
Lebontják Nagyvárad egykori timföldgyárát, de a hátrahagyott zagytározók környezetvédelmi semlegesítése még kérdéses, mivel máig tisztázatlan, hogy kinek a kötelessége lenne szakszerűen lezárni az alumíniumoxid gyártása során keletkezett hulladékgyűjtőt.
2014. március 27., 18:162014. március 27., 18:16
„Amikor az oroszok átvették a céget, leszögezték, hogy nem vállalják a korábbról felgyűlt salak eltakarítását. Egy nagybányai iroda felmérte a termelést, és az alapján a tulajdonos csupán a biharpüspöki zagytározók 3,5 százalékát, valamint a Borsi út felőli tározó 15 százalékát használta, így a vállalat a lefedés és semlegesítés 9,5 százalékát vállalja magára” – magyarázta a Krónikának Erdei Ferenc, az orosz Ruskii Alumini konszern leányvállalata, a Cemtrade igazgatója. A volt Alumina vezetője jól ismeri a helyzetet, hiszen 1975 óta dolgozik az 1965-ben megnyitott gyárban.
A gyárra nem akadt új vevő
A rendszerváltásig nem is volt probléma a gyártással, a nyolcvanas években még évi 225 ezer tonna alumíniumoxidot állítottak elő a bauxit kilúgozásával a slatinai alumíniumgyár számára. Fénykorában még 1200 alkalmazottal működött, miközben napjainkban már csak öt személy szerepel a „fizetéslistán”.
A kilencvenes évek ipari hanyatlása ugyanis az Aluminára is hatással volt, és bár 2000-ben az oroszok az üzem fellendítésének céljával vásárolták meg, az alumínium alacsony ára és a hőenergia magas tarifája miatt sikertelen volt a kísérlet, így 2006 decemberében végleg bezárták.
Ehhez az is hozzájárult, hogy Románia európai uniós csatlakozásának előtárgyalása során hoztak egy rendelet, amely alapján a váradi zagytározókat be kellett zárni és a teljes, 1930-as évekbeli technikát alkalmazó gyárat át kellett volna alakítani.
Az oroszok amúgy próbáltak árkedvezményt kérni a helyi hőerőműtől, ám erre a helyi önkormányzat nemet mondott. Az oroszok az elmúlt hét évben még a csarnokokkal együtt próbálták meg értékesíteni, de az első konkrét ajánlatot nem fogadták el, később pedig már áron alul sem volt rá kereslet. Emiatt döntöttek a tavaly úgy, hogy az ipari szempontból kedvező fekvésű, közel 30 hektáros telket üresen értékesítsék.
Természet versus szakértelem
Amint Erdeitől megtudtuk, a berendezéseket már korábban eladták, és immár a fő épületcsoport hatvan százaléka is a múlté. Jelenleg még néhány engedélyre várnak ahhoz, hogy a hátralévő struktúrákat is lebonthassák, a Biharpüspöki és a Bors felőli, összesen mintegy 40 hektárt felölelő tározók sorsa viszont megoldásra vár. Az igazgató rámutatott arra, hogy Püspökiben – ahol a volt kavicsbányákat használták a salak tárolására – már 2001 óta nem működik a tározó.
„Azóta ott már cukorrépa terem, tehenek legelésznek, a régebben még felszálló vörös por sem okoz már gondot” – magyarázta az igazgató, akitől azt is megtudtuk, hogy korábban vettek át a cukorgyártól iszapot és azzal fedték le.
Nagyjából hasonló a helyzet a Borsi úton, a Sinteza gyár melletti, önkormányzati tulajdonban lévő parcella esetében is, annak 2006-os lezárása óta a talaj szintén természetes regenerálódásnak indul. „Ez persze nem megoldás” – ismerte el Erdei, aki szerint a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő, ám igen költséges semlegesítés csak akkor oldható meg, ha tisztázódik, hogy a többségi rész kinek a felelőssége.
Engedélyre várva
A bontásokhoz egyébként már megkapták a Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség jóváhagyását, csakhogy az épületek és a zagytározók ügye két különböző dolog – mutatott rá Mihaela Crăciun, a hivatal illetékese.
Elmagyarázta, hogy környezetvédelmi szempontból az ingatlanok lebontását rendben találták, ugyanakkor az eladáshoz benyújtott dokumentáció még elbírálásra vár. „Kiegészítő információkat kértem a vállalattól, így ezt a dossziét majd csak a pontosítások után tárgyaljuk” – mutatott rá az ügynökség szakembere.
Erdei tájékoztatása szerint amúgy a környezetvédelmi felügyelők is „rendszeres vendégek” a volt Aluminánál, legutóbb épp a héten volt egy szúrópróbaszerű vizsgálat. Minden nehézség ellenére azért bízik abban, hogy nyárára sikerül befejezzék a bontást, hiszen már vannak potenciális érdeklődők a telkekre. Az egyik ráadásul épp a volt zagytározók parcelláját használná, hogy ott napenergia-parkot létesítsen.
Uniós segítség?
„Vízügyi szempontból már nem okoznak problémát a régi zagytározók, de környezetvédelmi szempontból meg kell oldani a helyzetet” – mutatott rá érdeklődésünkre Pásztor Sándor, a Körösök Vízügyi Igazgatóságának műszaki vezetője is.
Az RMDSZ-es városi tanácsos ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy már amikor a négy évvel ezelőtti kolontári vörösiszap-katasztrófa kapcsán ellenőrizték a váradi tározókat, azok szolid állapotban voltak, több mint a felén már növényzet is van, ezért a ’80-as évekkel ellentétben immár a felszálló vörös por sem okoz gondot a városnak. „A talaj alatt ugyanakkor még mindig káros anyagok vannak, amiket környezetvédelmi szempontból semlegesíteni kell” – szögezte le Pásztor.
A felelősségvállalás szempontjából azonban a privatizációs szerződés nem egyértelmű. A hatályos törvények szerint a szennyezőnek kellene fizetnie, csakhogy az oroszok érkezése előtt a legtöbb vörösiszapot épp az állam termelte.
Pásztor szerint miután a még álló épületeket lebontják, és a befektető értékesíti a telket, az új tulajdonosnak már tényleg nem lesz köze a volt zagytározókhoz. Az önkormányzatnak azonban jelenleg nincs anyagi lehetősége a terület semlegesítésére, így várhatóan csupán külső, európai uniós forrásokból tudják majd a későbbiek orvosolni a problémát.
Megszökött egy külső munkavégzésre beosztott fogvatartott szerda délután egy nagybányai építkezésről – közölte a nagybányai börtön szóvivője, Borgyos Norbert.
Áldozataikat gyakorlatilag rabszolgasorban tartó személyekre csaptak le a hatóságok Kovászna megyében.
Háromnapos eseménysorozattal ünnepli Nagyvárad az államalapítás és az új kenyér ünnepét: augusztus 20–22. között Magyar Kulturális Napok várják a közönséget a város több helyszínén. Idén a korábbi években megszokottnál is gazdagabb a programkínálat.
Kétnapos ünnepséggel emlékeznek Márton Áron egykori erdélyi római katolikus püspök születésének 130. évfordulóján, augusztus 28–29-én szülőfalujában, Csíkszentdomokoson – tájékoztatta az MTI-t kedden a helyi Márton Áron Múzeum.
A Kolozs Megyei Sürgősségi Klinikai Kórház lombikbébi központját 810 700 lejes beruházásból korszerűsítették, a fejlesztést a Kolozs Megyei Tanács finanszírozta.
A magyar kormány a helyi magyar közösségekkel partnerségben szeretné finomítani, részleteiben kidolgozni a magyarságpolitikáját, a partnerség és a párbeszéd pedig kulcsfogalom ezen a területen – hangsúlyozta Kollai István Kolozsváron.
Nem mondhatni, hogy kiemelt érdeklődés övezte a kolozsvári helyiérdekű vasút (HÉV) szerelvényeire kiírt közbeszerzési eljárást.
Mintegy 1500 régi képeslap idézi meg, miként vált Kolozsvár kisvárosból modern nagyvárossá, és milyen arcát tartották a korabeliek megörökítésre és továbbküldésre érdemesnek.
Szokatlan és rendkívül veszélyes jelenség okoz komoly fejtörést a hatóságoknak a Maros-ártér Természetvédelmi Park Arad és Pécska között erdőiben: tavaly október óta föld alatti tűz emészti fel a fákat és az aljnövényzetet, júliusban 30 hektár lett oda.
Már el is kezdték a munkálatokat a Marosvásárhelyt Moldvával összekötő A8-as autópálya Hargita megyei szakaszán, Gyergyóalfalu és Gyergyóditró között.
szóljon hozzá!