„Szenvedéstörténet” helyett közösségközpontúság – tanulmánykötet Erdély 25 évéről

Bárdi Nándor történész, a kötet egyik szerkesztője és a vizsgált korszak történelmi előzményeit összefoglaló tanulmány szerzője a péntek délután, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári székhelyén tartott bemutatón elmondta: a kötet tulajdonképpen az erdélyi magyar kutatók saját társadalmukról végzett kutatásainak az összefoglalója.

A Bárdi által írt 1918 és 1989 közötti történeti összefoglaló tanulmány után Kiss Tamás tanulmánya vizsgálja az erdélyi magyarság demográfiai helyzetét, társadalmi rétegződését, és próbálja elhelyezni a magyar közösséget a romániai társadalmi rétegződés keretében. A nyelvhasználatról, nyelvi jogokról és a nyelvtudás kérdéséről Horváth István, a romániai kisebbségi jogi keretről pedig Fábián Gyula tanulmánya szerepel a kötetben.

A könyvet értékelő Bakk Miklós politológus úgy fogalmazott: az összefoglalás igényével készült könyv „egy mozgásban levő horizont pillanatnyi lefagyasztása”. Salat Levente politológus szerint a könyv azt szolgálja, hogy az erdélyi magyar társadalomtudományi kutatások szervesüljenek a magyar tudományosságban.

Úgy vélte, ez a magyar közgondolkodást uraló Erdély-képnek egy nagy fogyatékossága, és a kötetnek sem sikerült kilépni ebből. Rámutatott, statisztikák szerint az erdélyi magyarok 60-65 százaléka napi szinten használja a román nyelvet, így a kötet nem az ő, hanem a közösség maradék negyedének a helyzetét tükrözi.

Az a felső szinten lévő politikai alkufolyamat a többség és kisebbségi hatalom között, illetve annak megvizsgálása, hogy ez hogyan mehet el egy klienterális rezsimbe. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatos a folyamatos intézményépítés – ma már a sport szintjén is -, kérdését is vizsgálni kell, vélte.

A jogi helyzetet vázoló Fábián Gyula hozzászólásában rámutatott, Romániában nyomás nélkül semmi sem történik,

Holott a jogszabályok módosítása egyszerű, ha van hozzá akarat, mutatott rá. Azonban, amikor a dolgok eljutnának egy kritikus szintre, mindig van egy visszavágás, hívta fel a figyelmet. Ennek alapján úgy tűnik, a látszat ellenére Romániában nem fejlesztő, hanem megtűrő kisebbségi joggyakorlat van.

Toró Tibor politológus úgy vélte, a jövőre nézve érdekes lehet a civil mozgalmak helyzete, hogy ezek mennyire tudják folytatni jogvédő tevékenységüket, alternatív utat biztosítani a politikai érdekérvényesítés mellé. Székely István Gergő politológus szerint a makrofolyamatok mikroszintre való visszahatását kell vizsgálni, elsősorban azt, hogy a magyarországi politikai elitek mit akarnak Erdéllyel és erre az erdélyi magyar elitnek mi a válasza, de attól is sok függ, merre tart Románia.

Mint elhangzott, a kötet minden példánya elfogyott, magyarországi intézményekhez is el lett juttatva, és az is felmerült, hogy bővített formában – a kritikákat is figyelembe véve - Erdélyben is megjelentessék, illetve egy esetleges román fordításon is gondolkoznak a szerkesztők.