„1956 tanulsága, hogy a civil szféra ma sem maradhat közömbös” – A Szoboszlay-per kutatója a forradalom emlékezetéről

Tehát újságíró lettem ’87-ben az Előrénél. Két év múlva megbukott a rendszer, az Előre ismét Romániai Magyar Szó lett, s én továbbra is tudósítottam, de akkor már csak Arad megyéből. Akkoriban kérdeztem meg Ervin atyától, hogy tulajdonképpen miért is volt börtönben, mire azt válaszolta:

S akkor 1990-ben elkezdtem utánajárni a dolgoknak. Nyilván, Ervin atya hozott össze egykori börtöntársaival. Csak ebben az egy perben, a Szoboszlay-perben 300-400-500 embert ültettek a vádlottak padjára, 57-et összesen mintegy 1300 év börtönbüntetésre ítéltek, tízet közülük kivégeztek. Egy oral history az első könyvem. Összejártuk Csíkszeredától Budapestig, Gyulától Szatmárnémetiig a településeket. A legnagyobb és felejthetetlen élményem Csíkszeredában volt, ahol is 120 ember jelent meg a bemutatón – mert ugye székelyek is érintettek voltak a perben –, az valami elképesztő volt.

Ezt soha nem fogom elfelejteni, és emiatt is folytattam tovább a munkát. Miután a könyv megjelent, Ervin atyával kezdeményeztük, hogy utólag felmentsék, rehabilitálják ezeket az embereket, ami végül sikerült is. Akkor már bekapcsolódott az ügybe Vekov Károly történész is, nyugodjék békében, aki nagyon sokat dolgozott ezen az ügyön, de ő inkább a dokumentumokat dolgozta fel.

Ő abszolút ártatlan volt, véletlenül keveredett bele az ügybe, és meghalt a Luciu-Giurgeni-i kényszermunkatáborban. Neki állítottunk domborművet az aradi minorita templomban, gyönyörű alkotás, Dinnyés László budapesti képzőművész készítette, sajnálom, hogy már ő sem él.

Ebben nagyon nagy igazság van szerintem. Azt vallom, hogy az embernek a Földön feladata van, csak fel kell fogja, hogy miért született ő erre a világra.

1956 legalább annyira jelentős, mint 1848–1849

– Azóta kevesebbet hallani az In Memoriam 1956 Egyesület tevékenységéről, a megemlékezések megritkultak…

– Időközben, ugye, Ervin atya is eltávozott az élők sorából. Valahogy lankadt a kedvem, nem foglalkozom már vele. Elfoglalt is vagyok, mert 68 évesen még mindig dolgoznom kell, a saját cégemet vezetem, de szerintem a 25 év alatt sem sikerült a köztudatban elültetni az ’56-os erdélyi ügyet úgy, ahogy 1848-cal foglalkozunk itt, Aradon.

S ők nem voltak katonák: civil emberek voltak! Nekem az fáj, hogy a civil szféra nem fogja fel, hogy bármit megtehetnek vele, és nem harcolunk ez ellen. Most például a közel-keleti helyzet kapcsán el kell mondanom, hogy nagyon-nagyon el vagyok keseredve, mert az arabokat is, meg a zsidókat is egyformán embereknek tartom, és tudok mellettük élni, de sehol nem látok békepárti megmozdulásokat. Hát hol van a civil világ?!

Ezért elképesztően el vagyok keseredve. Mondhatni, a politikum sem értékeli annyira, vagy nem fektet olyan nagy hangsúlyt 1956 emlékére, illetve Szoboszlay Aladár szellemi hagyatékára. Ez a szomorú, mert ha a politikum nem karolja fel, akkor nagyon nehéz küzdeni, hogy megvalósítsd az álmaidat.

Sok civil szervezetről tudok, amelyek az elején színvonalas, nagy horderejű rendezvényeket szerveztek, de mivel a politikum nem igazán állt az ügy mellé, vagy csak úgy tessék-lássék, teljesen ellaposodott minden. Ami meg engem illet, én a 25 évi '56-os munkámért itt, Romániában, az égvilágon semmit nem kaptam. Mondjuk, nem is várom el, mert nem azért csináltam, de azért gondolom, hogy kaphattam volna valamit a romániai politikumtól, elsősorban az RMDSZ részéről. ’56-os kitüntetést Magyarországon kaptam egy ’56-os szervezettől, arra büszke is vagyok. Mint ahogy arra is, hogy ezek az emlékművek állnak.

– Foglaljuk össze a temesvári születésű, de Aradon és Pécskán szolgált néhai római katolikus pap, Szoboszlay Aladár tevékenységét. Neki és a köréje csoportosulóknak mi volt a „bűnük” az akkori román kommunista hatalom szemében?

– Ő egy gondolkodó pap volt, és a gondolatait le is írta. Meg akarta oldani békés úton a román–magyar viszonyt. Rengeteget írt, és ezt Vekov Károly történész feldolgozta az Áldozatok és áldozottak című könyvében, emellett Tófalvi Zoltán újságíró is több kötetet írt ezzel a témával kapcsolatban. Tehát aki jobban bele akarja ásni magát ezekbe az ügyekbe, van miből tájékozódjon.

Tudta, mi történt 1956-ban Magyarországon, és remélte, hogy akkor majd itt is lesz valami változás, ezért próbáltak ők is valamit tenni, de inkább elméleti síkon, egy új pártot gondolt volna ki, megreformálta volna a szocialista gazdaságot, meg ehhez hasonlók.

korábban írtuk

Tíz halálos ítéletet és több mint 1300 évnyi börtönbüntetést szabtak ki az 1956 utáni Szoboszlay-perben

Az 1956-os magyarországi forradalmat követő egyik legnagyobb romániai koncepciós eljárás volt a Szoboszlay-per. A temesvári születésű plébánost, Szoboszlay Aladárt 1958. szeptember elsején kilenc társával együtt végezték ki. Sírhelyük ma sem ismert.

– 2018-ban az aradi Alsótemetőben ásatásokat is végeztek, hogy a 10 kivégzett földi maradványait megtalálják, de végül ezek nem kerültek elő, és a mai napig sem tudni, hogy hol hantolták el őket. A Pécskai 1956-os emlékmű ezért egyfajta kegyeleti hely is számukra?

– Pontosan, mert csak annyit tudunk, hogy 1958. szeptember 1-jén végezték ki őket, de nem lehet tudni az ítélet-végrehajtás pontos helyét sem, mert az aradi börtönből elvitték őket valahová. A jegyzőkönyvekből az derült ki, hogy a temesvári börtön emberei voltak a végrehajtók. Az 1990-es évek elején készítettem egy interjút Epstein egykori aradi börtönorvossal, és ő tagadta, hogy köze lett volna a kivégzéshez. Ellenben azt mondta, hogy mielőtt az ítéletet végrehajtották, meg kellett állapítania róluk, hogy egészségesek, vagyis alkalmasak a kivégzésre. A dokumentálás során, szintén az 1990-es években,

Tehát aki meg akar emlékezni az áldozatokról, a pécskai emlékműnél leróhatja a tiszteletét. Szoktak is jönni magyarországiak, meg helyiek is, sokszor látni mécsest vagy koszorút az emlékműnél.

korábban írtuk

Sikertelennek bizonyult a Szoboszlay-csoport sírhelyének felkutatását célzó aradi akció

Nem járt sikerrel a hatvan évvel ezelőtt kivégzett Szoboszlay Aladár és társai földi maradványait rejtő sírhely feltárását célzó ásatás az aradi Alsótemetőben. A kutatás újabb megbízható információk hiányában nem folytatható.

korábban írtuk

Bűnvádi eljárás indult Szoboszlay Aladárék kivégzése ügyében, még élhetnek a felelősök

Emberölés, valamint emberiesség elleni bűncselekmény gyanújával bűnvádi eljárást indított a temesvári katonai ügyészség Szoboszlay Aladár és társai hatvan évvel ezelőtti kivégzése kapcsán. A nyomozó hatóság szerint még életben van néhány felelős.