• Õsrégi hagyományt őriznek a magyarpalatkai cigányok

Hegedűvel és nótaszóval a sírig Benkő Levente • „Nemzedékről nemzedékre adjuk a hegedűt, de az elhunytak iránti tiszteletet is” – ezzel magyarázzák a magyarpalatkai cigányok azt a szokást, hogy halottak napján saját temetőjükben sírtól sírig járva húzzák el az elhunytak kedvenc nótáit. A néhai zenészeknek különös tisztelet dukál: a nyughelyet körbeállva az utódok úgy húzzák, hogy sír a hegedű, szakad a húr, hadd hallja meg a világ, mit tanultak a sírban nyugvó mestertől. „Hétéves voltam, amikor édesapám először kezembe adta a hegedűt. Csak cincogtattam, de aztán lassan-lassan megtanultam tőle száz és száz dalt, bár tudom, hogy ebben a tekintetben sohasem fogom utolérni őt” – magyarázza a harmincéves Kodoba Florin, azaz ifjú Marci prímás, miután édesapja, idősebb Kodoba Márton sírjánál bandájával – Koboda Lőrinc prímással, Moldován István és Radak Mihály kontrással, valamint Kovács Mircea bőgőssel – elhúzzák a néhai nagy prímástól tanult dalkincs legszebb darabjait. „Nem hagyjuk kihalni sem ezt a zenét, sem a tiszteletadás hagyományát. Nálunk az a szokás, hogy a fiúgyermeknek a születése pillanatában kezébe adjuk a hegedűt ” – magyarázza Kovács Márton bőgős, aki ezen a napon fiára bízza a hangszert. Így őrzik a mezőségi magyar népzene még fennmaradt legszebb darabjait a többnyire román ajkú palatkai cigányok. Rövid cigarettaszünet, gyantázás, no és egy-egy kupica szilvapálinka után megint rázendítenek, Kodoba Florin és nagybátyja összekacsintanak, szól a keserves, a lassú és a friss csárdás, a dojna, a forgatós, hogy gyönyörűség látni-hallani. Pereg is a Magyarországról külön erre a napra érkezett kutatók-gyűjtők magnója, kattognak szaporán a fényképezőgépek. A magyarpalatkai cigány temető tucatnyi sírhelye a legnagyobb rendben várja a zenészeket. Az elhunytak hozzátartozói virágokkal díszítették fel valamennyit, és gyertyák lángjánál mondanak imát az elhunytak csendes nyugodalmáért, és kínálják meg egy-két kupica szilvapálinkával, falásnyi süteménynyel a zenészeket. Kodoba Béla, aztán az egyik legjobb kontrásként számon tartott Mácsingó Lajos, majd az ő édesapja, Mácsingó Gyurka néhai prímás, végül Mácsingó Sándor sírja következik. Mikor leszáll az est, a cigányok összepakolnak, majd a helybeli magyarokkal és „rendesebb románokkal” hajnalig tartó mulatozáson elevenítik fel a legszebb nótákat és emlékeket.