HIRDETÉS

„A Google az új bébiszitter, szomszéd, háziorvos” – beszélgetés a gyereknevelés és internethasználat kapcsolatáról

2018. június 17., 13:53

A generációs szakadék egyre csak mélyül, a mostani fiatal szülők már csak nagyon ritkán kérnek tanácsot a korábbi generációktól a gyerekneveléssel kapcsolatban, inkább a világhálóról tájékozódnak, holott ajánlatos óvatosabban bánni az internetről felénk áradó információkkal – hangzott el a kolozsvári Életfa Kismamaklub és Családsegítő Egyesület által szervezett beszélgetésen, amelyet Kassay Réka médiaszakember, egyetemi oktató vezetett. 

Szakadékok. A mostani kisgyerekes szülők jó része hitelesebbnek tartja az interneten fellelhető információkat, mint az előző generáció tagjainak tanácsait Fotó: Pixabay.com

Digitális bennszülöttek szülői szerepben címmel hívta beszélgetésre az érdeklődőket a kolozsvári Életfa Kismamaklub és Családsegítő Egyesület a hét elején a szervezet székhelyén. „Generációnkra jellemző, hogy kérdéseinkkel, köztük a gyerekneveléssel kapcsolatos problémáinkkal nem az idősebb és tapasztaltabb nemzedékhez fordulunk, nem a családi mintákat hívjuk segítségül. Ezért sokszor nehéz eligazodni az online fórumok, Facebook-csoportok és különböző szakértői oldalak, információinak sokaságában” – olvasható az esemény felhívásában.

X, Y, Z, Alfa generáció

A beszélgetést Kassay Réka, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem média szakának oktatója vezette. A jelenlévők többek között

HIRDETÉS

arra keresték a választ, hogy az internetet segítségül hívók miként találhatják meg a hiteles forrásokat, a segítő információkat, kihez fordulhatnak valós segítségért.

Az is elhangzott, hogyan írja át a technikaorientált világ a családtagok és a nevelésben segítők szerepét, hogyan használjuk a technikai vívmányokat a gyereknevelésben, mikor segítenek és mikor terelik el a figyelmünket. Kassay Réka bemutatta a generációs elméleteket, kitért az 1980-tól 1995-ig születettek Y generációjának sajátosságaira, amelyet ő kutat.

Mint elhangzott, az 1945 előtt születettek az első generáció, akiket e szerint a kategorizálás szerint nevez meg a társadalomtudomány, ők a veteránok. 1945 és 1964 közt látott napvilágot az úgynevezett baby boom generáció, 1965 és 1980 közt születtek az X generáció tagjai, 1980-tól 1995-ig az Y, 1996-tól 2010-ig a Z és 2010-től kezdődően az Alfa generáció tagjai, vagyis a digitális bennszülöttek, akik úgymond már az anyatejjel szívják magukba a digitális tudást.

A kutató rámutatott, minden generáció között voltak különbségek, de a szakértők azt állítják, hogy

a nagyon gyors technikai fejlődés miatt most a legnagyobb a szakadék az egyes nemzedékek között.

A nagy technikai forradalom az élet minden részére kihat, így a gyereknevelésre is. Mint elhangzott, az Y generációs szülőkre például jellemző, hogy inkább megengedhetik maguknak, hogy otthon maradjanak a gyerekkel, mint a náluk idősebbek, ugyanakkor kevesebbet foglalkoznak a konvenciókkal: már nem annyira fontos, hogy az apával közösen neveljék a gyereket, több köztük az egyedülálló szülő, fontos számukra a politikai korrektség.

Amit 30 évvel ezelőtt igaznak tekintettek, ma már nem érvényes

„A Google az új bébiszitter, szomszéd, háziorvos” – fogalmazott humorosan egyik jelenlévő. Elhangzott, a hagyományos közösségek helyét átvette az online közösség, a mostani kisgyerekes szülők generációja már sokkal kevésbé támaszkodik az előző nemzedék tudására és tapasztalatára,

hitelesebbnek tartják azt az információt, amit az interneten találnak, mint amit a szüleiktől hallanak.

A résztvevők csoportja három témát vitatott meg: az egyik, hogy a gyerek felnevelésében részt vevő különböző szereplők hogyan járulnak hozzá a neveléshez. A második témakör, hogy miként találjuk meg a számunkra hiteles információkat, a harmadik, hogy mennyire szabad közel engedni a gyerekeket az okostelefonokhoz, tabletekhez, technológiai eszközökhöz.

Az első kérdés mentén az is felvetődött, hogy a kisgyerekes szülők nemzedéke mennyire szakadt el szüleik generációjától. A résztvevők véleménye megegyező volt: elmesélték, hogy csak nagyon ritka esetekben kérnek tanácsot szüleiktől a gyereknevelést illetően, ugyanis az idősebbek már nem nagyon emlékeznek, hogy ők pontosan milyen módszereket alkalmaztak a nevelésben, és információik nem relevánsak már.

Nemzedékek. A fiatal szülők egyre ritkábban kérnek gyereknevelési tanácsot az idősebbektől Fotó: Pixabay.com

Egy résztvevő elmondta, hogy szülei kiskorában háromóránként etették, mert ez volt előírva az egyetlen akkor hozzáférhető gyereknevelési könyvben, emiatt később egészségügyi problémákkal kellett szembenéznie. Egy másik hozzászóló arra emlékezett vissza, hogy

8 évvel ezelőtt a könyvek és orvosok azt írták elő, hogy nem szabad gluténtartalmú élelmiszert adni a kisgyereknek, most meg azt, hogy minél hamarabb kellene ilyen ételeket fogyasztaniuk.

„Nincsenek kinyilatkoztatott igazságok, amit 30 évvel ezelőtt igaznak tekintettek, ma már nem érvényes. Ezért sem tudunk szüleink tanácsára hallgatni” – jelentette ki egy résztvevő.

Elbizonytalanít a túl sok információ

A gyereknevelés kapcsán az apák szerepéről az volt az általános vélemény, hogy a férfiak a döntéseket a nőkre bizzák, ritkább esetekben ők is kérdezősködnek, utánaolvasnak a problémáknak. „Régebben a családok felépítése is más volt, több gyerek született, így a szülőknek gyakrabban kellett újratanulniuk a gyereknevelés fortélyait. Manapság már az egy-két gyerek a leggyakoribb, ez a divat” – jelentette ki az egyik jelen lévő anya.

Mindenki egyetértett abban, hogy a nagyon sok információ elbizonytalanít, mert nehéz szelektálni.

Ez a gondolat vezetett a második témakörhöz, hogy hol találjuk meg a számunkra hiteles tudnivalót. Mint elhangzott, a legtöbben az interneten keresgélnek, olyan oldalakon, ahol le lehet ellenőrizni, hogy a forrás hiteles-e. Mások könyvekből tájékozódnak, a teremben jelenlévők közül mindenki olvasott már Vekerdi Tamás népszerű magyarországi gyerekpszichológustól, ami elmondásuk szerint megnyugtatta őket. Ezenkívül megkérdezik, hogy szüleik egy adott helyzetben mit csináltak, ám nem biztos, hogy fel is használják az információt.

A harmadik téma a technológiai eszközök használatához kapcsolódott, hogy mennyire engedik közel a gyerekeket az okostelefonokhoz, tabletekhez. Kiderült, ez az egyéni nevelési módszerek szerint változik, de a résztvevők megegyeztek, hogy

a való világban kell létezni, nevelni a gyereket.

Az arányokra kell leginkább odafigyelni, nem teljesen eltiltani a technológiai eszközöktől a gyerekeket, hiszen elválaszthatatlanul hozzátartoznak a mai realitáshoz. „Az a lényeg, hogy oda kell figyelni arra, hogyan és mire használják az okoseszközöket a gyerekek, és nem szabad hagyni, hogy »beszippantsa« őket az internetes világ” – hangzott el. A beszélgetés végén az is kiderült, hogy az kolozsvári családsegítő egyesület októberben tervez egy minikonferenciát a gyerekek médiahasználatáról, a médiával kapcsolatos problémákról.

Lőrincz Anna 

Áthidalni a generációk közti szakadékot

„Egy generáció tagjai egy csoportba sorolják magukat a többiekkel, ha közös hiedelmek és magatartásformák jellemzik őket, és azonos történelmi eseményeket élnek át, hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek, emiatt pedig sajátos értékrendszert alakítanak ki. A generációs szakadék kifejezés az elmúlt néhány évtizedben vált igen népszerűvé” – olvasható a Mindset.co pszichológiai szakhonlapon Tóth Rebekának, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia mesterképzésének tanácsadás- és iskolapszichológia szakos hallgatójának írásában.
Mint kifejti, a generációk közötti szakadékot főként az értékrendek közötti különbség okozza. A „Bezzeg az én időmben!” és „Fiatalság, bolondság” fordulat bizonyítja, hogy már korábban is létezett a generációk közötti szakadék, csak nem ez volt a neve. Az idősebbek általában határokat feszegetőnek látták a serdülőket. Úgy tűnik viszont, hogy az emberi fajnak mégiscsak egyre nagyobb az intelligenciája, egyre innovatívabb. Viszont éppen emiatt ijesztőbb ez az idősebb generációk számára. Az életkorral járó szemléletváltás is magyarázza a generációs szakadék létezését, nem csupán az egyre felgyorsuló világ és a digitalizáció (természetesen utóbbinak is van hatása).
David Buckingham kutató megkérdőjelezi a digitális generáció létezését, úgy gondolja, mindenkire hatást gyakorol a technikai fejlődés. Szerinte a szakadék annak a megnyilvánulása, hogy az idősebb nemzedék fél a társadalmi változásoktól, és attól, hogy az új dolgok térnyerésével egyidejűleg elveszti a saját múltját. A család kontextusába helyezve a generációs szakadék nem csupán életszemléletbeli, hanem a szülői és a gyermeki szint közötti szakadékot is jelenti. A családban a gyermeki és szülői rendszer két, egymástól többé-kevésbé elszigetelt rendszert jelent. Azaz pszichológiai szempontból a generációk közötti különbség ezen rendszerek távolságát is jelenti. Optimális esetben ez a távolság nem túl nagy, és nem túl kicsi. Van határ a két rendszer között, de az átjárható. A szülői alrendszer feladata az, hogy biztosítsa a körülményeket a gyerek fejlődéséhez. A hierarchiában a szülői alrendszer áll magasabb szinten. A szülő tud több mindent, ő a tekintély. Utóbbi kijelentés a digitalizációt tekintve nem ilyen egyértelmű. A kütyüket sokkal jobban tudják kezelni a gyerekek, mint a szüleik. Sokszor a szülők tanulnak a gyerekektől, nem pedig fordítva. A távolság áthidalásához segítség, ha hagyjuk, hogy gyerekünk segítsen nekünk eligazodni a kütyük világában.
Az értékrendek közötti különbség és az újdonság iránti elutasítás a meghatározó tényezője a szakadék kialakulásának. Ezért a kulcs a másik gondolatainak megismerése és elfogadása, amely a jó kapcsolat alapja is, ez segítséget nyújthat egy biztonságos légkör megteremtéséhez, ahol az online lét veszélyeiről is tud a felnőtt a gyermekkel beszélni.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS