Bãsescu, a veszélyforrás

Dr. Schlett István, az ELTE Politikatudományi Intézetének tanára a demokráciát féltő értelmiséget négy csoportra osztotta. Szerinte a történelemben gondolkodók a múlt kudarcai miatt aggódnak, a jóhiszeműek pedig hiszik azt, hogy a demokráciának vannak vitathatatlan értékei, amelyeket állandóan számon kell kérni a mindenkori hatalomtól. A harmadik csoport az ellenfeleiket lejáratni akarók köre, akik csak felhasználják az állandó kontrollt, a szakirány szerint funkcionálisan tagolt értelmiségi kör pedig elméleti síkon mond kritikát a politikusok szakmunkájára.
Daniel Barbu politológus, a Bukaresti Tudományegyetem tanára a mai Romániában három fő ellenséget észlel, amely szemben áll a parlamentáris demokrácia kiteljesedésével. Az egyik Traian Bãsescu államfő, aki túlzott hatalmi vágyakat kerget, a másik Monica Macovei igazságügy-miniszter, aki a parlamenti bizottságok feleslegességét, a képviselők korrupt voltát hangoztatja, de a média sem ad tárgyilagos képet a parlament munkájáról.
Az elitváltás mentén vázolta fel a rendszerváltás óta tartó átmeneti időszakot Bakk Miklós politológus, a BBTE tanára, lapunk főmunkatársa. Szerinte Magyarországon és Romániában posztkommunista, technokrata réteg került hatalomra, ám lényeges különbség is felfedezhető a modernizációk formájában: míg Magyarországon egy kis körről volt szó, amelyet igyekeznek kitágítani, szociális kérdéssé növesztve a folyamatot, addig mindez Romániában kulturális kérdés – a modernizáció csupán imitáció, emiatt nem tud bevonni tág társadalmi rétegeket.
A kisebbségpolitikáról tartott rövid előadást Gabriel Andreescu politológus, aki olyan elképzelést vázolt fel, amelyben a kevés lélekszámú etnikai csoportok nem rendelkeznének alanyi jogon járó parlamenti képviselettel, a roma kisebbség nagyobb társadalmi odafigyelést kapna, a romániai magyarság pedig kulturális autonómiában élne, és a területi önrendelkezés kérdésében pedig a regionális elvek érvényesülnének.
Cãlin Hintea szociológus, a BBTE tanára úgy fogalmazott: amíg a hatalom csak törvényekben, és nem megoldásokban gondolkodik, a külföldi szervezetek nyomása marad a reform egyetlen mozgatórugója.
Az utolsó előadó, Kelemen Hunor parlamenti képviselő, az Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke Daniel Barbuhoz csatlakozva a román államelnök személyében és tetteiben látja a parlamentáris demokrácia legfőbb veszélyforrását. Kiemelte: az államfőt a parlament egyszerűen zavarja akarata érvényesítésében, a Nemzeti Liberális Pártot „szétverné”, a magyar képviseletet pedig kiszorítaná a parlamentből. Szerinte másik intő jel a nacionalizmus jelenléte, mely – a szlovákiai példa is mutatja – az uniós csatlakozással sem oldódik meg magától. A kulturális autonómia törvénytervezetéről Kelemen elmondta, nem lepte meg, hogy cserbenhagyták az RMDSZ-t a koalíciós partnerek, inkább a civil szféra támogatásának hiányát fájlalja.