Célkeresztben az erdélyi kastélyok

A PONT Csoport által kezdeményezett Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek elnevezésű konferencia első kiadásának megnyitóján – melyet a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat keretében tartottak – azt is hangsúlyozta, a műemlékvédők feladata az erdélyi magyar társadalom kultúrája iránti igényének növelése kell hogy legyen.

„Nagyon sokan szidtak bennünket, hogy a Bánffy-kastélyba beengedtünk egy fesztivált. Nagyon sokan attól tartottak, hogy a kastély a kilencvenes évekbeli állapotát nyeri vissza – összedől. Ma már több mint 120 ezer, 19–30 év közötti fiatal arról beszél, hogy Erdélyben, Kolozsvár mellett egy nagyon szép magyar kastély van, amelynek kapui nyitva állnak – mi ez, ha nem értékeink átörökítése, felhasználása?” – zárta felszólalását a kulturális szakember.

A konferencián szintén felszólaló Ilyés Szabolcs közgazdász, pályázati szakértő kérdésünkre elmondta: esélyt jelent az erdélyi kastélyoknak, hogy 2014 és 2020 között az európai uniós forrásokból Románia számára félmilliárd eurót biztosítanak A, illetve B kategóriás műemlékek felújítására. Ez az összeg jelentősen több, mint amennyi az előző költségvetési ciklusban állt rendelkezésre, de még így is jóval kevesebb annál, mint amennyire szükség lenne.

„A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a pályázati rendszer meglehetősen „aberrált módon” lett kitalálva, így az A kategóriás műemlékekre szánt keretre óriási verseny lesz, mert kevés a pénz az igényekhez képest. A B kategóriásként besorolt műemlékek esetében országos szinten viszont akár 5-600 projekt is nyerhet” – magyarázta.

Hozzáfűzte: ez egy nagyon nehézkes, bürokratikus rendszer, senki se számítson sétagaloppra, ha egy EU-s pályázatról van szó, ellenben ez az a lehetőség, amely sokkal több, mint bármilyen más, akár magyarországi támogatás nyújthat.

Veress Emőd egyetemi docens, Sapientia EMTE jogi karának tanára ugyanakkor érdeklődésünkre arról beszélt, hogy valószínűleg még évekig eltart, amíg rendeződik az erdélyi kastélyok visszaszolgáltatásának ügye. Mint részletezte, ez az egyik jogi útvesztő, egy másik jogi útvesztőbe kerülnek viszont azok a kastélyok, amelyeket visszaszolgáltattak, de többnyire romos állapotban vannak.

„Jogi feltételek deklaratív szinten megvannak, de ami igazán nehéz, hogy olyan funkciót találjanak ezeknek az épületeknek, amely a 21. századi gazdasági körülmények között fenntartható” – fejtette ki lapunknak a jogász. Hozzáfűzte: a jog eszközeivel akkor lehet segíteni, ha egy-egy kastélyt sikerül múzeummá vagy egészségügyi intézménnyé alakítani, hiszen ezeknek már megvannak a törvényi előírásai, és rendelkezésre áll a jogi eszköztár, amelyekkel lehet segíteni a működésüket.

Boda Szabolcs közgazdász ugyanakkor kérdésünkre elmondta: van néhány pozitív példa arra, hogy turisztikai célokra jól használják ki a kastélyokat. „Ami inkább hiányosságnak számít, az a hálózatban való gondolkodás. Nem egy-egy kastélyt, hanem egy erdélyi kastélyhálózatot, rendszert kellene eladnunk érdekességként a külföldi látogatóknak” – magyarázta.

Mint részletezte, az erdélyi kastély „mint olyan” a turistáknak is könnyebben eladható, hiszen tematikus túrákat lehetne szervezni. Egyedül nagyon nehéz érvényesülni, forrásokat találni, közös arculattal, közös programokkal sokkal hatékonyabban lehetne odavonzani a turistákat. Pontosan nem lehet tudni, hány kastély van Erdélyben, mintegy 600 körülire becsülik a számukat.