A textilgyári tornaórától Kós Károly köhécseléséig: dokumentumfilm készült a Kolozsvári Rádió 70 évéről

Kezdetben napi egy-egy órányi műsor készült román és magyar nyelven, előbb a Rákóczi (Grigorescu) úti, majd 1966-tól a jelenlegi, a közszolgálati televízió regionális kirendeltségével közösen használt híres Donát úti stúdióban. Igazi kultúr- és sajtótörténeti csemege hallani évtizedekkel ezelőtt rögzített hangfelvételeket, amelyeken kése fenése közben mesél szakmájáról a kincses városi mészáros, a Flacăra textilgyárban pedig tornagyakorlatokat vezényel a dolgozó elvtársnőknek és elvtársaknak Koltai Vilmos részlegvezető. Az pedig már hab a tortán, amikor 93 évesen, 1977-ben bekövetkezett halála előtt egy évvel megszólal Kós Károly építész, és többek között a dohányzása okozta hurutjáról, étkezési szokásairól mesél Muzsnay Magdának, szabadkozva a köhögése miatt.

Persze addig nagyon sok minden történt a Kolozsvári Rádió életében. Németh Júlia szerkesztő felidézi, hogy a párttitkárok gondosan kiválasztották az interjúalanyokat az üzemi riportok során, de még így is becsúszott egy tényfeltárás a pénzlenyúló gyárvezető kapzsiságán felháborodott munkásoknak köszönhetően. A hatalom számára eszköznek számított a műsorsugárzó, amellyel a kezében tarthatta a társadalmat, eközben az újságírók, szerkesztők részéről folyamatosan erőfeszítést igényelt kijátszani a cenzúrát, kétértelműen fogalmazni, hogy a cenzor ne fogjon gyanút, viszont a hallgató megértse az üzenetet. „A hallgató megértette, hogy bennünket kényszerítettek bizonyos szövegek beolvasására” – idézi a dokumentumfilm Sebesi Imre rendszerváltás utáni gondolatait.

Jelentős, a szerkesztőségek és a hallgatótábor számára egyformán sokként megélt mozzanat a Kolozsvári Rádió életében az elhallgattatás, amikor 1985 januárjában a rezsim egyszerűen bezáratta a területi rádióstúdiókat. Az értékes hangszalagokat őrző Aranyszalagtárt Jilavára, Románia leghírhedtebb börtönébe szállították át. „A bukaresti rádióval ellentétben a területi stúdiókat nem tudta teljesen kézben tartani a hatalom. Nicolae Ceaușescu szemében amúgy is Kádár János ötödik hadoszlopának számított a romániai magyarság, amelyet büntetni kellett” – tárja fel az akkori döntés hátterét Murádin János Kristóf történész.

A Kolozsvári Rádió 70 évét szűk keresztmetszettel bemutató dokumentumfilmben persze megszólalnak a fiatalabb újságíró-szerkesztő nemzedék tagjai, a jelenlegi műsorkészítők is. A csütörtöki bemutatón őket is köszöntötte egykori kollégájuk, Kelemen Hunor, aki a kilencvenes években hét évig dolgozott a Donát úti szerkesztőség újságírójaként.

„Itt tanultam meg, hogy a szabadságnak fontos velejárója a felelősség. Ha leülsz a mikrofon elé, főleg azokban az időkben, amikor nehezebb volt hiteles információhoz jutni, felelősséggel tartozol a hallgatók iránt. Igyekezned kell, hogy minden szó a helyén legyen, és tényszerű legyen a hír” – hangoztatta az eseményen az RMDSZ elnöke. Aki ugyanakkor maga sem hagyhatta ki a poénnak szánt megjegyzést, miszerint miközben ő 1997-ben a sajtóból a politikai pályára igazolt, a politika „visszaadta” a rádiónak az RMDSZ-ben a főtitkári tisztségig jutott Kovács Pétert.

A bemutató a dokumentumfilm alkotóival, Forrai Szerénke rendezővel (aki a rádió munkatársa egyébként) és Szabó Tamás operatőrrel folytatott, a forgatást felidéző rövid beszélgetéssel zárult.

Mi azt kívánjuk a Kolozsvári Rádiónak, hogy az elmúlt több mint hét évtized valóban az első 70, 71 év legyen a szerkesztőség életében.