Nem neveletlen, hanem más: autista

Májusban ünnepli egyéves fennállását a marosvásárhelyi For Autism Egyesület, amelyet négy olyan szülő hozott létre, akinek a gyereke autizmusban szenved. „Az 1993 óta létező Gecse Dániel Alapítvány támogatásával alakultunk meg. Az alapítvány a marosvásárhelyi 2-es számú Inkluzív Oktatási Központtal együttműködve a fogyatékkal élő gyerekek oktatását is felvállalta. A program keretében immár egy-egy autista óvodás- és iskoláscsoport is működik” – vázolta Pap Tünde, az egyesület elnöke. Az Autista Világnap alkalmából az egyesület játékos tevékenységet szervezett, ahol az autista gyerekek és szüleik egészséges gyerekekkel és szüleikkel találkoztak.

Nincs kimutatás, statisztika

Nyulas Tünde alelnöknőtől tudjuk, hogy Maros megyében nem létezik felmérés arról, hány autista gyerek él a térségben. „Még nem készült nyilvántartás, de az biztos, hogy egyre több az ilyen gondokkal küszködő gyerek, szülő. Eddig nemigen figyeltek fel rájuk, nem jelezték az óvónők, ha autista gyerekekkel találkoztak, mert nem ismerték fel a betegséget, amit egyébként nagyon nehéz felismerni. Egyesületünk egyik célja pontosan az, hogy az óvónőket, tanítónőket, szülőket figyelmeztessük: tüzetesen vizsgáltassák meg a problémás gyerekeket. Ugyanis minél hamarabb ismerik fel a kórt a szakértők, annál többet lehet segíteni az autista gyereken” – fejtette ki az alelnök.

Jakab Erika alapító szülő szerint rendkívül sokfélék az autista gyerekek. Felnőttként a legtöbben nem lesznek önellátók, valakinek gondoznia kell őket. „Az én fiam kilencéves, valószínűleg sosem tudja majd ellátni magát. Nagyon okosak, ügyesek, de nem lehet őket soha magukra hagyni. Van, aki rajzban vagy más művészetben tehetséges” – mondta Jakab Erika, aki kifejtette, hogy az autista gyerekek nagyon sok szeretetet igényelnek. Az egyesület célkitűzése, hogy próbálják elfogadtatni ezeket a gyerekeket a társadalom egészséges tagjaival. „Nagyon kellemetlen, amikor például egy játszótéren a többi szülő megszólja az embert, ha az autista gyerek kissé hangoskodik, esetleg sírva fakad, netán földhöz veri magát. Vagyis nem úgy viselkedik, mint a többiek. Megtörtént már, hogy rám szóltak: fegyelmezzem a gyereket. De hát meg kell érteniük, hogy nem neveletlen, hanem más, mint a többiek. Autista” – ecsetelte Jakab Erika.

Teljesen másképp kell hozzájuk viszonyulni

Farkas Rozália gyógypedagógus mindenben támogatja az autista gyerekek szüleit. Szerinte a For Autism Egyesületet azért kellett létrehozni, hogy a szülők közösen tudjanak fellépni bizonyos jogokért, egyes terápiák meghonosításáért. „Szeretnénk tudatosítani a társadalomban, hogy az autista gyerekeknek igen sajátos problémáik vannak, és ezért teljesen másképpen kell hozzájuk viszonyulni. A társadalomba integrálódásuk érdekében a szülők tehetnek a legtöbbet. A pedagógusokat folyamatosan tájékoztatni szeretnénk arról, hogy milyen igényeik vannak az autista gyerekeknek, hogyan kell bánni velük” – mondta a gyógypedagógus. Minden hónapban összehívják az autista gyerekek szüleit, megbeszélik a problémákat, a megoldási lehetőségeket, valamint a terápiás módszereket.

„A pedagógusnak és a szülőnek is meg kell tanulnia, hogy miként működnek az autisták érzékszervei, miként járjanak el bizonyos helyzetekben, mi a legmegfelelőbb bánásmód. Az autisták sajátos módon viszonyulnak környezetükhöz, és a látható problémák csak a jéghegy csúcsát jelentik” – mondja Farkas Rozália. A gyógypedagógus szerint sokszor nem derül ki, hogy miért nyugtalan a gyerek, mitől kap esetleg dührohamot. Ennek számtalan oka lehet: egy felvillanó fény, egy aláhulló pihe, picit nagyobb zaj. Gyakran olyan dolgoktól is félnek az autista gyerekek, amit előre elképzelnek. Néha attól izgatottak és nem tudnak figyelni, hogy látnak egy tárgyat az asztalon, és elképzelik: az le fog esni, nagyot fog csattanni, és ők attól a zajtól majd megijednek. Vagy elképzelik, hogy meg fog szólalni egy csengő, és azt a hangot ők nem fogják kibírni. Ugyanis szenzoros érzékelési problémákkal küzdenek. A For Autism Egyesület kezdő civil szervezet, mint tagjai kifejtették, jó néven vennék, ha embertársaik adójuk két százalékával őket támogatnák.