A bor, a sajt és az atomerõmû

A meglehetõsen gyér érdeklõdésnek örvendõ rendezvényt azon nemzetközi közmeghallgatás-sorozat keretében tartották, amelyre az Espooi Egyezmény kötelezi mindazon országokat, amelyek területükön nukleáris létesítményeket üzemeltetnek, és azok üzemidejét a lejárat után meg kívánják hosszabbítani. A rendezvényen elõször Rozmanitz Péter, a magyar Környezetvédelmi Hatóság képviselõje ismertette az üzemidõ meghosszabbításához szükséges környezeti hatástanulmány elkészítésére és elbírálására vonatkozó elõírásokat. Az elõírások szerint a környezetvédelmi engedélyezés két lépcsõben zajlik: elõször egy elõzetes hatástanulmányt kell benyújtani, ennek a paksi atomerõmû 2004-ben eleget is tett. Második lépésként az év elején nyújtották be a tényleges hatástanulmányt, amelyet a hatásterületen fekvõ összes település önkormányzatának is elküldtek.
Rozmanitz Péter elmondta, a román környezetvédelmi minisztérium ez év januárjában kért információkat az üzemidõ-hosszabbítás környezeti hatásairól, a magyar fél pedig már februárban el is küldte az elõzetes hatástanulmányt magyar nyelven, az országhatárokon átnyúló hatásokat bemutató fejezetet pedig angol nyelven is. Miután áprilisban a román fél is részvételét kérte az üzemidõ meghosszabbításáról szóló nyilvános vitában, elküldték a részletes hatástanulmány teljes anyagát is Bukarestbe.
A továbbiakban Lux István, az országos Atomenergia Hatóság Nukleáris Biztonsági Igazgatóságának igazgatóhelyettese ismertette az általa képviselt hatóság szerepét a folyamatban. Mint elmondta, az 1982-ben épült erõmû üzemideje harminc év, azaz 2012-ig tart. Az üzemidõ-hosszabbítás programját 2008-ig kell benyújtani, majd 2011-ben az üzemidõ-hosszabbítási kérelmet is. Az üzemidõ-hosszabbításról a biztonsági adatok fényében 2012-ben határoz a hatóság, amennyiben kedvezõ döntésre jut, újabb húsz évvel 2032-ig hosszabbíthatja meg a paksi erõmû mûködését. Radnóti István, az erõmû biztonsági igazgatója az erõmû mûszaki paramétereit ismertetve elmondta, abban négy, 1982 és 1987 között üzembe helyezett blokk mûködik, amelyek a magyar villamosenergia-szükséglet 40 százalékát biztosítják. Kifejtette, az erõmû mind a magyar, mind a nemzetközi elõírások szerint biztonságos, mûködése során semmilyen környezetvédelmi probléma nem adódott. Leszögezte, az erõmû nélkülözhetetlen Magyarország számára, egyrészt környezetvédelmi szempontból, mivel nélküle a villamosenergia-termelés széndioxid-kibocsátása a jelenlegi érték kétszerese lenne, másrészt gazdasági szempontból, mivel jelenleg ez a legolcsóbb áram-elõállítási módszer.
A környezeti hatástanulmányról Magyari Emõke, a tanulmányt összeállító csoport egyik szakértõje beszélt. Mint elmondta, a vizsgálatok alapján a jelenlegi üzemhez képest nem prognosztizálható számottevõ hatásváltozás, és országhatáron átnyúló változással sem kell számolni. A közmeghallgatáson részt vevõ környezetvédelmi és atomenergetikai szakemberek többek között arra voltak kíváncsiak, hogy miért akarják meghosszabbítani az erõmû mûködését, amikor a szintén szovjet technológiával mûködõ bolgár kozloduji erõmûvet be kívánja záratni az EU, mint ahogy arra is, hol tárolják a veszélyes hulladékot és a használt üzemanyagot. A magyar szakértõk közölték, a paksi erõmû fejlettebb technológiát képvisel, mint a kozloduji, ráadásul a hatvanmilliárd forintot fölemésztõ folyamatos fejlesztések miatt valóban biztonságosabb, mint megépítésekor. A veszélyes hulladékokról elhangzott, azok számára 2008-ban készül el a Mecsekben egy tároló, a használt üzemanyag tárolására pedig ötven év alatt kell megtalálni a megfelelõ helyet és körülményeket, addig átmeneti tárolóba viszik. A végsõ tárolóhelyre vonatkozó kutatásokra az erõmû évente ugyanakkora összeget költ, mint a friss üzemanyag beszerzésére.