiszteletben tartására.

Az államosítás előtt Marosvásárhely belvárosában a három történelmi magyar egyház számos üzlethelyiséggel rendelkezett. Ezeknek javarészét sikerült visszakapnia vagy visszaperelnie, majd bérbe adnia. A több tucatnyi bolt között azonban hiába keresünk virágüzletet, turisztikai ügynökséget, ékszerészetet vagy éppenséggel zálogházat, csak florăriát, agenţiát, bijuteriát és amanetet találunk. Mindezt annak ellenére, hogy az egyháztól helyiséget bérlők többsége magyar nemzetiségű vállalkozó.

A római katolikusok a főtér két felső sarkán, a Petőfi téren és a Kossuth (Călăraşilor) utcai Lábas-házban rendelkeznek egy-egy üzletsorral. A bérbe adott helyiségek zömében nem hogy a cégtábla nem kétnyelvű, a nyitvatartási rend is csak románul jelenik meg. A csúcsot az Inter Tours turisztikai ügynökség tartja, mely a magyar főváros nevét is románul hirdeti.

Valamivel jobban fest a jezsuiták által kezelt minorita rend nyolc üzlethelyiségből álló vagyona, a Bolyai utca jobb oldala, bár itt is van hely, ahol a multikulturalitás kínai étterem működtetésében vagy egy Deschis–Open és Închis–Closed táblácska forgatásában merül ki.

A túlsó oldal a református egyházé; a püspökség vagyonát a visszakapott kollégium adminisztrálja. Itt már több a kétnyelvű cégér, felirat, mégis olyan kirakatokról hiányzik a magyar szó, ahonnan a tulajdonost ismerő ügyfél igazán elvárná, hogy legalább az órarenden szerepeljen a hét nap kettős megnevezése. Ehhez képest a városháza a kétnyelvűség bajnoka: az adók és illetékek befizetésére létesített pénztár ablakán valamennyi információ románul és magyarul egyaránt olvasható.

Fent, a Bolyai téren az unitárius egyház adott bérbe két kisebb helyiséget; az egyiket a kétnyelvűség jellemzi, a másikon apró betűvel magyar szó is szerepel. A főtér polgármesteri hivatallal átellenben lévő részén a tíz marosvásárhelyi református gyülekezet kuratóriuma adott bérbe négy üzlethelyiséget. Itt mindössze a valutaváltó cégtáblája kétnyelvű: román és angol.

Mint megtudtuk, egyik történelmi egyház sem foglalta szerződésbe a kétnyelvűség alkalmazását, sőt, még csak szóbeli kérésként sem hangzott el ilyen igény. Ennek ellenére mindannyian konstruktívan viszonyultak a felvetéshez. „Véleményem szerint mindent ki kellene írni magyarul is. Viszont mi nem kötelezhetjük erre a magáncégeket, még akkor sem, ha a legtöbb üzlet tulajdonosa magyar nemzetiségű. Erre nekik kellene ráébredniük, hogy tulajdonképpen az ő érdeküket szolgálja. De köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet rá\" – válaszolta Pakot Géza, a jezsuita rend papja.

„Erre még nem terjedt ki a figyelmünk, de fontosnak tartjuk a kétnyelvűség alkalmazását. Köszönjük a figyelmeztetést!\" – reagált Papp Béni, a tíz református egyházközség kuratóriumának elnöke. „Eddig eszembe se jutott, ami lehet, hogy az én mulasztásom, vállalom. A legközelebbi egyháztanácsülésen fel is vetem a problémát\" – fejtette ki Oláh Dénes főesperes, a belvárosi Keresztelő Szent János templom plébánosa. „Ez egy jó ötlet, szerződésbe lehetne iktatni\" – vélekedett Jakab István, a tizenhét iroda- és üzlethelyiséggel rendelkező Református Kollégium gondnoka.

Az ötlet nem új, és nem is eredeti. Huszonhárom évvel ezelőtt, 1990. február 10-én százezer magyar vonult végig Vásárhely utcáin könyvvel és gyertyával a kezében, többek között kétnyelvű feliratokat követelve. Rá egy hónapra, a március 20-i interetnikai utcai összecsapásban hárman életüket adták a kisebbségi jogokért folytatott harcban.