Aradi Szabadság-szobor: csak találgatják, kik állhatnak a rongálás hátterében

Az aradi Román–magyar megbékélés parkja nem tölti be rendeltetését, hiszen éppen csak béke nem honol a környékén: egy hónapon belül másodszor rongálták meg ismeretlen tettesek. Ezúttal nagyobb a kár, ugyanis Zala György monumentális alkotását, a 13 aradi vértanúnak emléket állító Szabadság-szobrot gyalázták meg: az Ébredő szabadság szoboralak kezéből ellopták a tőrt, az Áldozatkészségéből pedig a diadémot. Március 15-ét megelőzően a szobor és a román forradalmi emlékmű előtti térburkoló kövek egy részét szedték fel, és dobták a szökőkútba, ezúttal azonban a magyar szabadság jelképének és egyben Arad legszebb köztéri alkotásának estek neki barbár módon.

Nem állítható egyértelműen, hogy magyarellenes megnyilvánulásról van szó, hiszen színesfémtolvajok is lehetnek az elkövetők (a bronz szoborcsoport alkotóelemei igen értékesek a „szarkáknak”), vagy kamaszos csínytevésről is lehet szó, de tény, hogy az utóbbi időben az ellenzéki pártok helyi szervezeteinek vezetői több magyar- és RMDSZ-ellenes nyilatkozatot tettek.

Főleg a nemzeti liberálisokból – az RMDSZ volt koalíciós partnereiből – tört elő az elvakult nacionalizmus amiatt, hogy Arad megye ivóvizet fog exportálni Békés megyébe (kifogásolván a szerintük „csak a magyaroknak előnyös szerződést”), valamint hogy a Kelemen Hunor vezette kulturális minisztérium „elkótyavetyéli” a román kulturális örökséget. Ezt arra alapozták, hogy a tárca nem vette meg a párizsi árverésen az Emil Cioran-kéziratokat, és ezért – jelentette ki Florin Galiş, az aradi szervezet elnöke – licitre kéne bocsátani a Szabadság-szobrot, hogy a magyar állam vásárolja meg, és vigye el Aradról.
Ebből még nem következik, hogy liberális felbujtók állnának a szoborcsoport megrongálása hátterében, de biztos, hogy ezek a kirohanások nem tettek jót a közhangulatnak – ismerte el Bognár Levente alpolgármester, aki úgy vélte, hogy a jövő évi helyhatósági és parlamenti választások előszelét jelentik a magyarellenes megnyilvánulások.

A parkban egyébként régebben éjjel-nappal őrködött egy vagy két közterületrendész, ún. közösségi rendőr, de a közalkalmazottak létszámleépítésekor visszavonták őket. „Többször is kértem, hogy küldjék vissza a rendőröket a térre, hiszen a jelenlétükkel megelőzhetők lettek volna ezek a vandál cselekedetek, de mindhiába – mondta az RMDSZ-es elöljáró, aki szerint az elmúlt szerdán figyeltek fel a rongálásra. – Javasoltam azt is, hogy helyezzünk el egy térfigyelő kamerát, hátha az elrettenti a rossz szándékkal érkezőket, de abból sem lett még semmi.” Az egyik szomszédos épület tetején van egy kamera, amit a Szabadság-szobor Egyesület szereltetett fel, de az nem működik, Bognár tudomása szerint villámcsapás rongálta meg.

A Szabadság-szobrot 12 éve hozták ki az aradi várból, és április elején volt hét esztendeje, hogy – román–magyar kormányközi egyezmény alapján – újra felállíthatták. Kocsis Rudolf aradi szobrászművész tagja volt annak a restaurátorcsapatnak, amelyik a műalkotás helyreállításán dolgozott. „Örültünk, hogy sikerült összehozni, mert nem volt szakirodalom, nem volt segítség, csak a saját szobrászösztöneinkben bízhattunk – emlékezett vissza az újraállítás napjára.
– Kár, hogy mások nem érzik magukénak ezt.” Puskel Péter nyugalmazott újságíró, aradi helytörténész az 1890-es szoboravatóról fennmaradt anekdotával jellemezte Zala György alkotását. „Munkácsy Mihály, aki díszvendége volt az eseménynek, azt mondta a fiatalabb pályatársnak, Zalának, hogy lehet drágább vagy szebb szobrot alkotni az aradi vértanúszobornál, de értékesebbet semmiképpen sem.”