
Harmadik alkalommal csendülnek fel kortárs magyar egyházzenei művek Kolozsvár templomaiban
Fotó: Facebook/Kolozsvári Magyar Napok
Kolozsvár tizenkét templomában mintegy negyven zeneszerző közel száz műve szólal meg a Magyar Egyházzenei Biennálén. Potyó István egyházzenésszel arról beszélgettünk, miként éli reneszánszát az évszázados hagyomány, hogyan szólítja meg az egyházzene a templomba nem járókat, és miért erősebb Erdélyben a közösségi éneklés, mint a Kárpát-medence más területein.
2026. augusztus 14., 14:022026. augusztus 14., 14:02
2026. augusztus 21., 09:272026. augusztus 21., 09:27
Az egyházzene évszázados hagyományokra épül, mégsem tekinthető lezárt zenei örökségnek: napjainkban is folyamatosan születnek új, liturgikus használatra szánt művek. Ezek megszólaltatásának és szélesebb körű megismertetésének egyik Kárpát-medencei fóruma a Magyar Egyházzenei Biennálé, amelyet augusztus 14. és 17. között harmadik alkalommal rendeznek meg Kolozsváron, a Kolozsvári Magyar Napok társrendezvényeként.
A négynapos rendezvény programjába Kolozsvár tizenkét magyar temploma kapcsolódik be, ahol mintegy negyven magyar zeneszerző csaknem száz műve csendül fel. A biennálé apropóján Potyó István egyházzenésszel, a Szent Mihály-templom kántor-karnagyával, a rendezvény egyik művészeti vezetőjével arról beszélgettünk, valóban reneszánszát éli-e a kortárs magyar egyházzene, miként fér meg egymás mellett az évszázados hagyomány és a kortárs zenei nyelv, és mi szükséges ahhoz, hogy egy ma születő kompozíció idővel az élő egyházzenei gyakorlat részévé váljon.
Évszázados hagyomány új köntösben. Reneszánszát éli az egyházzene Erdélyben is
Fotó: Kincses Kolozsvár Egyesület
Potyó István szerint a kortárs magyar egyházzene a rendszerváltás óta különösen termékeny időszakát éli. Az 1990 előtti évtizedek politikai és társadalmi körülményei kevéssé kedveztek az egyházzenei alkotásnak, a rendszerváltást követően azonban ezen a téren is új lehetőségek nyíltak. Azóta számos új mű született, többek között olyan meghatározó magyar komponistáktól, mint Orbán György, Vajda János vagy Kocsár Miklós.
A fellendüléshez az is hozzájárul, hogy
„Eközben maga a kortárs zenei nyelv is változott: míg a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek avantgárd törekvései sok hallgatót eltávolítottak a kortárs zenétől, az ezredforduló után számos szerző ismét olyan megszólalásmódot keresett, amely új marad, ugyanakkor közvetlenebbül befogadható. A kétezres évektől nagyon sokan próbáltak visszatalálni egy olyan nyelvezethez, amely mégis új, de szerethető” – mutatott rá Potyó István.
Potyó István, a kolozsvári Szent Mihály-templom kántor-karnagya, a Magyar Egyházzenei Biennálé egyik művészeti vezetője
Fotó: Facebook/Kincses Kolozsvár KIválóságai
A kolozsvári kántor-karnagy felhívta a figyelmet, az egyházzene megújulása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az új műveknek szakítaniuk kellene az évszázadok alatt kialakult hagyománnyal.
Mint magyarázta, az egyházzene más műfajokhoz képest mindig visszafogottabban követte a legújabb zenei irányzatokat, az új alkotások pedig ma is gyakran a hagyományból,
Hozzátette, az egyházzene esetében ezért nem önmagában az újszerűség határozza meg egy alkotás értékét. Potyó István úgy látja,
Bár azt gondolhatnánk, hogy a hívek elsősorban a jól ismert, generációkon át öröklődő dallamokhoz ragaszkodnak, az egyházzenész tapasztalatai szerint a kortárs kompozíciókra is fogékonyak, amennyiben azok megfelelő előadásban és kellő kontextusba helyezve jutnak el hozzájuk.
„Azt látjuk, hogy van nyitottság a hívek részéről, ezt mutatják a biennálé tapasztalatai is. Ha ezeket a műveket megfelelően szólaltatják meg, valamelyest megmagyarázzák, kontextusba helyezik, akkor el lehet jutni a közösséghez” – mondta.
Hozzátette, éppen ezért a biennálét sem hagyományos kórusfesztiválként képzelték el. A meghívott együttesek a hangversenyek mellett liturgikus szolgálatot is vállalnak: vasárnap Kolozsvár tizenkét templomában szentmiséken és istentiszteleteken énekelnek. A kortárs kompozíciók így nem csupán koncertdarabként hangzanak el, hanem eredeti közegükben, a liturgia részeként is megszólalnak.
Élő hagyomány. Erdélyben ma is erősebb a közösségi éneklés, mint a Kárpát-medence más vidékein
Fotó: forrás: Bíró János archívuma
A kolozsvári Szent Mihály-templom kántor-karnagya arról is beszélt, hogy az egyházzene közönsége ugyanakkor nem korlátozódik a vallásgyakorlókra, a hangversenyeken olyanok is szívesen hallgatják ezeket a műveket, akik nem járnak templomba, és elsősorban zenei élményként közelítenek hozzájuk.
Ebben magának a templomi térnek is szerepe van: építészeti, akusztikai és szakrális karaktere sajátos közeget teremt a zene befogadásához ” – fogalmazott.
A rendszerváltást követő évtizedek új lendületet hoztak a magyar egyházzenei alkotásban
Fotó: Pexels
Potyó István arra is kitért, miközben a kortárs egyházzene az egyházi közösségeken kívül is képes közönséget találni, hosszú távú fennmaradásához arra is szükség van, hogy legyenek, akik megszólaltatják és továbbadják a műveket. Mint mondta, bár a fiatalok részéről van érdeklődés az egyházzene iránt, és a szakmai felkészülést képzések, továbbképzések is segítik, a pálya hosszú távú vonzerejét alapvetően meghatározzák a megélhetési lehetőségek.
„Nagyban függ a megélhetéstől és attól, hogy az egyházaink milyen feltételeket tudnak teremteni azoknak, akik kántorként, karnagyként vagy más egyházzenei szolgálatban szeretnének dolgozni, mennyit tudnak erre áldozni. Ugyanakkor megvan a törekvés arra, hogy képzéssel és továbbképzéssel minőségi egyházzenei szolgálat legyen” – fogalmazott.
Potyó István tapasztalatai szerint Erdély ebből a szempontból továbbra is kedvezőbb helyzetben van a Kárpát-medence több más vidékénél, bár a nagyvárosi gyülekezetekben – így Kolozsváron is – kevésbé erőteljes a közös éneklés.
„Úgy látom, az éneklési készség még mindig erősebb Erdélyben. Sok helyen azt tapasztalom, hogy a hívek aktívan részt vesznek a liturgiában az énekükkel. Talán ez nálunk még mindig valamivel erősebb, mint más régiókban” – mondta a Szent Mihály-templom kántor-karnagya.
A kolozsvári Szent Mihály-templom zenei életének meghatározó szereplője a Szent Cecília Kórus, amely fellép a biennálé idei kiadásán is
Fotó: Facebook/Magyar Egyházzenei Biennálé
A biennálé helyszínválasztása sem véletlen. Potyó szerint Kolozsvár felekezeti sokszínűsége és a történelmi egyházak közötti együttműködés olyan közeget teremt, amely jól illeszkedik a rendezvény ökumenikus szemléletéhez. A kezdeményezés a Kolozsvári Magyar Napok és Selmeczi György zeneszerző együttműködéséből született, az első elképzelések még a koronavírus-járvány idején kezdtek körvonalazódni,
A biennálé ugyanakkor nemcsak bemutatkozási lehetőséget kínál a kortárs egyházzenei műveknek, hanem azok szélesebb körű megismertetését és későbbi megszólaltatását is segíti. Ezt szolgálja a biennáléhoz kétévente megjelenő kórusantológia, amely immár harmadik alkalommal gyűjt egybe kortárs magyar egyházzenei kompozíciókat. A kiadvány révén a művek más karnagyokhoz és énekkarokhoz is eljuthatnak, és később saját repertoárjukba is bekerülhetnek.
– mutatott rá Potyó István.
Az idei kiadvány újdonsága, hogy első alkalommal gyermekkórusok számára komponált művek is helyet kapnak benne. Potyó szerint erre a repertoárra a kórusvezetők és zenepedagógusok részéről is komoly igény mutatkozik.
Képzések és továbbképzések segítik a jövő kántorainak szakmai felkészülését
Fotó: Facebook/Szent Mihály Római Katolikus Plébánia - Kolozsvár
Az idei biennálé péntek esti nyitóhangversenyén a budapesti Te Deum Kamarakórus, valamint a kolozsvári Szent Cecília Kórus és Zenekar lép fel, a műsorban pedig ősbemutatók is helyet kapnak, köztük Orbán György 42. zsoltár-megzenésítése.
Vasárnap délután a Szent Mihály-templomban a Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kórus lép közönség elé. Ugyanezen a napon
A négynapos találkozó hétfő este a Farkas utcai református templomban zárul, ahol a négy történelmi felekezet népénekei eredeti formájukban és kortárs kórusfeldolgozásokban egyaránt felcsendülnek, Kaposi Brúnó orgonaművész pedig ezek témáira improvizál. A részletes program itt böngészhető.
Kárpát-medencei kórusok és zenekarok tolmácsolásában kelnek életre a kortárs egyházzenei alkotások
Fotó: Kincses Kolozsvár Egyesület
A biennálén bemutatott művek közül korántsem mindegyik talál majd tartós helyet az egyházzenei repertoárban. Potyó István szerint éppen ezért a rendezvény egyik fontos feladata, hogy az új kompozícióknak lehetőséget adjon a megszólalásra és a megmérettetésre. Minden meghívott kórustól azt kérik, hogy legalább két, kifejezetten erre az alkalomra kapott új művet tanuljon meg.
– fogalmazott Potyó István.
Megjegyezte, hogy egy kompozíció egyszeri bemutató után feledésbe merül, vagy más kórusok is műsorukra tűzik, számos tényezőn múlik. Számít a mű kifejezőereje és szépsége, a választott szöveg, technikai nehézsége és liturgikus használhatósága, de az első megszólaltatás minősége is.
„A kortárs magyar egyházzene jelenlegi pezsgése önmagában még nem dönti el, mely művek maradnak fenn. A valódi próba azután kezdődik, hogy elhangzott az ősbemutató: lesz-e kórus, amely újra előveszi, és lesz-e közösség, amely évtizedek múlva már nem kortárs újdonságként, hanem az egyházzenei hagyomány részeként énekli” – összegzett a kolozsvári egyházzenész.

Egyedülálló, úttörőnek számító kezdeményezés a templomok éjszakája Kolozsváron: hat felekezet 18 istenháza nyitja meg tereit az érdeklődők előtt július 25-én.
Súlyos veszélybe került a történelmi Máramarost Erdély többi részével összekötő, festői tájakon áthaladó vasútvonal jövője. A 118 kilométer hosszú, több mint tíz viadukton átvezető vasúti szakasz forgalmát a hidak állapota miatt függesztik fel.
Idős adatközlők, népzenészek megsegítésére szervez jótékonysági eseményt Kolozsváron az Erdélyi Hagyományok Háza, a Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó és az Ördögtérgye Néptáncegyüttes.
Hatalmas mennyiségű háztartási hulladékot sodort a megáradt Lápos folyó a Máramaros megyei Katalin felújított hídjához, ahol a felgyülemlett szemét egy ideiglenes tartószerkezetet és egy szennyvízvezetéket is megrongált.
Miközben a romániai törvényhozók politikai alapon pepecselnek, az erdélyi sofőrök önként alkalmazták a Kolozsvár melletti gyorsforgalmi úton történt balesetkor a Nyugaton és Magyarországon is jó ideje érvényben lévő előírást mentőfolyosó kialakításáról.
Medvebocs ment első „óvodásként” a háromszéki, épülő tanintézetbe, a Sepsiszentgyörgy melletti Szépmezőn épülő óvodába.
Hamis bírságokkal fenyegető üzenetek, mesés nyereséget ígérő befektetések, bankkártyaadatokat megszerző internetes csalók – egyre kifinomultabb módszerekkel próbálják megkárosítani áldozataikat a bűnözők. A rendőrség tájékoztató képzést tart.
A rendezett közterek, a fenntartható településfejlesztés és a helyi közösség összefogása hozta meg az elismerést Csíkszentmártonnak, amely a Virágos Magyarország verseny egyik határon túli fődíjasa lett. Potyó Judit polgármester nyilatkzott a Krónikának.
Mesterséges intelligenciával (MI) készült videók százezres reakciókat gyűjtenek a közösségi oldalakon, a felvételek idilliként mutatják be a kommunizmus éveit.
Romániai munkavállalási engedélyek és vízumok megszerzését ígérte szudáni állampolgároknak egy Bihar megyei férfi, aki 13 ezer dollárt vett át az ügyintézésért, ám semmit nem tett az engedélyek megszerzéséért. Három szudáni útlevelét is visszatartotta.
Egy korszak véget ért, hivatalosan is elkezdődött a nagyváradi állatkert elköltöztetésének folyamata – tájékoztatott pénteken a városháza sajtóosztálya.
szóljon hozzá!