Az erős családi kötelékek és a hagyományok tartják életben az évtizedek óta fennálló vidéki fúvószenekarokat

Később, a hetvenes években Háromszéken Kelemen Antal iskolaigazgató adott új lendületet a fúvóséletnek. Erre azért volt szükség, mert a második világháború idején nehéz volt fennmaradniuk ezeknek az együtteseknek, hiszen más volt a prioritás.

„A mozgalom újbóli fellendülése nyomán tulajdonképpen amatőr szinten működtek ezek a zenekarok, autodidakta zenészekkel, nem szakemberek irányításával. Ma is nagyon sok olyan fúvószenekar van, amelyet nem zenetanár, nem szakember irányít, hanem önmagát képező, zenét szerető, zenélni vágyó ember. Az erős családi kötelékek, hogy ugyanazon közösséghez tartozzanak az emberek: ez az, ami nagyon fontos ezeknek a zenekaroknak a működésében” – magyarázta a Krónikának Dombora Anna, hozzátéve, a rétyi fúvószenekar is többgenerációs közösség, melynek tagjai 12 és 60 év közöttiek, összesen hetven ember.

A zenetanártól megtudtuk, hogy egyre nagyobb figyelem esik ezekre az együttesekre: versenyeket, fesztiválokat, táborokat szerveznek, ahol a gyerekek kipróbálhatnak hangszereket vagy akár intenzív hangszeres oktatásban vehetnek részt. Napjainkban számos településen működik népművészeti iskola, amelyeknek általában van fúvószenei tagozata is bizonyos falvakban.

– fejtette ki a sepsiszentgyörgyi pedagógus.

Arra is kitért, hogy ezeknek a zenekaroknak a repertoárja igencsak megújult, szerinte néha túlságosan is. Például vannak fúvószenekarok, melyek Lady Gaga- vagy épp Michael Jackson-feldolgozásokat játszanak, mások a bigbandes hangzás (a big band legalább 10 fős nagyzenekar) irányába „mentek el”, és gyakran teljesen háttérbe szorultak az induló zenéből és a folklórból merítkező, kifejezetten fúvószenekarra írt műdalok, a magyar klasszikus átiratok.

Tagjai – bár kottából is olvasnak – gyakran improvizálnak, mindenhova eljárnak, ahol szükség van rájuk a temetéstől a lakodalomig; karmesterük sincs, tagjai egyszerűen élvezik az együtt zenélést.

Eljárnak román lakodalmakba is, búcsúkra, iskolai találkozókra, néha szekerén zenélve őrzik a hagyományokat. A zenekar tagjai valamennyien férfiak, akik a mindennapokban gazdálkodnak, a fúvószene mondhatni a hobbijuk, szenvedélyük. Sokan közülük egyébként kottát olvasni is csak „menet közben” tanultak meg, általában jobban érzik magukat, ha szabadon zenélhetnek. Hangszerük nekik is a helyi önkormányzat jóvoltából van, többen több hangszeren is tudnak játszani, mikor, amin kell.

Az 1934-ban alapított gyergyóremetei fúvószenekar a nyolcvanas évekre „kiöregedett”, így Bakos Károly matematikatanár tulajdonképpen újraszervezte azt, immár ifjúsági fúvószenekarként. Ennek a maradványa a fentebb bemutatott, jelenlegi felnőtt zenekar.

Az ifjúsági zenekarnak körülbelül félszáz tagja van, hatéves résztvevőtől 22 évesig. A mozgatóerő főként a hagyomány, a fiatalok elsősorban az idősebbek példáját követve csatlakoznak. Akárcsak a felnőttek, a fiatalok is az önkormányzat hangszereit használják, azokkal mennek kiszállásokra, versenyekre, találkozókra.

„Amúgy azt kell tudni, hogy

Minden ezrednek kellett fúvószenekara legyen, és akik onnan leszereltek, a saját településükön fúvószenekarokat hoztak létre” – magyarázta a Krónikának Laczkó Gyula karvezető, rámutatva, tevékenységük hagyományokat örökít tovább.