Nem viselhetünk bármit

A győzelemhez a tanult ember öltözékét viseljük

Görög Ibolya úgy vélekedik, hogy az öltözködés a nonverbális kommunikáció része. Kivétel nélkül mindenki a szemének hisz, elhiszi, amit lát – a mosópornál sem olvassuk el, mi van ráírva, a doboz alapján már felismerjük, melyiket szoktuk vásárolni. A nonverbális kommunikációról például sok mindent megtudhatunk a néprajzból: sokatmondó lehet egy olyan információ, hogy ki van pártában, ki van kendőben. Japánban a császár színe a sárga – nem árt tudni, hogy ebben az országban nem szabad sárga nyakkendőben megjelenni. Görög Ibolya szerint egyszerű a megoldás: az öltözetnek azt kell tükröznie, amit az ember el akar magáról hitetni. A hivatali szerepkörben, az Európai Unióban, ha győzni akarunk, a tanult ember öltözékét kell felvenni. Hiszen ha meglátunk egy férfit fehér köpenyben, sztetoszkóppal, nyilván ő orvos, ugyanaz az ember sztetoszkóp nélkül – pék.

Az etikai kódex nem a szabadság sárba tiprása

Görög Ibolya elmesélte, egy roppant elegáns céghez hívták tanácsadóként. Az igazgatónő „övméretű” picinyke szoknyában fogadta. Utólag kiderült, hogy a nő értelmes, de ennek kiderítése viszont másfél percbe került. Valamennyi európai viselkedési norma arra irányul, hogy ezt a másfél percet megnyerjük, fejtette ki a protokollszakértő. „Ne érzékeltessünk azzal ellentétes információt, mint amit el akarunk hitetni magunkról. Úgy kell kinézni, aminek akarunk látszani, és nagyon kell vigyázni azzal, mit sugall az öltözködésünk” – tanácsolja a szakértő.

Az öltözködés ugyanakkor kifejezi az egyéniséget is, hacsak nem kell ebben is alkalmazkodni a munkaadó céghez. Erdélyben egy közhivatalban az egyik alkalmazott fekete vastag harisnyanadrágban, fekete garbóban, arra rávett vászoningben jelent meg. Az első benyomás az volt, hogy elfelejtett szoknyát venni. A hölgy alakjához tökéletesen illet az öltözéke, de ő egy közhivatalban nem egyéniség, hanem az intézmény része. A cégeknél alkalmazott etikai kódex nem az emberi szabadság sárba tiprását jelenti.

A munkavállalónak mindig van választása: vagy elfogadja a cég szabályzatát, és belép oda dolgozni, vagy nem. Ha belép, az etikai kódex arra jó, hogy eggyé válhasson a céggel. Úgy beszél telefonon, úgy öltözködik, hogy a vállalatot képviselje, és így sokkal hatékonyabban tud dolgozni. Az ügyfélszolgálatnál az azonosító nyakkendő vagy a nőknél a kendő nagyon hasznos lehet, más tartása lesz a viselőjének. A német, svájci cégeknél az etikai kódexek már 150–200 éve léteznek.

A szoknyaviselés etikettje

„A nők legbiztonságosabb viselete a hivatalban a szoknya-blúz-blézer összeállítás vagy a kiskosztüm toppal. A szoknya hossza is sokatmondó: az övnyi méretű nem takar, hanem inkább mutat. A félcombnyi hosszúság, vagyis a mini akkor jó, ha viselője fiatal, gyönyörű a lába, és csak áll – például hosztesz. Ha le kell hajolnia, mint a kórházban a nővérnek, akkor ez a hosszúság már nem ajánlott” – ecsetelte a nők öltözködésének illemtanát Görög Ibolya. A legbiztosabb szoknyahossz a szép lábú fiataloknál a térd felett két centiméterrel végződő. Ez a korral megy lennebb.

A térdig érő egyenes szoknya, hátul fenékig felhasítva, azt jelenti, hogy valójában bugyiban jelent meg, aki hordja. A felső résznél alapvető, hogy amikor a munkáját végzi, a nő válla nem lehet fedetlen. A meztelen női váll általában minden kultúrában az érzéki nőt jelenti, a templomban is be kell mindig takarni. Nyáron negyvenfokos melegben ezt úgy lehet megoldani, hogy a nő felvesz egy kis topot, és arra egy kigombolt selyemblúzt. A dekoltázs mélysége centiméterben nem meghatározható, de a fehérnemű nem látszhat ki belőle. Ha áttetszik, megengedett, de a fehér blúz alatt csak fehér melltartó viselhető.

A papucs kommunikációs öngyilkosság

„A nők számára a nadrág kényelmes viselet, de nagyon szerepfüggő, minden helyzetben nem vehető fel. Magánszerepben mindenki olyant vesz fel, amilyent akar, de a hivatalban a női nadrágnak le kell érnie a bokáig” – mondta el a nadrágviseletről Görög Ibolya, aki arra is kitért, hogy a nadrághoz viselt cipőnek külön sarok javallott. A teletalpú lábbeli azt a benyomást kelti, hogy viselője éppen elindult a piacra. Külön sarkú cipőben a gerinc kiegyenesedik, más a tartás. A harisnya viselése vagy elhagyása bonyolult kérdés.

„Amikor Diana hercegnő Magyarországra látogatott, Antall József miniszterelnök fogadta. Kiskosztüm, térdig érő szoknya volt rajta, táska, kesztyű a kezében, elöl zárt, hátul pántos cipő a lábán, és nem volt rajta harisnya. Viszont a lába egyenletesen barnult, sima volt és a sarka nem volt kérges” – emlékezett a protokollszakértő, aki szerint ápolt, lebarnult női lábra nem kell feltétlenül harisnya. Teljesen zárt cipőhöz viszont már kell, ahogy a különböző ceremóniákon, esküvőn, kitüntetésre mindig fel kell venni.

A napi gyakorlatban mentesülhetünk a viselése alól. A csizma és a bokacsizma utcai viselet, ha valaki az irodában, íróasztalánál ül csizmában, úgy néz ki, mint aki éppen most érkezett, vagy már indul is tovább. Ajánlatos levetni, és cipőre cserélni. Nem árt két benti kiscipőt tartani, ha az egyikbe belefájdul a sokat álló nő, például a pedagógus lába, le lehet cserélni a másikra. Két pár benti kiscipő felváltva viselve, évekig eltart. A papucs viselése kommunikációs öngyilkosság, tehát tilos, papucsban nem lehet győzni.

Úriember viselete: ing-nyakkendő

Görög Ibolya azt is elmesélte, hogy egyszer valaki megkérdezte őt arról: úriember a szandálba húz-e zoknit. A válasza az volt, hogy úriember csak akkor húz szandált, ha a vízparton nyaral, akkor meg nem szükséges a zokni. A székelyeknél régen azt mondták, az úriember kiváltsága a pantalló. Az úriemberek kötelező viselete az ing-nyakkendő. Aki ezt viseli, arról elhisszük, hogy ő „valaki”. Ha az áruházban áll egy férfi ing-nyakkendőben és köpenyben, teljesen biztos, hogy ő a főnök.

Sok férfi nem szereti a nyakkendőt, mert úgy érzi, megfullad. Ilyen esetben egy számmal nagyobb inget kell venni, a gallérnál sa felső gombot nyitva lehet hagyni, ha azt a nyakkendőcsomó takarja. A nyakkendőből nem csúszhat ki a gallér. Ha nagyon fullad, inkább vegye le a nyakkendőt, és a gallért gombolja ki. Begombolt ing, nyakkendő nélkül néptáncos benyomását kelti. „A gallért állva kell hagyni, soha nem szabad kihajtani a pulóverből. Az inget a nadrágon belül kell hordani. A nyakkendőnek az övrészt még el kell takarnia. A zakó legalsó gombját soha nem szabad begombolni, kivéve, ha egygombos, mert azt az egy gombot mindig begombolva kell tartani” – mondta el a szakértő, aki szerint, ha a férfi leül, ki kell gombolnia a zakóját, különben tyúkmellűnek néz ki.

A kigombolt zakót össze kell húzni, nem szétteríteni. Amikor a férfi feláll, a térdek nyújtásával egy időben az utolsó előtti gombot begombolja. Ne kezdjen gombolkozni, csak egyet gomboljon be. A férfizakó hossza akkor jó, ha állva, nyújtott karral a hüvelykujj közepéig ér az alja. Az ujja hossza pedig akkor megfelelő, ha a hüvelykujj első bütykéig ér. A férfinadrágnak a cipőt el kell takarnia, de a cipősarokra már nem érhet le. Ha annál rövidebb, kinőttnek tűnik. A zokninak és a cipőnek pedig mindig sötétebbnek kell lennie, mint a nadrágnak. Világosszürke zokni, akárcsak a fehér, csak farmernadrághoz megy. Öltönyhöz soha ne vegyenek bokazoknit, hanem térdig érőt, hogy ne fordulhasson elő, hogy a zokni és a nadrág között kivillan a hús.

Ülés, tüsszentés, ásítás

Ha felöltöztünk, a testbeszédre kell figyelnünk, mert azt mindenki megérti. Mindannyian tudjuk zsigerből, hogy az figyel ránk, aki a felső mellkasát teljesen felénk fordítja. Amikor anyánk azt mondta gyerekkorunkban: „Nézz rám, ha hozzád beszélek!” teljesen oda kellett fordulni feléje. Az emberek általában nem tudják hova tenni a kezüket, pedig egyszerű: a vállból egyenesen lefele nőtt ki a két kar, ott kell tehát tartani, érintve a ruha szövetét. Nő a kezét zsebre soha nem teheti, a férfi is csak akkor, ha sétál, gondolkodik, nézelődik. Ha odafordul valaki felé, már ki kell vennie a kezét a zsebéből.

Ha azt akarjuk, hogy a tanult ember győzzön, semleges módon kell leülni. A nőknél a térd soha nem nyílhat meg. Minden, ami a lábra viszi a figyelmet, szexuális felhívás. Az országút mellett álló lányok esetében, onnan lehet tudni, hogy ki vár a buszra, és ki kínál szolgáltatást, hogy mi van a lábán. Fekete neccharisnya, piros cipővel, rojtos fekete csizma szögekkel kiverve egyértelmű jelzés. Férfiaknál a nagyterpesz, akárcsak a természetfilmekben mutatott állatoknál, a comb belső felének a mutogatása a vezérhím jele. Minél nagyobb a terpesz, annál kisebb az agy. A tanult ember kis terpeszben ül, párhuzamos combokkal.

Az ásítás azt jelenti, hogy „én téged unlak”, nem szabad, hogy látszódjék, mert sértő. Nem a szájüreg látványa sértő, hanem az ásítás ténye, tehát csukott szájjal sem illő, zsebkendő, jegyzetek mögé kell rejteni – ezt mindenképpen el kell titkolni. A tüsszentés biológiai megnyilvánulás. Zsebkendőt elővenni, orrot megtörölni, azután felnézni – és nem kell mentegetőzni, magyarázkodni. „Intelligens ember minél zártabb szájjal tüsszent, zsebkendő vagy a keze mögé, és nem néz föl. Az emberiség két részre szakad, hogy egészségére kívánja, vagy sem. Ha valaki tüsszent, és utána nem néz fel, akkor ne kívánjuk egészségére, mert nem akarja” – fejtette ki a szakértő.