Barbár „restaurátorok” a marosvásárhelyi várban

A várban dolgozó munkások azelőtt egy festett, 18. századi famennyezetet semmisítettek meg. „Egyszerűen hihetetlen, hogy mi folyik a marosvásárhelyi várban!” – háborog Kiss Lóránd falkép-restaurátor.

Eltüzelt famennyezet, átvágott latin felirat

„Előbb a háromszáz éves famenynyezet tűnt el, amiről a munkások elmondták, hogy egy részéből zsalut készítettek, egy részét meg eltüzelték. Aztán a Mészárosok bástyáján feltárt latin szövegen keresztül vezették a villanyvezetéket, holott a kábelekkel kikerülhették volna az említett felületet. Itt jóformán senkit nem érdekel, hogy mi történik, nem létezik semmiféle ellenőrzés” – mondja a restaurátor, miközben átvergődjük magunkat az építőtelepen, belépünk a bástyába, és a felelőtlen kezek munkáját „csodáljuk”. Az, hogy a középkorban épült bástya felsőbb szintjét belülről gipszkartonozzák, már csak egy fanyar mosolyt fakasztó apró szépséghibának számít a menynyezet eltüzelése vagy a latin felirat „bekábelezése” mellett. Kiss Loránd szerint a szakemberek már három évvel ezelőtt leadták a várról szóló dokumentációt, azóta minden egyes felelős személy áttanulmányozhatta volna. Sovány vigaszként hat, hogy az előzetesen készült fényképek alapján a fal helyreállítható, és a szöveget is újra lehet festeni. A szakember szerint „ez olyan, mint egészséges emberen a műláb”. Mindezt Kiss Loránd annak tulajdonítja, hogy Romániában még mindig nem létezik egy egészséges műemlékvédelmi szemlélet. Többek között ennek tudható be, hogy a vár restaurálását fővállalkozóként egy olyan cég nyerte, mely villanegyedek, tömbházak és bádogból készült sportcsarnokok építésére szakosodott. A munkálatok elvégzésére kiírt pályázatot elnyerő marosszentkirályi Contranscom Benţa Rt.-nek még a tulajdonosai, a jelentős vagyonra szert tett Benţa fivérek sem építkezési szakemberek.

Talán ennél is szomorúbb, hogy a Mészárosok bástyájában történt baklövések sajnálatos módon nem számítanak egyedi esetnek. „Az általános felújítási terv készítője, az Arhing Kft. kért egy restaurálási tervet, a kivitelező azonban nem tart igényt a segítségünkre. Pedig az egy vakvezető lenne. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szakemberek semmibevétele szörnyűségeket szül” – állítja Kiss. A Benţa-birodalom munkásainak szakmai inkompetenciáját jelzik a Soós Zoltán által felvázolt hibák is. A megyei múzeum igazgatója azokra a betongerendákra hívta fel a figyelmünket, amelyeket az építő kénytelen volt utólag lebontani, ugyanis egy középkori épület korhű restaurálásában a négyszáz évvel ezelőtt még ismeretlen anyagnak számító beton használata tilos. „Szerencsére ezeket már el is távolították, helyettük faelemeket fognak használni. De nemcsak a kőművesekkel volt gond, az ácsok is a hagyományos csapolási módszer helyett vascsavarokat használtak, ami szintén nem helyénvaló” – sorolja a kívülálló számára akár lényegtelennek is tűnhető, ám szakmailag megengedhetetlen tévedéseket Soós. Az igazgató nem feltételez rosszindulatot, csupán hozzá nem értést. „A baj, hogy nem mindenik cég rendelkezik műszaki felügyelőmérnökkel” – állítja Soós Zoltán. Állítása szerint míg az Alfa Construct és az Energo Plus vezetői fogékonyak a restaurátorok tanácsaira, a Benţa-féle cég vezetői és munkásai fittyet hánynak minden utasításra.

„Hiányzik az etikett és a szív”

„A szakmai etikett és  tudás mellé, egy vár restaurálásánál szív is szükségeltetik. Mi próbáljuk ezt megértetni a munkásokkal; van, akivel sikerrel, van, akivel nem” – állítja Szekeres Gerő, a főtervet készítő Arhing vezetője. A tervező szerint az efféle hibák gyökereit elsősorban a hazai törvényekben kell keresni, ugyanis ezek lehetővé teszik, hogy ugyanaz a munkás, aki azelőtt egy héttel sáncot ásott, vagy maltert kevert, műemléket restaurálhasson. A szakember szerint a másik gondot az építők túlzott érzékenysége jelenti. Mint mondja, a fővállalkozó a legkisebb észrevételét is sértésnek veszi. „Nincs olyan hét, hogy legalább két napot ne töltenénk a várban. Nem ketten-hárman, hanem csapatostól. Most már mumusként tartanak számon, de muszáj állandóan közbeszóljunk, mert a munkálatok bizonyos fázisait sajnos nem épületek restaurálására képzett szakemberek végzik” – nehezményezi Szekeres. Szerinte az ott dolgozók közül sokan fel sem tudják mérni, mekkora felelősség terheli őket. „Európában kevesebb mint tíz olyan középkori vár van, amely a város szívében fekszik. Ez egyike ezeknek, amit a lehető legóvatosabban kell kezelni, és a legésszerűbben kell kihasználni” – mondja Szekeres Gerő, aki már olyant is látott az elmúlt hetekben, hogy a restaurálásra váró falrészeket az építkezési munkások rossz seprűvel próbálták megtisztítani.

Csegzi Sándor alpolgármestert is aggasztják a történtek. Az elöljáró, aki három mandátuma alatt a szívén viselte a vár sorsát, szintén nem feltételez szándékosságot, ő is inkább a munkások hanyagságára gyanakszik. „Mi már az elején felhívtuk a cégvezetők figyelmét, hogy a várban folyó munkálatokat hatványozott figyelemmel kövessék, hisz mindannyiunk kincséről van szó. Rendkívül sajnálom és bosszant, hogy ez megtörténhetett, de azt hiszem, hogy az elkövetkezendőkben a várbeli feltárások még sok érdekességet tartogatnak” – állítja a mandátuma vége felé közeledő alpolgármester.