AUGUSZTUS 20

Amint a velük folytatott beszélgetésbõl kiderült, ugyan nem sok köze van a huszáregyenruhának Szent Imréhez, a magyar történelmet a magyar huszár reprezentálja a legjobban. A lovastúra útvonalát úgy állították össze, hogy négy Szentimre nevû erdélyi települést is érintsenek. A végállomás pedig az a Bihar megyei Hegyközszentimre lesz, amelynek közelében 24 éves korában vadászbalesetben halt meg Szent Imre herceg. A látványos felvonulások szemlélõiben sok esetben nem is tudatosul, hogy a lovaglás nemcsak abból áll, hogy meg kell ülni a nyerget. A lovak ellátása, ápolása tudományszámba megy.

„Lehet azt kérdezni, hogy mit magyarkodunk ebben a globalizálódó világban, mit révedünk a múltba. De mégis vissza kell tekinteni az elõdeinkre. Szükség van erre” – fogalmazta meg a Krónikának Csontos János országgyûlési képviselõ, hagyományõrzõ huszárkapitány, a Szent Imre millenniumi emléktúra vezetõje. Lovascsapata tegnap Kalotaszentkirályon, szombaton pedig Magyarfenesen vonult fel a Szent István-napi rendezvények keretében. „Megjöttek a hortobágyiak” – súgtak össze az utcára kisereglett magyarfenesiek. A meghatározásra egy hortobágyi csikósöltözéket viselõ bõ gatyás lovas adhatott okot. Mint késõbb megtudtuk, a besorolás a többi lovastól sem idegen. A huszáregyenruhások többsége Hajdú-Bihar megyébõl, a Hortobágy környékérõl érkezett, de erdélyiek is csatlakoztak a csapathoz. A legtöbb huszár piros nadrágot és kék vagy fekete dolmányt visel aranyozott sujtással, de akad köztük piros sujtásos szürke huszáregyenruhás fiatal is. És hogy még változatosabb legyen a kép, van, aki csak fehér ingben és fekete nadrágban, mellényben lovagol. Abból lehet arra következtetni, hogy szép élet a huszár élet, hogy az egyik fiatal mögött népviseletes lány is ül a nyeregben, az ünneplõ helybéliek közül pedig idõnként kulacsot nyújtanak fel a lovasoknak, amit – akármi lenne is benne – illik jól meghúzni, majd visszaadni. És illik a fõtéren felnyújtott söröspoharakat is fenékig inni, majd a késõbbi fehérboros palackot is kiüríteni.

A lovasélet parancsai
Sokan észre sem veszik, hogy a felvonulás után eltûnnek a huszárok, és csak jó óra múlva jelennek meg újra az ünneplõ tömegben, ezúttal már gyalogszerrel, némelyikük lazább öltözetben. „El kellett látni a lovakat” – magyarázza a Krónikának Cseppentõ Attila, a csapat lovas szakmai vezetõje. Kérdésünkre részletesebben is kitér arra, hogy miben áll ez. „Lenyergelés, abrakolás” – kezdi a felsorolást. Megemlíti a lovak enyhébb sérüléseinek, a nyereg okozta horzsolásoknak az ellátását is. Kiderül, egy ilyen túrán a fegyelmezettség és alkalmazkodókészség a nyitja mindennek. A csapat úgy osztotta be az 550 kilométeresnek számított – valójában ennél sokkal hoszszabbra kanyarodó – utat, hogy egy nap alatt ne kelljen 30 kilométernél többet menni.
Mentek az egykori huszárok többet is. Bem serege például kilenc nappal a segesvári csata után már négyszáz kilométerrel tovább, Temesvár határában ütközött meg a császári seregekkel. „Ilyent azonban az igazi huszárok is csak kényszerhelyzetben tettek” – világosít fel Csontos János. Megtudjuk, az alföldi lovak nem szoktak hozzá az erdélyi hegyi utakhoz. Ennek ellenére a Hargita csúcsára is felkapaszkodtak velük. Mi több, a zetelaki viharban is becsületesen helytálltak.
Akinek eddig nem sok köze volt a lovakhoz, megállapíthatja, bizony nemcsak a nyerget kell tudni megülni ahhoz, hogy valaki részt vegyen egy ilyen túrán; a lovakkal való bánás is tudományszámba megy. Mint megtudjuk, a csapatban ketten is vannak, akik erre adták az életüket, Cseppentõ Attila Ópusztaszeren olyan lovakat tenyészt, amilyenekkel a honfoglaló magyarok érkezhettek a Kárpát-medencébe, Szabó István pedig az angol telivérekkel vesz részt lóversenyeken. „Olyan lovakkal – világosít fel –, amelyekkel a reformkorban próbálták újranemesíteni az idõ közben elkorcsosodott magyar lóállományt.” Másokat viszont a huszárhagyományok ápolása vonzotta az erdélyi túrára.

Szent Imrétõl a huszárokig
Hogy talál-e a huszárruha Szent Imréhez? Egy kicsit a csapat tagjai is meglepõdnek a kérdésen. „Nem talál” – vágja rá gyorsan Csontos János. Aztán ahogy mindannyian jobban belegondolnak, megtalálják az összefüggéseket. „A magyar huszár reprezentálja a legjobban a magyar történelmet. Ahol a huszár jelen van, ott a történelem is jelen van” – foglalja össze Cseppentõ Attila. „A történelem során a ló mindig a magyarok társa volt. A lovas katonai alakulatok közül pedig a huszárság volt a legfejlettebb nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon” – teszi hozzá Csontos János.
Szent Imréhez, Szent István király fiatalon meghalt fiához a ló által, a lovaglás által kapcsolódik az emléktúra. Mint felidézik, az ezer éve született herceg 24 éves korában a Bihar megyei Hegyközszentimre közelében esett egy vadászaton vadkan áldozatául. Így hát nem ültethette gyakorlatba Szent István király írásban rögzített intelmeit, amelyek többsége most, ezer év után is megõrizte érvényességét.
Az emléktúrát úgy szervezték, hogy négy Szentimre nevû települést is útba ejtsenek. Csíkszentimrérõl, Szentimrefürdõ és Nyárádszentimre érintésével jutnak el Hegyközszentimrére, ahol szeptember elsején fergeteges ünnepséget tartanak a szent királyfi emlékére.

Életforma
Szórakozás ez vagy szolgálat? – teszszük fel a kérdést a lovasoknak. Abban megállapodnak, hogy semmiképpen sem tekinthetõ egyszerû kirándulásnak. A három hete tartó úton ugyanis megannyi alkalmuk nyílik arra, hogy egy átlagos turistánál közelebb kerüljenek az erdélyiekhez. Aztán valakinek az életforma kifejezés jut eszébe, mely mindannyiuk véleménye szerint leginkább jellemzi az úthoz való viszonyulásukat. „Megrázó az a szeretet, ahogy a Székelyföldön körülvettek bennünket” – idézi fel Szabó István. Csontos János a szovátai fogadtatást említi. „Itt hónapokkal az érkezésünk elõtt kezdték varrni a Mátyás-huszáregyenruhákat. Az egész város azon izgult, hogy legyen egy hagyományõrzõ huszárcsapata, amelyik a nemzeti ünnepeken a megáldott zászló alatt tiszteleghet. Mi avathattuk fel ezt a csapatot. Ha ezek a legények ezt a hagyományt választották ahhoz, hogy megmutassanak valamit a magyarságukból, támogatni kell õket” – vallotta a képviselõ. Mint kérdésünkre megjegyezte, szóba sem került az úton, hogy õ a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának a tagja. A politikától – a csapaton belüli kohézió érdekében is – távol tartották magukat.


Az emléktúra hátralévõ állomásai

Augusztus 22–23. – Kraszna, augusztus 24–25. – Szilágynagyfalu, augusztus 26. – Bályok, augusztus 27. – Vámosláz, augusztus 28–31. – Szentjobb, szeptember 1. – Hegyközszentimre.