„Az emberek szolgálata szent és sérthetetlen” – Timár Kincső Katalin az első nő a brassói hegyimentőknél

A természet szeretetétől a hegyimentésig

Arra a kérdésre, hogyan lesz önkéntesből hivatásos hegyimentő, Timár Kincső Katalin elmondta, hogy törvény szerint egy személynek két-három év „régiséggel” kell rendelkeznie egy csapatnál, amelyet követően a koordinátor és a csapattársak felmérik, mennyire felkészült mentálisan, fizikailag és lelkileg az adott személy, illetve hogy sikerült-e megfelelően elsajátítani a szükséges tudást. Ha úgy ítélik meg, eléggé felkészült, továbbküldik az országos hegyimentő-kiképzésre, ahol a pályázó a két kéthetes képzés alatt adhat számot a téli, illetve a nyári mentésnél alkalmazott technikákról. Arra is kitért, hogy a felkészülésben kiemelt szerepük van a tapasztaltabb csapattársaknak, akik fokozatosan, lépésről lépésre adják át a mentőakció során alkalmazott technikákat.

„A természet iránti szeretet nagyon korán belém ivódott. Később a cserkészet még inkább kinyitotta ezt a világot: egy helyen erősödött meg bennem a természet, az emberek és a szülőföldem iránti szeretet. A különböző impulzusok által fokozatosan épült bennem ez a szenvedély” – tette hozzá.

Önkéntességét Timár Kincső a háromszéki hegyimentő-szolgálatnál kezdte, majd átkerült a Brassó megyei csapathoz, ahol a téli kiképzés elvégzése előtt másfél évig volt önkéntes, amikor felajánlották a lehetőséget, hogy alkalmazott hegyimentővé váljon. Mint mondta, az elméletből és gyakorlatból álló versenyvizsgán megszerezte a szükséges pontokat, így sikerült elfoglalni a brassói csapatnál felajánlott hegyimentői állást.

A mentés technika és tudás kérdése

A szakmával járó, kiszámíthatatlan veszélyek kapcsán megjegyezte, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – a mentés nem termet vagy kigyúrtság kérdése, sokkal inkább függ a technikától és a tudástól. Minél felkészültebb, képzettebb és jártasabb a hegyimentő, annál precízebben és biztonságosabban tudja lehozni vagy eljuttatni a célszemélyt a biztos pontra – tette hozzá.

Felelősség és csapatmunka

Az egészségügyi felkészültség és az összehangolt csapatmunka jelentőségét hangsúlyozva Timár Kincső megosztotta a téli kiképzését követő, legemlékezetesebb esetét, amikor egy gerincsérülést és sípcsonttörést szenvedett testvérpárt kellett kimenteniük Sinaiáról. Mint mondta, egy hasonló helyzetben a csapatnak precíz, összehangolt munkát kell végeznie: a csapatkoordinátor leosztja a feladatokat, a társak pedig a legjobb tudásuk szerint végzik el a rájuk bízott feladatot.

„Öt-hat órás mentés volt, majd hívtuk a helikoptert, hogy elszállítsák, a gerincsérülést szenvedett személy ugyanis nagyon súlyos állapotú sebesültnek számít, akit nem lehet akárhogy mozgatni, mert ha félrefogsz, egész életére lebénulhat.

A hegyimentés mellett Timár Kincső a Brassói Transilvania Egyetem erdőmérnöki szakának harmadéves hallgatója, jövőre végez. Mint mondta, az alkalmazóinak és a tanárainak köszönhetően sikerült megtalálni a középutat, így a két tevékenység szépen kiegészíti egymást.

„A két foglalkozás viszont szépen kiegészíti egymást, de a szakmámban nem tudtam megtapasztalni azt az adrenalinbombát, amit a hegyimentés nyújt. Itt megvan a belső löket, hogy egy másik ember élete az én felelősségem is. Utólag mindig rácsodálkozom a csapatmunka szépségére, hiszen egyedül, individuumként soha nem lennénk annyira eredményesek, mint egy csapatban” – zárta Timár Kincső.