A régiből „sütik ki” a jövő erdélyi konyháját – kolozsvári főzőversenyen mérték össze tudásukat a régió magyar szakácstanulói

A legkeresettebb vonal a szakácsképzés: a 15 helyre tavaly kétszeres túljelentkezés volt, ami igen ritka jelenség a rendszerváltás utáni szakiskolai képzésben.

Székelyföldi csapatok kapták az első és második díjat

Aki már járt szakácsversenyen, vagy tévében követett ilyen vetélkedőket, annak a kolozsvári megmérettetés tökéletesen felidézte az ilyenkor szokásos versenyhangulatot. Hat csapat egy-egy asztal mellett kis méretű, rögtönzött konyhákban – az élelmiszer-nyersanyagot tartalmazó szakácsládák és az elektronikus főzőlapok szomszédságában – láthatott hozzá elkészíteni Szilvássy Carola recepteskönyve alapján az uborkás szeletek krumplifánkkal nevű főételt, ami egy klasszikus sült körítéssel. A desszertek versenyszámában már több választék volt, így az előzetes sorsolás alapján a résztvevők süthettek palacsintát, készíthettek nyers csokoládékrémet vagy kuglófot.

Az öttagú zsűri – Vass Róbert és Urogdi Csaba Attila mesterszakácsok, Balázs András, a kolozsvári Culina Nostra cateringcég menedzsere, Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Carola Egyesület elnökségi tagja és Farkas Adrienne, a Kossuth Rádió szerkesztője és a kolozsvári egyesület vezetőségi tagja – bő három órán át felügyelte a hat erdélyi csapat munkáját. A versenyzők meghívása nem bizonyult könnyű feladatnak, hiszen előbb ki kellett deríteni, hol van magyar nyelvű szakácsképzés Erdélyben. Az összeírás szerint tizenhárom helyen működik ilyen oktatás – jobbára kisvárosokban vagy községközpontokban –, a kiküldött meghívókra pedig végül hat iskola jelentkezett be: a csíkszeredai Johannes Kájoni Szakközépiskola, a szovátai Domokos Kázmér Szakközépiskola, a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium és a Kolozsvári Református Kollégium.

Balázs András, a zsűri tagja a Krónikának elmondta, a csíki csapatnak volt a legfinomabb és a legszebben tálalt főétele, az ő munkájukon látszott leginkább, hogy közelítenek ahhoz a színvonalhoz, amit az à la carte éttermekben elvárnak egy szakácstól. Balázs szerint a két fiatalember munkáján meglátszott a versenytapasztalat is, hiszen nem ez volt az első főzőversenyük, ahol párosban vettek részt. A második helyezett csapat a gyergyószentmiklósi Batthyányi Ignác Műszaki Szakközépiskola két diákjából, Páll Ferenc tizenegyedikes és Ivanocs Melinda tizedikes szakácstanulóból állt (felkészítő tanár Kozma Ibolya), a harmadik helyezést pedig a vendéglátó Kolozsvári Református Kollégium csapata, Gherman Annamária és Szalai Szilvia Krisztina vitte el (felkészítő tanáruk Balázs Edit).

„Nekünk is az a célunk, hogy ezeket a látványos szakokat kiemeljük, és reflektorfénybe állítsuk, mert ezáltal a többi szakma iránt is nő az érdeklődés” – magyarázza Nagy Tibor, akinek az a tapasztalata, lassan jó irányba változik a hazai szakoktatás. Igaz, egyelőre a vidéki diákok körében népszerű – a szakosztályokban tanulók 74 százaléka származik faluról –, e szakok sikertörténete azonban egyre több nyolcadikos diákot késztet arra, hogy szakmunkásképzőbe iratkozzon.

– végzős diákjaik húsz százaléka továbbtanul, azaz érettségizni akar –, négy-öt diákot leszámítva pedig a többség nem külföldön, hanem idehaza, Erdélyben dolgozik. A szakiskola vezetője szerint az elhelyezkedést úgy kell elképzelni, hogy a legtöbb diákot már a tanulóévek alatt megkeresik a cégek állásajánlattal, és zömében azok a vállalatok kínálnak nekik alkalmazást, ahol a gyakorlatot végzik. A duális képzésben részt vevő négy szak diákjai elsősorban olyan óriáscégeknél gyakorlatoznak, mint a Bosch vagy az Emerson. A szakácsok és a fodrászok nem duális képzésben tanulnak – a gyakorlatot biztosító éttermek és fodrászműhelyek túl kis cégek ahhoz, hogy a duális képzés előírásait be tudják vállalni –, de az elhelyezkedéssel itt sincsenek gondok.

Balázs Edit, a szakácsosztályok szakmai koordinátora szerint diákjaik Kolozsvár legjobb éttermeiben gyakorolhatnak, és ezek az éttermek már jó előre kiszemelik azokat a fiatalokat, akiket diplomaosztás után azonnal alkalmaznak. Balázs András cégvezető arról számolt be, hogy a diplomamunkákat bemutató záróvizsgán jelen vannak a vállalkozások képviselői is, mint egy munkaerőbörzén, hiszen óriási a versengés a jó szakmunkásokért.

Nagyvárosokban fejlődik a szakoktatás

A Magyarországon szakács szakon négyéves vendéglátóipari szakközépiskolát végzett Vass Róbert mesterszakács, zsűritag az utóbbi húsz évben fényes szakácskarriert futott be: elegáns budapesti éttermek és szállodák után telepedett haza Kolozsvárra, ahol a kincses város több kiemelkedő éttermének volt a séfje, újabban pedig Székelyudvarhelyen indít társvállalkozásban egy kis vendéglőt. Jó rálátása van az erdélyi gasztronómia gyors fejlődésére, illetve az utánpótlás-nevelésre. „Régóta együttműködöm a református kollégium szakácsképző osztályaival, több diákot is alkalmaztunk közülük elit éttermekbe. Kolozsváron jó alapfelkészülést kapnak a szakácstanulók” – nyilatkozta a Krónikának a City Plaza és a Marty étteremlánc volt séfje.

Vass szerint nemcsak a gasztronómia, hanem a szakoktatás is csak a nagyvárosokban fejlődik igazából, itt van ehhez megfelelő szakmai háttér. Úgy véli,

„Az új generáció arra törekszik, hogy a megmaradt régi recepteket – a Kövi Pál-féle Erdélyi lakomát vagy a Szilvássy Carola-féle könyvet – áthozzuk a 21. századba; mostani technológiával egészségesen készítsük el, és a mai trend szerint megkívánt tálalásban nyújtsuk át az étterem-látogató közönségnek. Legalább tíz szakácsot ismerek, akiknek ez a törekvése az erdélyi gasztronómiában” – fogalmazott lapunknak Vass Róbert.

Páratlan erdélyi lehetőségek

A szakember szerint a kisvárosok szakácsképzésével az a gond, hogy az évek során a végzősök 85 százaléka lemorzsolódik, mert nem kapnak jövőképet, nincs fejlődési lehetőségük. „Ha egy végzős éveken át csak krumplit, hagymát pucol és mosogat, a vendéglő nem tudja megszerettetni a fiatalokkal a szakmát. Az egyik kitörési lehetőséget abban látom, hogy a fiataloknak mobilisnak kell lenniük a fejlődés érdekében, nem szabad lehúzniuk húsz évet egy helyben, mint régen egy gyárban” – magyarázza a szakmai fejlődés egyik titkát a séf. Úgy látja, hogy Erdélyben páratlan lehetőségei vannak egy fiatal szakácsnak, hiszen olyan jó minőségű alapanyagokat sehol Európában nem tudnak beszerezni helyi termelőktől olyan áron, mint nálunk. Vass szerint ez a fejlődés azon múlik, hogy a fiatalok nyissanak új utakat, keressenek meg mezőgazdasági termelőket, és dolgozzanak össze velük.