„Nem leszek a székhez hegesztve

Mekkora az esélye, hogy az egyetem szenátusa ebben a konfliktusos helyzetben elfogadja a jelölését? 
  Az elmúlt 16 év alatt a szenátus mindig elfogadta a magyar oktatók jelölte személyt. Ha valami miatt ez most nem így történik, jelölünk mást, vagy az is meglehet, továbbra is betöltetlen marad a tisztség. A rektornak joga van egyébként véleményt nyilvánítani a jelöltről. Két rövidebb találkozóm is volt vele, és azt jelezte, nincs kifogása a személyem ellen.
Biztos, hogy a szenátus román tagjainak sem lesz kifogása?
  Jelölésemet követően több román kolléga gratulált, mint magyar. Én nem vagyok exponált személy, szakértőként próbáltak idehozni erre az átmeneti időszakra. Ha a szenátusban olyan hangulat van, hogy bárkit is jelölünk, nem fogadja el, abból sommás következtetéseket kell majd levonni. Az azt jelenti, hogy nem akarják a magyar tagozatot képviselethez juttatni. Ez elég súlyos lenne, hiszen a forradalom előtt, a legnehezebb időkben is volt magyar rektorhelyettese az egyetemnek.
Mit tehet a magyar rektorhelyettes az önálló magyar karok ügyében?
  A következő 11 hónapban biztosan nem alakulnak meg az önálló karok, ezek létrehozási feltételeit ugyanis nem lehet egyik napról a másikra teljesíteni. Ez politikai akaraton is múlik, de az előkészítési munka is eltart legalább két évig. Az oktatás nem olyan, hogy kitesszük a táblát, majd megépül az intézmény. Amit meg lehet tenni, az a karok nagyon pontos gazdasági tervezete: ezt szeretném elérni, hátrahagyni.
Nagy László és Salat Levente novemberben mondott le rektorhelyettesi tisztségéről. Látta kárát a magyar rektorhelyettesek hiányának a magyar tagozat? 
  Túl vagyunk a bolognai folyamat első évén, és a tanulságok alapján most kell finomítani a korábban kidolgozott tanrendet. Salat Levente harcolta ki, hogy a magyar tagozatnak külön tanrendje legyen, ez kari szinten is alakítható, de a karok közi koordinációból rektorhelyettes nélkül kimaradunk. Emellett kiestünk az információáramlásból, most a román kollégáinktól függünk, ők értesítenek a minket is érintő újdonságokról. Most indul a mesteri képzések kialakítása is, és a magyar tagozaton nincs olyan személy, aki ezt koordinálná. Aggodalomra ad az is okot, hogy a közvélemény szemében az egyetemen válsághelyzet van, ez a felvételit is befolyásolhatja, elbizonytalaníthatja a diákokat.
A tagozatvezetők tanácsa korábban azt közölte, csak bizonyos feltételek teljesülése esetén hajlandó rektorhelyettest jelölni. Feladták ezeket az elvárásokat? 
  Kétségkívül, nehéz és vitatott döntés volt a rektorhelyettes jelölése, de fontosabb szempontnak éreztük, hogy a magyar tagozatnak nem szabad kimaradni az oktatásszervezésből, az egyetemi reformfolyamat irányításából. A teljes elzárkózás hangulata mára kissé oldódott. A tagozat alapszabályának napirendre tűzését a rektor megígérte, de garanciát nem adott erre. Az egyetem vezetőségéből többen is azt mondták, a magyar nyelvű feliratozásra vissza lehet térni, amikor nyugodtabb a hangulat. Hantz Péter és Kovács Lehel ügyében már az igazságszolgáltatás dönt.
Látja esélyét a magyar oktatók követelései megvalósulásának? 
  Két forgatókönyvvel kell számolni. Az optimista verzió szerint elfogadják a tagozati szabályzatot, és a feliratozás ügyében is történik valami őszig. A pesszimista szerint az elvárásokból annyira kevés teljesül, hogy az nem vállalható. Én megpróbálok az optimista verzió szerint cselekedni, de a 16 éve megoldatlan, és mára még kritikusabbá vált kérdésekben nem vállalok felelősséget. A magyar oktatók elvárásait napirenden tartom, mert igény van rá, viszont a szakmai munkára kell összpontosítanom, erre kaptam megbízást.
Milyen lesz a viszonya a Bolyai Kezdeményező Bizottsággal? 
  Õszintén szólva, nekem most egy csendes időszak kedvezne a rektorátussal és szenátussal való együttműködéshez. Azt azonban nem engedhetem meg magamnak, hogy bárkit is utasítgassak, ha ettől eltér a véleménye. A BKB eléggé megosztotta a közösséget, a magyar oktatók sorában is tapasztalható BKB-ellenes hangulat. Ezzel kapcsolatban a tagozatvezetők tanácsa kialakítja az álláspontját, és azt én is a magamévá teszem.
Harminckilenc évesen nem túl kemény dió elvállalni ezt a tisztséget? 
  Kollégáim támogatnak, Salat Levente volt tagozatvezető tanácsaira is számítok. De nem leszek a székhez hegesztve, ha ellehetetlenül a helyzetem, lemondhatok. Viszont nem fogom ezzel naponta ijesztgetni az egyetemi közösséget.